Skóciában - rólunk

Hogyan vélekedik rólunk egy Skóciában élő német PhD hallgató akinek szakterülete történetesen a szlovákiai magyar kisebbség? Ada-Charlotte Regelmann a Glasgowi Egyetem Közép- és Kelet-Európai Tudományok Tanszékének hallgatója. A napokban Pozsonyban kérdeztük tapasztalatairól, véleményéről, a szlovákiai magyarokról, az észtországi oroszokról és sok másról. Vajon milyennek lát minket a kívülálló?

Mi vezet valakit ahhoz, hogy a szlovákiai magyar és az észtországi orosz kisebbség szociális integrációjával és társadalmi helyzetével foglalkozzon?

Úgy gondolom, a társadalom különböző rétegeiben lejátszódó folyamatok megértésében a társadalmi integrációnak nagyon fontos szerepe van. Ez a téma mindig is érdekelt. Ennek tanulmányozását a kelet-európai multikulturális közegben különösen nagy kihívásnak tartom. Beszélek oroszul, tehát Észtország kézenfekvőnek tűnt ebből a szempontból. Aztán egy olyan országot kerestem, amely helyzete összehasonlítható Észtországéval. Szlovákia belepasszolt ebbe a képbe. Részben az itt élő nagyszámú magyar kisebbség miatt, részben pedig azért, mert az orosz segít a szlovák megértésében.

És miért éppen Skócia?

Eredetileg Észtországba akartam menni - az észtországi oroszok integrációs folyamatával foglalkozni. De ez különböző okok miatt nem jött össze. Aztán úgy döntöttem, Nagy-Britanniába megyek. Több helyre jelentkeztem, és végül a Glasgowi Egyetemen kötöttem ki.

Mennyire ismered a szlovákiai magyarokat?

Tanulmányoztam az ide vonatkozó jogi normákat, és szakirodalmat. Kapcsolatban vagyok többek között a Fórum Kisebbségkutató Intézettel. Szerencsésnek mondhatom magam, egy tanáromnak, Karen Hendersonnak köszönhetően - ő mutatott be például Petőcz Kálmánnak, vagy Štefan Šutajnak, a közös szlovák-magyar történelembizottság elnökének. Ami viszont ezidáig hiányzik, az az emberek véleménye. Nem tudom, mit gondol a szlovákiai magyarság helyzetéről a szlovákiai magyar. Továbbá több információra lenne szükségem a szlovákiai magyar civil szféráról is.

Hogyan találtál ránk?

Interneten találtam rátok. Eleinte nem ismertem senkit. Fogalmam sem volt, kit vagy mit kéne keresnem. Észtországban például több mint háromezer orosz civil szervezet van - de legtöbbjük gyakorlatilag semmiféle aktív társadalmi tevékenységet nem folytat. A szociális integráció szempontjából tehát számomra érdektelenek. Észtországban ezért csak a személyes kapcsolataimra hagyatkozhatok. Szlovákiában viszont nem ismertem senkit. Tanárom kapcsolatai és az internet segítettek sokat. Először a Fórum Kisebbségkutató Intézettel és a Gramma irodával léptem kapcsolatba. Így találtam a Vox Juventae polgári társulásra is. A sok internetezésnél aztán feltűnt egy dolog: a különböző szervezetek szűk kapcsolatban állnak egymással.

Kis közösség…

Igen. Az a benyomásom, hogy itt gyakorlatilag mindenki mindenkivel kapcsolatban van. Sőt. Különböző szervezetek mellett  gyakran ugyanazokat a neveket találtam.

Mit gondolsz erről? Egészséges ez egy ilyen közösség számára, ha úgy működik, mint egy nagy család?

Úgy gondoltam eleinte, hogy ez elsősorban a munkám szempontjából rossz, merthogy ugyanazokkal a véleményekkel fogok találkozni. De kiderült, ez nincs így. De a kérdéshez visszatérve: ha a közösség úgy érzi, hogy ezek a szervezetek valóban az érdekét képviselik, akkor szerintem ezzel nincs gond. De azt feltételeztem volna, hogy egy ekkora közösség sokszínűbb, és különbözőbbek a vélemények és az igények. De szerintem sok függ a sorrendtől is. Ha tegyük fel először megalakul egy civil szervezet, amelynek néhány tagja idővel úgy dönt, hogy az aktív politizálással hatékonyabban valósíthatja meg elképzeléseit - ez teljesen rendben van. De ha ez fordítva működik, tehát ha az adott politikus alapít egy civil szervezetet azzal a céllal, hogy majd így támogatja saját karrierjét - ez már káros.

Szlovákul egyébként beszélsz is? És mi a helyzet a magyarral?

Nem, nem beszélek, csak olvasok. Magyarul pedig sajnos csak néhány kifejezést ismerek. De egy fordítóprogram segítségével elboldogulok egy magyar szöveggel is.

Munkád témája: A szociális integráció folyamata Szlovákiában és Észtországban. Észtországban nagyszámú orosz közösség él. Milyen az ő helyzetük összehasonlítva a miénkkel?

A rendszerváltás után hasonló folyamatok mentek végbe a kelet-európai országokban. Felerősödtek a nemzeti érzelmek úgy Észtországban, mint Szlovákiában. Az érintett kisebbségek viszont különbözőképpen reagáltak. Észtországban 30%-os orosz kisebbség él, még sincs gyakorlatilag semmilyen politikai képviseletük, hiányoznak a kisebbségi szervezetek. Egy harmaduknak orosz állampolgársága van, egy harmaduknak észt, és egy harmaduk nem rendelkezik semmiféle állampolgársággal.

Tehát az észtországi oroszok egy harmada úgymond a senki földjén él?

Az európai országokban ezeket az oroszokat észt állampolgárként kezelik, de Észtországban például nem szavazhatnak egy országos választáson, nincs útlevelük. Az észtek idegenként tekintenek rájuk. Komoly probléma ez Észtország számára.

Oroszország mit szól ehhez?

Az orosz politika eszközként tekint rájuk, de igazából érdektelenek Oroszország számára.

Kívülállóként milyennek látod a kisebbségi iskolarendszerünket? És milyen az észt?

Szlovákiában egy viszonylag fejlett kisebbségi iskolarendszer van, amelyet ugyan gyakran támadás ér, de évtizedek óta folyamatosan működik. Észtországban nemrégiben egy kisebbségi integrációs program nevében megszabadultak az orosz nyelvű iskoláktól. Az észtek azt mondták, a nyelv a közösség integrációjának a legnagyobb akadálya, ezért bezárták az orosz iskolákat. A program célja, hogy néhány évtizeden belül mindenki megtanuljon észtül és könnyebb legyen az elhelyezkedés az észt munkaerőpiacon. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy minél idősebb a diák, annál több tantárgyat tanul észtül. A gimnáziumban már a tantárgyak megközelítőleg 60%-át.

Az asszimilációs politika elfogadott változata? Hogyan reagált erre az EU?

Mindez társadalmi integráció címén zajlik és az EU nagyrészt elfogadta. Az észtországi oroszokkal az a probléma, hogy ők nem számítanak nemzeti kisebbségnek, mert nagy részük a hatvanas években vándorolt - illetve lett telepítve - a mai Észtországba az akkori Szovjetunión belül. Tavaly egy konferencián észt, lett és szlovákiai magyar képviselőkkel beszélgetve egy számomra nagyon érdekes és egyben különös dolgot tapasztaltam. Az itteni magyarok, az észtországi észtek és a lettországi lettek egyetértettek abban, hogy mi vagyunk azok, akik mindig is itt éltünk, ezért minket megilletnek azok a jogok, amelyek az oroszokat nem - mert ők később jöttek. És még a felvidéki magyarok képviselői is egyetértettek azzal, hogy hát igen, az oroszokat nem illethetik meg azok a jogok, amelyek minket itt megilletnek. Én ezt nagyon különösnek találtam. Persze a Szovjetunióban meg az észteket diszkriminálták az oroszok, és valahol ugyanezt érezhetik a szlovákok is. De azt látni, hogy bárki - ha abba a pozícióba kerül(t), hogy dönthet egy másik közösségről - akkor azt megteszi.

Németként hogyan tekintesz a németországi bevándorlókra? Gondolok itt elsősorban a nagyszámú török kisebbségre. Tudom, az ábra teljesen más, de mégis: vonható párhuzam a kettő között? Milyen az ő képviseletük Németországban?

A szakirodalom általában éles különbséget tesz a bevándorlók és az őshonos kisebbségek között - de véleményem szerint párhuzam is állítható. Például az állam hozzáállása egy kisebbséghez. Németország retorikájában és jogrendszerében talán nem olyan nacionalista, mint Szlovákia, vagy Észtország. Ennek elsősorban történelmi okai vannak. A másik oldalon valóban nagy különbségek vannak. A németországi török kisebbség sokkal elszórtabb Németország-szerte, mint a magyarok Szlovákiában. Hatalmas generációs különbségek vannak. A bevándorlók első generációja csupán dolgozni érkezett, és azt hitték, vissza fognak térni hazájukba. Sokan közülük még ma is így gondolják annak ellenére, hogy 40-50 éve Németországban élnek. Aztán itt van például a fiatal török írók közössége - ők németül írnak - így egyfajta kapocsszerepük van a németek és a török közösség között. Tőlük tudjuk, hogy a szüleik korosztálya a mai napig csomagolásra készen tartja bőröndjeit. Pont ezért soha nem látták értelmét, hogy megtanuljanak németül. És nincs is szükségük rá, mivel csak saját közösségükön belül mozognak. A helyzet tehát nagyon különböző, a németországi török közösségnek ráadásul nincs szinte semmilyen társadalmi képviselete. Két-három nagyobb muszlim közösség létezik, amelyek nem tudnak egymással sem megegyezni. A németek hozzáállása viszont az, hogy ha már Németországban élnek, meg kéne tanulniuk németül.

Mit gondolsz Törökország esetleges uniós tagságáról?

Az EU-nak elsősorban a saját soraiban kéne rendet csinálni. De mivel ez nem fog megtörténni és az unió elsősorban egy gazdasági közösség és nem  politikai, ezért az EU tagjává válhat Törökország is, miért ne?

Köszönjük a beszélgetést és sok sikert a munkádhoz!