Érik a szlovák Bokros-csomag

Milyen ország az, amelyik három év alatt Európa éltanulójából annak egyik sereghajtójává válik, bármiféle elképzelés, jövőkép, koncepció nélkül? Milyen ország az, amelyik európai  mértékben páratlan, 10,4 %-os gazdasági növekedés mellett sem képes spórolni, továbbra is deficites, idén pedig már 6,2 %-is visszaeséssel  kénytelen számolni? Milyen ország az, amelyik bruttó államadósságát egyetlen év alatt az egyharmadával növeli, kormányülésen pedig alig 30 perc alatt képes 30 évre eladósítani mindannyiunkat? (R 1-es gyorsforgalmi út).

Robert Fico szerint ez a szociális állam. Valójában azonban egy felelőtlen, cinikus, sutyerák hatalom, amely az autópályán a szembe sávban,  öklét rázva a szintén arra  robogó (és fog is még jó ideig, ha az egyre baloldalibb, régi vágású szocdemként szövegelő Orbán Viktoron fog múlni) Magyarországot előzi, miközben szüntelenül hőbörög a szembejövők miatt.

Szlovákia a gazdasági válság egyik legnagyobb áldozata. A külső sokkhatás, mely gazdaságunkat érte, belső állapotunk miatt viszont még inkább felerősödött. Az igazi katasztrófa ugyanis az, hogy a globális visszaesés Szlovákiát egy populista,  inkompetens kormány alatt érte, 6 %-os gazdasági visszaeséssel és költségvetési hiánnyal, ennek a dupláját kitevő munkanélküliségi rátával. A legborzasztóbb pedig, hogy akiknek kéne, igazából fogalmuk sincs, hogy ebben a helyzetben mit kéne csinálni.

Lejtőre kerültünk

Ha megnézzük közelebbről, milyen kondícióban is vagyunk, a helyzet elég elkeserítő: Szlovákiai 2009-es államháztartási hiánya már most magasabb, mint az idei egész évre tervezett.  Az év végére várt 4 milliárd eurós deficit akár a négyszerese (a GDP 6 %-a) is lehet a tervezettnek. A Szlovák Nemzeti Bank legfrissebb elemzése szerint, ha nem történik változás, a költségvetési hiánnyal kapcsolatos maastrichti feltételeket nemcsak hogy idén, de jövőre, sőt, 2011-ben sem leszünk képesek tartani (Robert Fico és Ján Počiatek, az Easy Rider pénzügyminiszter hithű bolsevikként már a következő kormányt terheli). A munkanélküliség is jóval gyorsabban nő, mint az EU-s átlag, növelve ezzel a szociális hálóra, munkanélküliekre fordított kiadásokat is.

Három év felelőtlen osztogatás miatt olyan visszafordíthatatlan folyamatok indultak be, melyek hatásait még hosszú-hosszú évekig fogjuk nyögni. A kormány viszont továbbra sem képes spórolni, osztogat és fosztogat. Egy felkészületlen, kizárólag a saját  érdekei mentén kormányzó bagázs tesz éppen tönkre bennünket, akik  eltervezték, hogy kerül amibe kerül, mindenképp végigviszik azt, amire oly rég óta készültek. Még ha történetesen bele is gebed az egész ország.

Mi a teendő?

Először is bízni abban, hogy az átlagválasztó egy része felébred végre, és rájön, hogy a szociális állam meséje alatt őt valójában brutálisan megvezették,  ill. szétlopták a feje fölött az országot. Ha ez megvan, fel kell állítani az ellenpólust, és folytatni ott, ahol 1998-ban egyszer már jártunk. A helyzet ugyanis nagyban hasonlít ahhoz, ami akkor volt. Annyi különbséggel, hogy a térségbeli befektetésekért folyó harc most még nehezebb lesz, mint a válság előtt volt. Azok az országok lesznek csak sikeresek, akik konkurenciaképes környezetet tudnak teremteni az új befektetések előtt, az új munkahelyek számára.

Újabb reformok

Versenyképes, egyszerűbb és átláthatób adó- ill. járulékrendszer, az oktatás, tudomány, fejlesztések támogatása, jól működő kevésbé korrupt igazságszolgáltatás, a régiók közti különbségek csökkentése, rugalmas Munkatörvénykönyv, a közbeszerzéseken, állami megrendeléseken keresztüli szabadrablás leállítása, az egészségügy rendbetétele, stb.

Hogy ennek a kormánynak a fentiek nem mondanak semmit, és hithű kommunistaként továbbra is a saját utukat járják, mi sem jelzi jobban, mint Ján Počiatek adóemelést érintő nyilatkozata a Financial Times múlt heti cikkében, miszerint “az adóemelés az utolsó lehetőség. Ha meglépjük, csakis annak köszönhetően, hogy más megoldás a költségvetés stabilitása érdekében nincsen”. Ezzel valójában el is mondott mindent.

Marad tehát az apel a Fico választók felé, hogy másodszor, ha lehet, már ne hagyják magukat megvezetni,  helyette inkább gondolkozzanak. Mert ha mégis, ugyanúgy felelősek lesznek mindenért, ami a következő kormányciklusban történni fog, beleértve az előbb-utóbb elkerülhetetlenné váló szlovák Bokros-csomag bevezetését is.