Távol Európától

“Mi is a bajom a nyelvtörvénnyel?” - kérdezte a minap kollégám. A kérdés nem volt  rosszhiszemű, sőt, némi érdeklődést véltem felfedezni benne. Na, hát akkor lássuk csak szépen sorban.

Remélem, nem fog senki anarchistának tartani, ha kijelentem: vannak dolgok, melyeket nem kell törvénnyel szabályozni. Ilyen egy nyelv szabad használata. Az első számú és egyben legnagyobb bajom a törvénnyel tehát az, hogy egyáltalán létezik. Szerény véleményem szerint ez ellen nem is annyira nekem, mint inkább a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvművelőinek kéne tiltakozniuk, akik ugye tudják, hogy a nyelv él, és felhasználói döntik el, milyen irányba fejlődik. Hogy ezt miért nem teszik? Úgy látszik valóban kevés anarchista ül az Akadémián! (bölcsebb válasszal álljon itt a Týždeň egy írása).

De hát a törvény urait azért választjuk, hogy törvényeket alkossanak nekünk, és ők most is csak a dolgukat tették. Ezúttal egy hallatlanul diszkriminatív, abszurd törvényt sikerült elővarázsolniuk, amely előírja, hogy milyen nyelven beszéljek a fogorvosi rendelőben. Amelyet ha megszegek, a Kulturális Minisztérium megbüntet. Apropó, kulturális…mi köze a kultúrának ehhez az egészhez? Eddig azt hittem egy kulturális minisztérium a kultúráért felelős, de hát úgy látszik én vagyok maradi. Lényegtelen, de annál jellemzőbb apróság.

A törvény következő baja - és ezt Michael Gahler, az EP külügyi bizottságának alelnöke fogalmazta meg a nagy nyilvánosság előtt a legjobban - hogy homlokegyenest ellentétes az EU alapértékeivel. Európa szerencsésebb felében a kisebbségi nyelvhasználat bővítéséről, nem pedig annak korlátozásáról szokás beszélni. Mi tudtuk már rég, de most Szlovákiának Európa előtt is sikerült bizonyítania, hogy hol is tart valójában. És ez - ha tetszik, ha nem - minket is érint. Mert külföldön bennünket is elsősorban Szlovákiával azonosítanak.

Csak néhány alapvető problémát igyekeztem felvetni, hogy nyilvanvaló legyen - ez a törvény nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok számára is rossz. Dehát akkor miért nem érkezik tiltakozás szlovák részről is? Miért csak néhány emberjogi aktivista támaszt kifogásokat az ilyen abszurd törvények ellen? Az az igazság, hogy az átlagos lelkületű szlovák szavazót ez az egész egyszerűen nem érinti. Ami pedig nem érint azzal miért is törődnénk? Továbbá a szlovákok egy jelentős része gondolja úgy, hogy diszkriminatív az, ha saját országában nem ért szót valakivel. Ezért támogatja elvből az ilyen törvényt tekintet nélkül arra, hogy mennyi abszurd pontja van. Ez az érv azonban erősen vitatható. Ugyanis ha két ember nem beszél egy közös nyelvet sem, az mindig két emberen múlik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor most tanuljanak a szlovákok tömegesen magyarul, de annyit miért ne vethetnénk fel, hogy a dél-szlovákiai szlovák iskolákban legyen esetleg választható a magyar nyelv, ha már társadalmi integrációról beszélünk? Mint ahogy ez számos európai országban működik is. Emellett persze javuljon a magyar iskolákban a szlovák, angol, német, franca… oktatása. És akkor majd lehet, hogy Dél-Szlovákia egy napon valódi európai multikulturális hellyé válik. A nyelvtörvény az ellenkező irányba vezet.