Államalkotó nemzetté válni
Az alábbi korreferátum 2009. január 29-én hangzott el Csölösztőn, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szakmai tanácskozásán. Szerzői Király Zsolt és Melecske Ákos, a Vox Juventae munkatársai.
Ha megengedik, az elején szeretném pár szóban felhívni a figyelmet egy sajnálatos párhuzamra, mely mellett úgy gondolom, nem mehetünk el szó nélkül. Míg mi ugyanis ma itt, Csölösztőn a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket vitatjuk meg civil körben, addig pár kilométerrel arrébb, az MKP Stratégiai Tanácsának szakmai konferenciája zajlik, hasonló témákban. Talán jelzésértékűnek is tekinthető ez az állapot, mely minden bizonnyal befolyásolja a minket érintő kérdések érdekérvényesítésének sikerét.
Dicséretes, ha a politika és civil szféra különválasztható egymástól, az azonban kevésbé, ha az ehhez hasonló apolitikus témákban egymással párhuzamosan és nem egymást segítve cselekednek. Egy limitált lehetőségekkel bíró kisebbség nem engedheti meg magának ezt a luxust! Ha az amúgy is szűkös energiánkat nem koncentráljuk, sokkal nehezebb lesz előre lépnünk.
Most pedig az eddig tárgyalt két témához. Húsz évvel a rendszerváltás után rengeteg minden megváltozott körülöttünk. Ma már egy másik országban élünk, mint ahová születtünk, más geopolitikai körülmények érvényesek a világban. Ha röviden visszatekintünk az elmúlt pár évre, láthatjuk, hogy Szlovákia, főleg a második Dzurinda kormány reformjainak köszönhetően a régió sereghajtójából gazdasági mintaországgá vált. Mára az EU legmagasabb gazdasági növekedésével rendelkezik, a visegrádi négyek közül idén elsőként bevezette az eurót, pár hónapja pedig már az USA-ba is vízum nélkül utazhatunk. A szlovák csoda mára tananyag lett sok helyütt a világban. Jó volna, ha mindezt az ország összes állampolgára, beleértve az itt élő félmillió magyart is, a magáénak tartaná.
Az ország állampolgárai közül ma már egyre többen igenis hisznek magukban, egyenesebben járnak, sorra gyűjtik be az elismerő, irigykedő tekinteteket, nő az önbecsülésük. Sok helyütt pedig elképedéssel nézik, mire képes egy kis ország, ha más lehetősége nincs, és van hozzá kellő akarata. Mindezek együttesen nagyban növelték az államalkotó nemzet önbecsülését, önbizalmát és javítottak a jövőképén is.
A szlovákiai magyarokra viszont, úgy érzem, ez a fajta sikerélmény kevésbé jellemző. Mintha nehezebben azonosulnánk az országgal ahol élünk, kevésbé éreznénk magunkénak az elért sikereket. Emellett sokkal kiszolgáltatottabbak is vagyunk a külső körülményekkel szemben, önbecsülésünk nagyban függ attól, melyik részén élünk az országnak. Nyugatról kelet felé haladva mintha csökkenne. Jó volna tudni az okokat. Pusztán gazdasági magyarázat van erre, vagy a válaszhoz mélyebb összefüggésekre van szükség? Inspiratív szlovákiai magyar siker sztorikból még mindig kétségbeejtő hiány van (vagy csak nem vesszük őket észre?). Még mindig a kisebbségi kifejezési formát és a szimpla túlélést látjuk a legfontosabbnak, nem pedig az államalkotó nemzetté válást és a szellemi, gazdasági gyarapodást.
A mai Kerekasztal felvezetőjében megfogalmazott kisebbségi közösségünk életét befolyásoló főbb körülmények véleményem szerint a következők:
- bár klisé, de igaz, az egyén szabad mozgása - ma már szabadon utazhatunk szinte az egész világban, nőttek az egyén lehetőségei, mely azonban agyelszívásként egyben kockázatot is jelent a közösség számára.
- az államalkotó nemzet kisebbséghez fűződő viszonya, mely meghatározza az együttélésünk alaphangját
- a szlovákiai magyar elit (legyen az akár politikai, gazdasági, szellemi) felkészültsége és világképe.
- egészséges mértékű szlovákiai magyar öntudat és civil kurázsi - pl. a magyar nyelvhasználat markánsabb felvállalása. Pozitív példák felkutatása és bemutatása.
- végezetül pedig, bár lehet, hogy furcsának tűnik, de az államnyelv ismeretét (illetve annak nem ismeretét) is az életünket befolyásoló főbb körülmények közé sorolnám. - Már csak azért is, hogy ne legyünk bátortalanok, ne kelljen megalázkodnunk, meghunyászkodnunk, merjünk és tudjunk kiállni akkor, amikor szükséges.
Ha a szlovákiai magyarság érdekérvényesítő lehetőségeire tekintünk, láthatjuk, hogy ez elsősorban politikafüggő. Nincs is ezzel semmi probléma: a politikusaink választott ügynökeink, akiket érdekérvényesítéssel bíztunk meg. Ez elsősorban az ő dolguk. A gond a szlovákiai magyarok nagy részének közéleti közönyével van. Ezen belül a legriasztóbb az értelmesebbek passzivitása, nemcsak helyi szinten, hanem szlovákiai magyar kérdésekben is. Számos olyan kiváló szakember, gyakorlati tapasztalattal rendelkező ember van, akik nem vállalnak aktívabb feladatokat a helyi ügyekben: mérnökök, vállalkozók, különböző szellemi foglalkozásúak stabil anyagi háttérrel, akik ülnek otthon és csendben újságot olvasnak. Véleményük biztos van, elmondani azonban ritkábban szokták. A számos negatív példa mellett tisztán kell látni és hirdetni, hogy „a politika nem definíciószerűen erkölcstelen dolog. A politika valójában az emberi cselekvések legnemesebbike, hiszen a közösség problémáinak megoldásáról szól.”
Elmondhatjuk, hogy a kisebbségek közösségfejlesztő lehetőségeinek intézményi kereteit akkor kell kialakítani, amikor erre lehetőség van. Ilyen értelemben az 1998 - 2006-os kormányban eltöltött időszak az elszalasztott lehetőségek időszakának tekinthető. Bár kisebbségi szemmel nézve ugyan látszólagos nyugalom volt, nem gondoltunk, vagy nem akartunk gondolni a jövőre akkor, amikor helyzetben voltunk. Elszalasztottuk az ideális alkalmat ahhoz, hogy felkészüljünk a hét szűk esztendőre, mely, mint azt mindnyájan tapasztalhatjuk, nemrég el is kezdődött.
Mindez nemcsak a politika hibája, sőt, azt is megkockáztatom, talán nem is elsősorban a a politikának róható fel. Ez mindnyájunk, az egész szlovákiai magyar társadalom hibája. Főleg azért, mert nem hívtuk fel kellőképpen a figyelmet az intézményi keretek létrehozásának fontosságára. Civilként, nyolc év alatt nem sikerült elérnünk, hogy döntéshozóinkat, ha már ezt maguktól nem érzik, rákényszerítsük, ráébresszük e mechanizmusok kiépítésének szükségességére.
Nem erősítettük meg a szlovákiai magyar civil szférát, a sajtónk pluralitása gyenge, hiányoznak az elemző központjaink, híre-hamva sincs annak a markáns szellemi, szakmai holdudvarnak, mely a jövőképünket kéne hogy meghatározza. Mindez azzal jár, hogy kiszolgáltatottá váltunk az éppen aktuális politikai hatalommal szemben. Nem tudunk reagálni, szervezetlenek vagyunk, ráadásul érdekfüggők, provinciálisak is egyben.
Mi az, ami a jelenlegi helyzetben mégis megtehető?
Elsősorban a felelősségteljes hozzáállás, a fájdalom, ill. áldozatkultúra, valamint pótcselekvések helyetti valós kérdésekre, problémákra való összpontosítás. Kopjafák és emléktáblák helyett sokkal inkább ösztöndíjprogramok kellenek a tehetséges fiatalok számára, ezzel is demonstrálva az egyéni igyekezet és erőfeszítések sikerének fontosságát, elismertségét. A tehetséggondozáshoz nemcsak országos, hanem helyi, regionális programok szükségesek.
Megj: szlovákiai magyar szervezetek aránya fő tevékenységi kör alapján. Forrás: Fórum Intézet
Olyan szellemi műhelyeket kell teremteni, melyek nemcsak a múltat böngészik, hanem elsősorban a ma problémáira keresik a választ és megoldási javaslatokat. Kihívás van elég: pl. elvándorlás, gazdasági fejlődés, közegészség, környezetvédelem, helyi demokrácia állapota, oktatás, stb.
A lista hosszú, az erőforrások korlátozottak, ezért jó lenne világos prioritásokat felállítani. Elnézve a szlovákiai magyar civil szektor összetételét, több mint kétharmaduk kulturális szervezet. A kultúra és hagyományápolás szép és fontos dolgok, de sajnos ki kell mondani, hogy igyekezetünk inkább a kulturális életre, nem pedig a modern kor kihívásaira koncentrál. Újra a lista: gazdasági fejlődés, elvándorlás, közegészség, környezetvédelem, helyi demokrácia, oktatás.
Jó lenne továbbá, ha az együttműködő szervezetek között olyan viselkedési szabályok alakulnának ki, melyek a közös célokat segítik, nem pedig egymást gáncsolják és akadályozzák. Konfliktusok mindig lesznek, viták mindig felmerülnek, mert különbözőek vagyunk, és ez így természetes. A lényeg ellenben a nézeteltérések feloldásának módjában, a kölcsönösen előnyös megoldások keresésében van. Ezeket pedig nem elég erkölcsi kódexekbe összeírni, hanem maguktól, a jó példa erejével kell, hogy kialakuljanak.
Ha körülnézünk, Európában vannak sikeres kisebbségek: vajon nem abban rejlik a sikerük, hogy megtalálták azokat a területeket, ahol előnyeikre tudatosan építve egyfajta „többséggé” válhattak?
“államalkotó nemzetté válás”
Az államot az állampolgárok alkotják, Szlovákiát Szlovákia polgárai.
Van egy állam ahol a magyar az államalkotó nemzet: a Magyar Köztársaság. Szlovákiában meg a szlovák nemzet az államalkotó. A szlovákia magyarság a szlovák vagy a magyar nemzet része?
Szlovákia szövetségi állam?
Érdekes kérdések ezek.
FriendliFire: szerintem épp ez a baj, hogy egy ilyen vitaindító cikk kommentálásánál megint ott kezdjük, hogy ki milyen államalkotó nemzet, ki minek a része és nem azoknál a fontos kérdéseknél, amiket a fenti felszólalás említ…
A Szlovákiában élő magyar, államalkotó nemzet, ahogy az a ruszin, a lengyel, vagy akár a roma is. Ezen felesleges vitázni. De igen, egyébként felvidéki magyarként IS a magyar nemzettest részei vagyunk, bár az ez irányú kérdés kettős lehet: hogy mi minek tartjuk magunk és hogy a déli „testvéreink” minek tartanak minket, de most ez a fentebb felvázolt gondolatok szempontjából nem is annyira lényeges.
A kultúra ápoló, vagy legalábbis névleg ezzel a céllal működő szervezetből sok van, azt a táblázat is jól szemlélteti, sejtettem hogy az arány hasonló lehet, de hogy ennyire kirívó az azért meglepett. Ugyanakkor azt látom, hogy az erők szétforgácsolódásának tipikus példáját produkáljuk. Tehát először talán itt kéne elkezdeni.
Sajnos azt kell hozzáfűznöm a témához, hogy a kultúra ápoló szervezeteke egy része családi vállalkozás szintjén, egyéni anyagi boldogulás eszközeként működnek, bár ez talán nyílt titok. De ha a „valódi” kultúrszervezeteket vesszük figyelembe, akkor is csak utóvédharcot látunk, védekezünk, és közben felmorzsolódunk. Elavult módszerekkel, elavult módon próbáljuk pl. a fiatalabb generációt is megfogni. Tudom milyen munka ez, mert egy barátommal 3 évig próbálkoztunk, hogy településünk ifjúságát „megfogjuk”, de nem sok sikert értünk el. Váltani kell, és a végrehajtást koordinálni. Tehát az első dolog a polgári társulások és kezdeményezéseket egy kalap alá hozni, vagy legalább is ha más nem, tanácsadás szintjén befolyásolni. Jelentős tőkét mozgatunk, de elaprózzuk és elszórjuk, össze kell hát szedni az euró centeket, akkor talán továbbléphetünk.
CA megj. mindjárt az elején: Ezt az államot a szlovákok hozták létre, tehát a magyar nemzetrész nem lehet államalkotó. Ez egy fogalmi zavar. Csak társnemzeti szerepet vállalhatna fel, ha a szlovák államnemzet ezt elfogadja, de ezt kérni követelni kéne, mint az autonómiát. A valamikor federális párt lényegében ezt akarta az MKP megfojtotta őket.
Tehát uraim maradjunk a talajon, első lépős legyen az egységes fellépés (már itt bajok vannak), a második a jogegyenlőség követelése, a harmadik az ehhez szükséges autonómia, aztán lehet társnemzeti szerepről beszélni. A CA a két éve kiadott memorandumában a társnemzeti szerepet már megfogalmazta. Nem frázisokat kell puffogtatni, hanem érvelni, vitatkozni és főleg nem mellébeszélni.
http://www.commorakozigaz.shp.hu/hpc/web.php?a=commorakozigaz&o=kirekesz…
Nem akarok azon vitázni, hogy államalkotó, vagy államalapító, ha a nem vagyunk államalkotók, akkor nem is vagyunk részei a szlovák államnak, ergó a magyarok nem rendelkeznek szlovák állampolgársággal?! Hagyjuk.
Követelhetünk jogegyenlőséget de az első pont akkor is fontosabb. Egymásra kell találnunk, és azon felül a fejekben kell először rendet tenni, anélkül csak energiapazarló vitákba torkollik majd minden, bármibe is fogunk. Más oldalról kell megközelíteni a dolgot. Utat kell találni minden felvidéki magyarhoz, különben lesz sok-sok pusztába kiáltó, azzal meg nem léptünk előre. Alapok kellenek alapok, hiába vannak tervek, ha nincs mire felhúzni a falakat.
Gratula a szerzoknek! Remek szoveg.
Ezentul minden kopjafat osztondijas tehetseg adjon at!
abszolút egyetértek a szétforgácsolódás valós veszélyével…mondom ezt annak ellenére, hogy egy 10éves civil szervezetet vezetek, de mégis Pozsonyba kaptam meghívást….van híd a politika és a civil szféra között ez ügyben?…mert ha nincs akkor ÉPÍTSÜNK. Ez most idétlenül sablonos duma, de ettől még sztem így kell tennünk :)
Van valakinek frissebb nepszamlalasi sztatisztikaja?
Tovabba erdekelne a szlovak kormany milyen kategoriaba sorolja a magyar kissebbseget ha mar a “szlovak allamot a szlovak nep hozta letre”………WTF????????
Egyetértek a cikkben megfogalmazott gondolatokkal. Valóban ki kell nézni a világba, s ellesni, hogy más kisebbségek miként lettek “nem államalkotó lúzerekből” sikeresek, saját maguk sorsát befolyásolni tudók, amihez véleményem szerint alapvetően szükség van a civil szféra megerősödésére. Pótcselekvések helyett a fiatal tehetségek támogatását kell felvállalni, nem pedig konkurenciát látni a következő nemzedékekben.
Mi 1ooo évig eltűrtük a szlovák nemzetet ( a tatárok tudták, hogy ki kell irtani a meghódított területet) mi nem tettük, pedig akkor nem lenne szlovák probléma. Ti így háláljátok ezt meg, igaz nem azonnal, de 1000 év alatt biztosan kipusztítjátok a magyarokat. Mivel vagytok különbek, bármit is jogotok van szemünkre vetni?
szúrófény 2009.02.10.
Szerintem ott kezdődik a baj, hogy itt valakik autonomiáról beszélnek. Mire lenne az jó nekünk? Teljesen elszigetelődnénk úgy Szlovákiától, mint Magyarországtól. Azt hiszitek a magyarok örömmel várnának minket? Eddig se volt semmi konkrét lépés a részükről, meg igazából nem is lehet, hiszen teljesen tönkretennének minket, mindazt amit idáig elértünk itt. A politika nem old meg semmit! Majd ha gyerekeink jól fognak beszélni államnyelven és anyanyelven is, akkor tudnak érvényesülni mindkét országban. Ez az alap! Én megmondom őszintén inkább arra kellene koncentrálni, hogy akinek lehet úgy tanítani a történelmet, ahogy tényleg volt, felismerni a közös múltat és közös értékeket, nem pedig egymást lemondani. Szeretném ha az én gyermekem majd egy olyan Európai közösségben élhetne, ahol teljesen mindegy, hogy magyar vagy szlovák vagy. A lényeg, hogy EURÓPAI legyél, aki büszke a magyar gyökereire és történelmére!!! Aztán lehet beszélni ilyen olyan nyelveken, teljesen mindegy lesz… Én elsősorban EURÓPAINAK tartom magam, mert sajnos a hazám az nincs se itt, se máshol, csak a szűkebb lakhelyemet tudnám megnevezni annak. Ez a realitás, ez a helyzet. Na és ez a magánvéleményem.
[…] A mai nap, szeptember elsején egy másik fontos eseményre is sor kerül. A fentiekben mutatkozó sorozatos deficitek ugyanis arra kényszerítették a szlovákiai magyarokat, hogy országos nagygyűlést tartsanak. Példátlan akcióról van szó, hasonló méretű, a saját jövőnk, szülőföldünkön való megmaradás érdekében ilyen fontos rendezvényre az elmúlt években nemigen került sor Szlovákiában. Szervezői az MKP és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. […]