Radičová vs. Mikloš. Győzött a marketing a stratégia felett.

Iveta Radičová hétvégi győzelmével a marketing diadalmaskodott a stratégia felett.

Szombaton előválasztásokat tartott az SDKÚ-DS. A hétvégén az is eldőlt, milyen úton, kivel halad tovább a politika rögös útvesztőjén a legnagyobb ellenzéki párt. Iveta Radičová e megmérettetésen meggyőző fölénnyel, 1003 szavazatnyi különbséggel győzött Ivan Mikloššal szemben. A június 12-i parlamenti választásokon így ő  lehet az SDKÚ listavezetője, Robert Fico első számú kihívója, pártja miniszterelnök-jelöltje. De mit jelent maga a döntés a kékek,  ill. az egész jobboldali ellenzék számára?

Tény, hogy az ilyen kérdések mindig pártbelügynek számítanak, melyeket kívülről nem túl szerencsés  elemezni. Mivel azonban következményei az egész politikai palettára kihatnak, mi sem  mehetünk el mellettük szó nélkül.

Radičová fölényes, mondhatni csont nélküli győzelme több szempontból is meglepetést okozott. Olyan eredmény született, melyet igazából sem Dzurinda, sem a szűkebb pozsonyi vezetés nem kívánt. De mint tudjuk, Vox Populi, Vox Dei. A nép hangja, Isten hangja. Az SDKÚ-DS tagjai más véleményen voltak. Éljen a demokrácia.

Február elején, miután Mikuláš Dzurinda visszalépett a parlamenti listáról, kettejük várható párviadaláról még ezt írtam: „Radičová nincs egy súlycsoportban Robert Ficoval, vele a jobboldal végérvényesen elveszítené annak esélyét, hogy beleszóljon a kormánykoalíciós tárgyalásokba. (…) Radičovával az eddigi jobbközép-konzervatív párt eltolódna liberális, szociáldemokrata irányba. (…) Meg lennék lepve, ha kettejük párviadalából nem Ivan Mikloš kerülne ki győztesen.”

A szombati eredmény, mely egy komoly szociológiai tanulmányt is megérne, arról tanúskodik, hogy Dzurinda  nagyon elszámította magát. Annak felismerése, hogy a kétszeres miniszterelnök láthatóan nem ura  már a pártján belüli helyzetnek, (a belső előválasztásokon Ivan Miklošon kívül több Dzurindához közel álló személy, mint Dubovcová, Beblavý, Rosová, Homoľa is gyengén szerepelt), könnyen politikai karrierje végét jelentheti. Iveta Radičová előretörésével egy új időszámítás kezdődött az SDKÚ-DS, és az egész ellenzék számára.

Minden új időszámítás azonban tele van buktatókkal, melyekre érdemes odafigyelni. Először is, az SDKÚ  tagjainak  többsége hatalmasat téved, ha azt hiszik, Radičová számára a köztársasági elnök-választásokon begyűjtött egy millió szavazata idén júniusban is garantált. Minimum a több százezernyi magyar szavazóra, vagy a legalább ugyanennyi KDH és SaS szimpatizánsra, akik  ezúttal saját pártjuk jelöltjeire fognak szavazni, ugyanis ezúttal nem nagyon számíthat.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy Radičovának a választási kampányban most nem a kivénhedt, fogatlan oroszlán Gašparoviččal  kell majd megküzdenie, hanem Robert Ficoval. Egy ilyen párbajra pedig Ivan Mikloš jóval alkalmasabb személy.

Harmadszor, Radičová személye az esetleges kormányfőjelöltség felmerülésénél is gondot okozhat. Már most valószínűsíthető ugyanis, hogy liberális, túlságosan is abortuszpárti értékrendje miatt  a kereszténydemokraták számára (KDH)  személye elfogadhatatlan lesz. Ez pedig csak erősítheti annak kockázatát, hogy a KDH végül a Smer ölelésében köt ki.

Akik Radičová megválasztása miatt Fico mellett mégis a legjobban izgulhatnak, az a SaS és a Most-Híd. A szociálliberális értékrendet valló, kooperációpárti magyar választókkal is könnyen szót értő Radičovával ugyanis az SDKÚ jóval sikeresebben halászhat majd a két parlamenten kívüli kispárt vizein, mint tehette volna azt Ivan Mikloššal.

A kérdés tehát az, mire lesz elég a szombati marketing alapú döntés, mellyel nem titok, az SDKÚ-DS tagjai elsősorban a Dzurinda fémjelezte, Fico által is erőteljesen hangoztatott korrupció, pénzmosástól bűzlő múlttól szerettek volna szabadulni. Miközben rövid távú céljaikat helyezték előtérbe a párt hosszú távú stratégiájával, jövőjével szemben.

Summa summarum, két forgatókönyv lehetséges: ha a kifelé egyöntetűen deklarált Mikloš-Radičová tandem marad  csak a szavak szintjén, a  Radičovával meglépett előremenekülés könnyen sorsfordító hibává válhat, mely az egész SDKÚ-DS közép és hosszútávú politikai jövőjét veszélyeztetheti. Ellenben, ha a marketing és a stratégia képes lesz  összefogni, a  Dzurinda lemondásával múltbéli terheitől megszabadult SDKÚ-DS Radičová vezetésével akár meglepetést is okozhat a közelgő választásokon.