Házbiznisz Nagymegyeren: A magas rangú tisztségviselő nem tudott ellenállni az utolsó Pápay-maffia kedvező ajánlatának

Nagymegyeren nem akármilyen üzlet köttetett meg. 

A magas beosztású rendőr az ismert maffiával találkozik. A rendőr megveregeti a maffiózó vállát. „Úgy hallottam, hogy árulja a családi házát. Ez komoly? Nekem nagyon tetszik az a házikó.“ A maffiózó vigyorog egyet és igenlően bólint: „Igen, eladó, ugyanis magamnak új házat építettem. Amennyiben a rendőr úrnak tetszik a régi házam, szívesen adok egy jó árajánlatot“. „Ön ezt valóban megtenné értem?” – kérdezi felvillanyozva az egyenruhás férfi, majd hirtelen megtorpan: „Rögtön azt mondanám, hogy viszem mindenestül, de….Én a törvény védelmezője vagyok, nem lakhatok egy olyan házban, amit piszkos vagy Isten ments!, de olyan pénzből építettek fel, amihez vér tapad. Ez nem lenne jó ötlet.”

„Kérem szépen rendőr úr, Ön mit gondol rólam?! Az én házam olyan tiszta pénzből van felépítve, mint Krisztus bal szeme. Esküszöm!” – csattan fel a maffiózó. A rendőr láthatóan megkönnyebbül, majd a megkötött üzlet jeleként kezet ráz a maffiával.

   

Valahogy így juthatott hozzá a Szlovák Határ és Idegenrendészeti Hivatal igazgatója, valamint a jövendőbeli országos rendőrfőkapitány-helyettes, Ladislav Csémi az utolsó Pápay-maffia, Kocsis Norbert házához.

Túlélte a vérontást

A Pápayak a legbrutálisabb maffiaklánok közé tartoztak. Dél-Szlovákiában – főleg Dunaszerdahely környékén – az emberek között elhintették a félelem és a rémület magvait. A klán főnöke, Pápay Tibor, alias Papa Joe élénk kapcsolatot ápolt Mikuláš Černák bandájával. Ismertek azok a fényképek, melyeken mindkét maffiavezér az izmait fitogtatva pucsít, vagy éppen papagájokkal a vállukon pózolnak a Kanári-szigeteken. A Pápay-klán azonban nem sokáig uralta a maffiapalettát. 1999. március 25-én egy olyan brutális vérontás áldozatai lettek, amilyet Szlovákia addig még nem látott. „Mindenki a földre!“ kiáltással három fegyveres férfi rontott be a dunaszerdahelyi Fontána bárba. A Pápay-klán éppen kártyázott. Még azelőtt, hogy a maffiabanda tagjai felfoghatták volna, hogy mi történik körülöttük, a tíz jelenlévő maffiát száztizenhárom lövés küldte a másvilágra.

A kivégzést csupán egyetlen maffiatag élte túl, Kocsis Norbert. Aznap véletlenül egy másik találkozója volt, így nem sokkal a vérfürdő előtt távozott a bárból. A konkurens Sátor-klán éveken keresztül sikertelenül vadászott rá. Kocsis állandó félelemben élt, így úgy mentette a bőrét, ahogyan csak tudta. Itt-ott együttműködött a rendőrséggel, imitt-amott pedig beállt valamelyik erős alvilági alak mögé. Szorosan együttműködött a Sýkora-klán egyik tagjával, Laco Bališsal is. Közösen birtokolják a Bako Invest elnevezésű céget is, mely többek között vállalkozói tanácsadással foglalkozik. A vállalat neve (BA-KO) a két férfi vezetéknevének első szótagjából tevődik össze. Érdekes módon a vállalat azután sem szűnt meg, miután Bališt a pozsonyi alvilág vezéreként huszonöt évnyi börtönbüntetésre ítélték.

Kocsist bűntettek elkövetésének gyanúja miatt többször is letartóztatták. Nemrég maga a rendőrfőkapitány beszélt arról, hogy Kocsis miként szegezett pisztolyt az egyik bártulajdonos fejéhez és követelt védelmi pénzt, míg egy másik tulajdonost azzal fenyegetett meg, hogy felgyújtja a bárját.  Kocsist 2010-ben azzal is meggyanúsították, hogy befolyásolta a szemtanúkat, tehát akadályozta az igazságszolgáltatást. A rendőrség azonban a gyanúsítgatásokon túl sohasem jutott. A büntetőeljárásokban Kocsis mindenhol csak tanúként szerepel, újonnan pedig a Specializált Büntetőbíróság ügyésze akarja kihallgatni a Sátor-klán ügyében.

Szerelmi fészek

Nagymegyeren Kocsis „hivatalos makulátlanságán” senki sem csodálkozik. A helyiek szépen távolról köszöntenek neki, s ha ne adj Isten valamilyen problémájuk akadna Kocsissal, akkor a rendőrség segítségét csak abba az esetben kérnék, ha eszüket vesztenék, hiszen a rendőri vezetőség nem is tagadja, hogy egy követ fúj az utolsó Pápayval.

Ladislav Csémi, a Szlovák Határ és Idegenrendészeti Hivatal igazgatója nem egy helyi rendőrfigura, hanem magas rangú tisztségviselő. A második esküvőjén még az egykori belügyminiszter, Robert Kaliňák is részt vett. Csémi második házassága során egy rendőrnőt, Derzsi Myrtilt vette feleségül. Az ifjú házasok már az esküvő előtt megtalálták a szerelmi fészküket abban a nagymegyeri Béke utcai családi házban, ami egykor az utolsó Pápay, Kocsis Norbert tulajdonában állt.

Az ingatlan tulajdonjogának átvitele a maffiózóról a rendőrre idén év elején történt meg. Kocsis nemcsak a ház tulajdonosa volt, hiszen ott is lakott, s ezt a házat adta el Cséminek. Kettejük, vagyis a rendőr és a maffiózó között nem létezett semmiféle közvetítő. A két férfi még az üzlet lebonyolításának feltételeiről is személyesen egyezett meg. Csémi, miután elhagyta az első feleségét, egy olyan lakásban élt, amelyet Kocsistól bérelt. Ezt a lakást tavaly Csémi apjának sikerült megvásárolnia, s Csémi csak ezután jutott hozzá Kocsis házához.

Két különböző verzió

Kocsis Nortbert minden bizonnyal hozzászokott ahhoz, hogy még a szeme között elhelyezkedő orrát is letagadja. Abban a pillanatban, hogy megemlítették neki Csémi nevét, riadt dadogásba kezdett: „Nem, nem. Én nem adtam el semmit“ – mondta, majd azonnal letette a telefont.

Kocsissal ellentétben Ladislav Csémi elismerte a fent említett üzletet.

„Igen, én vettem házat Kocsis Norberttől, és igen, ő az a Kocsis, aki a Pápay-klánhoz tartozott. A feleségemmel ingatlant kerestünk Nagymegyeren. Körülnéztem az interneten, és találtam egy hirdetést arról, hogy ez a ház eladó. Ezután teljesen egyszerű módon jelentkeztem a hirdetésre. Egy kis városban élünk, ahol nem sok mindenből lehet válogatni, ez a ház pedig teljesítette az elképzeléseinket. Az igatlan tizenkét éves, s ehhez képest az ára relatíve alacsony volt. Még azt is elárulom, hogy valamivel száz ezer euró felett volt, ami az itteni viszonyokhoz képest közepes szint. Tetszett, hogy a belső helyisége nagyobb, mint annak a háznak, amiben eddig éltem. A kert pedig az előző házhoz képest jóval kisebb. A munkám mellett nincs időm arra, hogy egy nagy teleket rendben tudjak tartani“.

 „A ház további előnye, hogy közel van a szüleim házához, tehát ez az ingatlan szinte mindenben megfelelt. Az egyetlen dolog, ami akadályozott, az a tulajdonosa volt. De ezt nem tudtam befolyásolni. Sokáig gondolkodtam azon, hogy belemenjek-e ebben a házvásárlásba, vagy keressek valami mást. El kellett döntenem, hogy az életben egyszer a magánéletemet részesítem-e előnyben“

– magyarázta Csémi.

„Mivel a házvásárlás nem volt befolyással a munkámra, ezért úgy döntöttem, hogy belemegyek. Világos, hogy, aki akar, az úgyis tisztességtelen üzletet lát mögötte. Aki meg akar verni egy kutyát, az talál hozzá pálcát. De nekem nincs semmi közöm Kocsishoz. Néhányszor találkoztunk az elkerülhetetlen formalitások miatt, de máskülönben keveset kommunikálunk egymással. Természetesen, teljesen nem tudjuk elkerülni egymást, hiszen egy városban élünk. Ha találkozunk a városban, akkor köszöntjük egymást, néha egy kicsit megállunk beszélgetni“

– mesélte Csémi.

Megszegte az Erkölcsi Kódexet

Mivel Csémi körbe-körbe azt ismételgette, hogy a házvásárláson kívül semmi köze sincs Kocsishoz, megemlítették neki, hogy nemrég még Kocsistól bérelt lakást. „Jaj!“ – mondta Csémi, majd megemlítette, hogy az utolsó Pápayhoz valamivel szorosabb kapcsolat fűzi annál, mint amit elmondott. „Abban az időben szükségem volt egy ideiglenes lakásra, és Kocsis tulajdonában több ingatlan is van a városban“.

Csémi mintha továbbra sem értené, hogy mivel van a probléma, hiszen ő nem szegett meg semmilyen törvényt, az emberek pedig gondoljanak róla, amit akarnak. Csakhogy éppen a hozzá hasonlóak számára készült a Rendőri Hivatal Etikai Kódexe. A kódexben egyéb más mellett leírják, hogy egy rendőrnek a szolgálati tevékenységén kívül sem szabad olyan személyekkel érintkeznie, akik komoly bűntettek elkövetésével hozhatók összefüggésbe…

Plus 7 dní/Körkép.sk

Nyitókép: Emil Vaško