Nyitókép: Körkép.sk
Cikkünk a Körkép.sk ‘Látókör’ című online magazinjának decemberi számában jelent meg (magazinunk második számát a cikk végén lapozhatja át).
A parlament 2018-as utolsó ülésszakán módosította az oktatásügyi államigazgatásról és iskolai önkormányzatokról szóló 596/2003-as törvényt. Ezzel Peter Pellegrini beváltotta ígéretét, amit annak idején Nagyszarván tett.
A történet előzménye, hogy a fővároshoz viszonylag közel eső Nagyszarván egy maroknyi szlovák szülő szlovák iskola nyitását követelte a helyi, magyar képviselőkből álló önkormányzattól.
A méltatlankodó szülők közül csak ketten rendelkeznek Nagyszarván bejelentett lakhellyel. A probléma gyökere az, hogy a tehetősebbek fővárosból való kiköltözése következtében a környéken megugrott a szlovák családosok száma, és a közeli Somorja iskoláiban nincs elég szabad hely.
Az ügy a szlovák sajtó hathatós segítségével országos téma lett. A média „kisebbségi sorsba kényszerített szlovákokról” írt, akiktől a magyarok „elveszik az iskolát”, a „saját országukban”. A magyarellenes kijelentésektől sem tartózkodó Marek Maďarič (akkor még Smer) egykori kulturális és oktatási miniszter egyik írásában úgy fogalmazott: „tucatnyi szlovák gyereket ér sérelem amiatt, hogy megvonják tőlük az anyanyelvi tanulás alapvető jogát”.
A szlovák szülőknek nem nagyon tetszett az ötlet, hogy sok magyar szülőhöz hasonlóan autóbusszal utaztassa gyermekét. Peter Pellegrini pedig személyesen látogatott el a magyar faluba, majd a sajtó előtt kijelentette, „tűrhetetlen, hogy a szlovák gyermekek nem tanulhatnak anyanyelvükön délen”, és megoldást ígért nekik.
Berényi rámutatott: Zajlik a betelepítés a magyarok által lakott Csallóközbe és Mátyusföldre
Hátrányos pozitív megkülönböztetés
Ez a mostani törvénnyel megtörtént, és a törvénymódosítás értelmében, ha a községek nem tudnak megegyezni az iskolai körzetek kialakításáról, ezt a feladatot a megyeközpont járási hivatala teszi meg helyettük.
Vagyis, a megyeszékhely járási hivatala a községeket kötelezheti a szlovák osztály kialakítására. Ráadásul, az iskolák kivételt kaphatnak a minimális osztálylétszám követelménye alól.
Mivel nem választott képviselők (pl. megyei képviselőtestület) dönthet majd a kérdésben, a megyeszékhely (!) járási hivatala pedig egyedi elbírálás alapján hozhat döntést, a felvidéki magyarság joggal érezheti úgy, hogy az elvileg számukra is előnyöket biztosító törvény a gyakorlatban csak a többségi nemzetnek kedvez. Ráadásul a Pozsony közelében élő tömbmagyarság kárára.
„Az állami arrogancia újabb példájával állunk szemben. Noha bizonyos mértékig akár úgy is felfogható a törvény, hogy a kisebbségben élő magyarság is kihasználhatja majd előnyét és követelheti magyar osztály nyitását, jól tudjuk, a gyakorlat nem erről szól.”
-közölte december második hetében Kiss Beáta, az MKP oktatásügyért felelős alelnöke.
Magyar embert az ág is…
A fenti példák csupán a tünetei egy sokkal mélyebb problémának, amit a nyugati agyelszívás, a gyermekvállalási hajlandóság hanyatlása és a törvényszerű külvárosiasodás hármasa okoz.
A Szlovák Statisztikai Hivatal csak az állandó lakhely szerinti ki- és beköltözésről vezet statisztikákat, ám a magyarlakta vidékeken egyre többen vannak az olyan szlovák beköltözők, akik megtartják korábbi bejelentett lakhelyüket, vagyis hivatalos statisztika nem készül róluk.
A Komárom Kollégium korábbi, 25 csallóközi településre kiterjedő kutatása is megerősítette, hogy a felvidéki magyarok lakhelyük elszlovákosodását tekintik az egyik legveszélyesebb problémának.
A magyar falvakból a fiatalok kiköltöznek a városba, a szülők, nagyszülők után maradt házakat pedig eladják. Mivel ezek fővárosi mércével mérve olcsó ingatlanok, hétvégi ház gyanánt legtöbbször szlovákok vásárolják meg őket.
Még az olyan viszonylag nagy távolságra lévő magyar falvak is, mint a Komáromi járásbeli Csicsó is vonzóvá vált a szlovák családok számára. A község nagyjából másfél, két órányi autóútra van a fővárostól (útvonaltól és forgalomtól függően).
Pozsony közelsége tehát épp az utolsó valóban tömbmagyar terület, a Csallóköz etnikai térképét rajzolja át, méghozzá ijesztő ütemben. A Statiszikai Hivatal adatai szerint Pozsonyból elsősorban a Szenci, a Dunaszerdahelyi és a Nyitrai járásba költöznek ki a legtöbben – a kiköltözést ez esetben a bejelentett lakhely megváltozását jelenti. A Szenci járásba beköltözők száma évek óta három-négyszerese a kiköltözőkének.
Éljen az autópálya
Hogy miért a Nyitrai és a Szenci járás szerepel az élen, arra a válasz nagyon egyszerű: az autópálya-összeköttetés miatt. A felvidéki magyar politikusok e tekintetben talán nem nézik kellő kritikával a Most-Híd által szorgalmazott déli, R7-es gyorsforgalmi út nemzetpolitikai következményeit, amely felgyorsíthatja az etnikai felhígulás folyamatát. Kérdés, ezt mennyire tudja majd ellensúlyozni a magyar kormány azon terve, hogy a Csallóközt autópályával kösse rá Északnyugat-Magyarország vérkeringésére.
Azon túl, hogy a felvidéki magyarság születések szempontjából „gyengében teljesít”, mint a többségi nemzet, az elvándorlás is komoly kihívást jelent. Magyarország közelsége a kiemelkedő családpolitika és a munkalehetőségek miatt vonzó perspektívát jelent a fiatalok számára. Bécs, Brünn és Prága városaiban ugyanezen indokok miatt jelentős magyar közösségek élnek.
Ódor Lajos: Felejtsük már el végre, hogy csak a beton és az aszfalt számít
A 2000-es évek eleje óta a Magyarországra évente kiköltőzök száma a korábbi néhány tucatról több százra emelkedett, és szép számmal vannak köztük szlovákok is.
A Pénzügyminisztérium mellett működő Pénzügypolitikai Intézet tanulmánya szerint azonban a jelentős külföldi kivándorlás ellenére egyes járásokba elindult egyfajta „visszaáramlás” külföldről.
Országos szinten a legtöbb külföldön életvitelszerűen élő szlovák állampolgár a Komáromi és az Érsekújvári járásba tér vissza, többnyire aktív korúak, akiknek csupán nagyjából fele talál (vagy keres) munkát azonnal. Az IFP adatai szerint 2010 és 2017 között több mint 12 ezren tértek vissza a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásba (a Csallóközbe) összesen.
Hétköznapi kihívások
Kérdés, hogy a Pozsonyból tömegesen gyakran színmagyar településekre kiköltöző szlovákok mennyire tudnak alkalmazkodni az új helyzethez. Az olcsó vidéki telkek valódi árát ugyanis a szolgáltatások korlátozottságával kénytelenek megfizetni. Saját kényelmük végett előhúzni a magyar kártyát, és rákényszeríteni a pluszkiadásokat azokra a községekre, amelyeket a szlovák kormányzat évtizedeken át szándékosan elhanyagolt, sokaknál verheti ki a biztosítékot.
körkép.sk/kl
Megosztás:
Címkék: betelepülések Csallóköz elszlovákosodás Felvidék Főoldal Nagyszarva pozsony statisztika tömbmagyarság
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.