Bernadett
  • HUF: 318.13
  • USD: 1.13
  • 0 °C
  • 13 °C
Belföld

Fókuszban a bántalmazás a szlovákiai egyetemisták körében – Interjú egy friss felmérésről

A felmérést a Deltoton Polgári Társulás megbízásából Lampl Zsuzsanna szociológus készítette. Témája a nemzeti identitás, méghozzá magyar és szlovák szemszögből. A célcsoport a szlovákiai egyetemisták voltak. A kutatással kapcsolatban Lampl Zsuzsanna szociológussal, a felmérés készítőjével beszélgettünk.

 

 

A most lezárult kutatásban az elmúlt 12 hónapot vizsgálták. A felmérésbe 600 fiatal kapcsolódott be, s az eredmények azt mutatják, hogy a szlovák nemzetiségűek több alkalommal kerülnek szóbéli tettlegességbe.

 

A bántalmazás és csúfolódás okai közül a következőket mérték fel: anyagi helyzet, anyanyelvhasználat, életkor, külső, nemi hovatartozás, nemzetiség, politikai nézet, szexuális orientáció, vallási hovatartozás, testi fogyaték. A magyarok és a szlovákok esetében a sértések kiváltója a másik külseje, anyanyelvhasználata és politikai nézete.

 

Miért döntöttek úgy, hogy ezt a területet kutatják az egyetemisták körében?

 

Ez csak egy a kutatott területek közül, de több szempontból is beépül a kutatás egészébe. Egyrészt az utóbbi időben gyakran hallunk bizonyos típusú bántalmazásokról, akár szóban, akár tettben, hogy csak a legtöbbet medializált MeToo kampányt említsem, vagy az elmúlt hetek egyik felmérését, mely szerint a homoszexuális orientációjú személyek 40 százaléka nyilatkozta, hogy diszkriminálták őket. Vagy: egy egyetemisták számára szervezett előadásban azt hallottam, hogy nálunk minden harmadik nőt szexuálisan bántalmaznak.

 

Ezek nagyon nagy számok, érdekelt hát, hogy a megkérdezett fiataloknak is vannak-e ilyen tapasztalatai, s ha igen, akkor milyen mértékben. A másik ok: úgy tűnik, mintha a felsoroltak mellett nem létezne más jellegű bántalmazás, diszkrimináció, márpedig bizonyára sokan tudnának beszélni arról, hogy az életkoruk vagy a külsejük miatt nem kapnak munkát, azaz öregnek és hülyének vagy nem elég reprezentatívnak tartják őket. Vagy olyan tapasztalatok is vannak, hogy amikor a testi fogyatékkal élő, de ép gondolkodású személy megemlíti a telefonban, hogy kerekes kocsiban ül, a munkaadó egyszeriben elveszíti az iránta való érdeklődését.

 

Ezen témák köré senki sem szervez kampányt, ezért nem is igazán medializáltak, s az előfordulásuk gyakorisága sincs kimutatva, de én legalább annyira fontosnak tartom őket, mint a nemhez vagy szexuális orientációhoz kötődő bántalmazást. S harmadrészt itt vannak például azok a tapasztalatok, amikor valaki a nemzetisége vagy az anyanyelvhasználata miatt kerül a csúfolódás fókuszába, ami totál tabu. Azt hiszem, erről magyarként is tudnánk beszélni.

 

A negyedik ok pedig az, hogy az  anyanyelvhasználat és nemzetiség miatti bántalmazások esetenként negatívan befolyásolhatják a nemzeti identitás alakulását, márpedig a kutatásnak épp a nemzeti identitás volt az egyik fő témája. S talán még annyit említenék, hogy a felmérésben nemcsak arra voltunk kíváncsiak, hogy a megkérdezettek elszenvedtek-e ilyesmiket, hanem arra is, hogy ők maguk bántottak-e másokat a felsorolt jellemzők miatt.

 

Kép forrása: glutendude.com

 

Az eredményekből jól látható, hogy annak ellenére, hogy iskolázott egyénekről van szó, a bántalmazást és gúnyolódást ők maguk is alkalmazzák. Ez mivel magyarázható?

 

A egyetemisták iskolázottság szempontjából egyelőre érettségizettnek számítanak, tehát még nem érték el az iskolázottság csúcsát, de az tény, hogy a mások kárára való bántó megnyilvánulások nemcsak az iskolázatlan egyének sajátjai. Köztiszteletben álló  tanult emberekről is kiderült már, hogy erőszakosak, tettlegesen vagy szóban bántalmaztak másokat, vagy a pszichikai terror eszközeit vetették be ellenük.

 

Ami érdekes, hogy a válaszadó fiatalok nem igazán a gyakran  medializált területeken tapasztaltak bántalmazást, s maguk sem ezeken a területeken bántalmaztak, csúfoltak másokat. Vagyis a nemi hovatartozás, illetve szexuális orientáció miatti bántásban a magyarok 3 illetve 1 százaléka részesült, a szlovákoknak 9 illetve 1 százaléka. Ilyen jellegű bántásban összesen a magyarok 6 és a szlovákok 7 százaléka ludas. Persze a kevés bántás is sok.

 

De vessük ezt össze a következőkkel: a magyar válaszadók 24 százalékát bántották azért, mert magyarul beszélt, 18 százalékukat a külsejük miatt és 15 százalékukat azért, mert magyarok. A szlovákokat leginkább a politikai nézeteik, a külsejük és az életkoruk miatt bántották. A magyarok leginkább a külseje és az anyanyelvhasználata miatt bántottak másokat, a szlovákok a politikai nézetei és külseje miatt.

 

A bántalmazás egyik leggyakoribb indoka a felmérés szerint az anyanyelvhasználat és a nemzetiség. Mennyiben mutatható ki és érzékelhető a fiatalok körében a kisebbségi lét hátrányos helyzete?

 

A kérdésre néhány adattal válaszolnék: a megkérdezett magyar fiatalok 5,5 százaléka ért teljesen egyet azzal, hogy magyarnak lenni Szlovákiában inkább hátrány. Vagyis döntő többségük nem hátrányként éli meg a kisebbségi létet. Emellett 64 százalékuk teljes mértékben büszke arra, hogy magyar.   Ami a magyar identitás megélését illeti, más mintán végzett más felmérésekből is tudjuk, hogy az ilyen jellegű bántás nem jelenti automatikusan azt, hogy az illető szégyellni fogja magát, begubózik vagy igyekszik „levetni” a magyarságát.

 

Persze ilyen is van, de ugyanakkor vannak, akiknél a hatás épp fordított, „truccból” is magyarok maradnak, s mindegy, hogy enyhe gúnyolódásról vagy tettleges bántalmazásról van szó. Hogy melyik reakció következik be, az nagyon sok egyéb tényező függvénye.

 

Forrás: www.ragerlawoffices.com

 

Mi az elsődleges oka a külső miatti csúfolódásnak és mennyire ludas ebben maga a média?

 

Sok mindenben hibáztatjuk a médiát, de hát tény, hogy a média hatalom, és mint a másfajta hatalmak, a média sem mindig tudatosítja a felelősségét. Igen, a megfelelő külsőről alkotott képünket is befolyásolja. S a külső, főleg fiatal korban, de nemcsak akkor, nagyon fontos része az ember önképének. Hogy ezekben az esetekben konkrétan mi miatt csúfolták az érintett fiatalokat vagy ők mást, azt persze nem tudom, mert ilyen részletekig nem terjedt a felmérés, de ebbe sok minden belefér. Kezdve attól, hogy „te dagi”, egészen addig, hogy érzékenyen érinti a kicsi/túl nagy mellére vagy egyéb testrészére tett kommentár, de ugyanúgy lehetett akár egy nemtetsző megjegyzés a felnőttek részéről is, például egy tetkó vagy valami nem szokványos öltözék miatt.

 

Miért van ennyire kiéleződve a szlovák egyetemisták körében az egyén politikai nézete?

 

Nagyon jó a kérdés, de nem tudok rá egyértelmű választ adni. Gondolom, az is közrejátszhatott, hogy a felmérésben főleg szlovák részről nagyon sok társadalomtudományt hallgató diák vett részt, akik az órák alatti vitákban szembesülnek egymás politikai nézeteivel, s oda is mondogatnak egymásnak.  Vagyis kapnak is, adnak is, amint az adatok mutatják, 16 százalékuk el is szenvedi, 16 százalékuk teszi is.

 

Forrás: hajraegeszseg.hu

 

Jellemző ugyanez a magyar nemzetiségű egyetemistákra is? Ha igen, ugyanazok a többség részénél konfliktust kiváltó politikai nézetek jellemzőek az ő esetükben is, vagy vannak „magyar“ specifikumok?

 

Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett magyar diákok közül nagyjából minden tizedik tapasztalt a politikai nézetei miatti bántást, tehát rájuk ez kevésbé volt jellemző, mint a szlovák diákokra. Akárcsak a szlovák fiatalok esetében, a magyaroknál sem lehet tudni, hogy konkrétan milyen politikai nézetek miatt bántották őket, s ki volt a bántó, a felmérés ugyanis ezekre a dolgokra nem terjedt ki.

 

Általánosan elmondható, hogy a felmérésbe foglalt területek között vannak olyanok, amelyek megítélésénél nagy a hasonlóság a magyar és a szlovák megkérdezettek között, de vannak olyanok is, amelyeknél jellemzőbb a különbözőség. Minél inkább kisebbségorientált a kérdés, annál nagyobbak a különbségek.

 

Mit okozhat egy magyarnál, ha anyanyelve vagy nemzetisége miatt éri támadás?

 

Az biztos, hogy nem esik jól neki, ha kinevetik, csúfolódnak rajta vagy ne adj Isten, valami rosszabb éri. Sőt, a bántalmazók nagy örömére, el is kedvetlenedhet, ki is zökkenhet önmagából, akár olyan mértékben, hogy fokozatosan  a nemzetiségét és később a nemzeti identitását is  feladja. Ez mindig többtényezős folyamat, amelyben nagy szerepe van úgy a társadalmi környezetnek, mint  az ember személyiségének.

 

De amint azt már említettem, a bántás nem okvetlenül okoz visszakozást (sőt, úgy látom, hogy a visszakozásnak sok esetben nem biztos, hogy köze van bármiféle bántáshoz, de ezt inkább nem folytatom, mert bonyolult téma, és elkanyarodok a kérdéstől). Ismerek volt diákokat, akik ilyen helyzetben azt mondták, hogy na, majd én megmutatom, és meg is mutatták: nemcsak, hogy felzárkóztak a csúfolódó mögé, hanem le is pipálták.

 

Az én tanácsom ez esetben azonos Leninével: tanulni, tanulni, tanulni. Mert aki tud, annak növekszik az önbizalma, s akinek van önbizalma, azt egyrészt kevesebben merik csúfolni, másrészt meg hamarabb lepereg róla.

 

Forrás: brocku.ca

 

Mivel lehetne javítani, s milyen módszerekkel lehetne változtatani ezen a helyzeten? (amennyiben lehet)

 

Még egyszer megismétlem: a bántás olyan dolog, amiből a kevés is sok. Sajnos, a bántást nem lehet kiirtani, mert sok embernek örömöt okoz. Vannak azonban bizonyos törvény adta határok, amiket a bántásnak nem szabad túllépnie, s ha ez megtörténik, akkor a törvény adta keretek között kell orvosláshoz folyamodni. Ez az anyanyelvhasználat és nemzetiség miatti bántalmazásra is érvényes.

 

Laky Erzsébet

 

Nyitókép forrása: ITT

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás