Közös európai energiapolitika?

“Törökországban a tranzitországok aláírták az európai gázimport diverzifikálását segítő Nabucco gázvezetékprojekt támogatási szerződéseit.” Ez a rövid kis hír jelent meg az elmúlt héten a magyar sajtóban.

Az Európai Unió által támogatott projekt a Kaszpi-tenger térségéből szállítaná Európába a gázt Törökországon, Bulgárián, Románián, Magyarországon át az ausztriai Baumgartenig, ahol rácsatlakozna az európai gázelosztó-hálózatra. A projekt nem titkolt célja Európa energiafüggőségének csökkentése a nagy Oroszországtól, ami a közép-európai térség számára különösen fontos, hiszen mifelénk szinte kizárólag orosz gáz folyik a csapból.

A támogatási szerződések törökországi aláírása, a kézfogások és protokoláris mosolyok ellenére azonban a stratégiai beruházás körül egyre több kérdés vetődik fel. Az első és legfontosabb, hogy lesz–e mit tölteni a vezetékbe. Az elsődleges kitermelő célország Azerbajdzsán lenne, kérdéses viszont, mennyi gázt képes szolgáltatni az azeri gázmező az európaiaknak. Ha egy pillantást vetünk a térképre, kiderül, hogy szóba jöhet még Türkmenisztán, Kazahsztán és elméletileg Irán is, de a civilizált világ ugye nyilvánosan nem szívesen beszél az irániakkal való együttműködésről. A háttérben zajló esetleges egyeztetésekről meg nem sokat tudunk.

Moszkvában eközben mindent megtesznek azért, hogy keresztbe tegyenek az európai projektnek. Nemrég például a Gazprom rekordárat jelentő 350 dollárt ajánlott ezer köbméterenként az azeri gázért. Kezdetben évente 500 millió köbméter földgázt vásárolnának az oroszok, később fokozatosan növelnék az importmennyiséget. A gázháború úgy látszik javában zajlik a kulisszák mögött, sajnos a média számára ez csak a szokásos decemberi ukrán gázcsapelzárás idején téma. Ezért csak találgathatunk az Európának kijáró orosz „gesztusok“ hátteréről: Moszkva legutóbb például a németországi fertőzéses hasmenésjárványra hivatkozva leállította az Uniós élelmiszerimportot (ez azóta enyhítve lett). Ennyire félnének a Kremlben a járványtól?

2007-ben Oroszország konkurens projekttel rukkolt elő. A Déli Áramlat a Fekete-tenger mélyén szállítana orosz gázt a térségből Dél-Európába, illetve Ausztriába. A vezeték tervezett éves kapacitása 63 milliárd köbméter gáz, ellentétben a Nabucco tervezett 30 milliárd köbméterével. A Déli Áramlat megépítése egyelőre kérdéses – ebben hasonlít a Nabuccora – Moszkva azonban egészen biztosan lebegtetni fogja a tervet akkor is, ha a valóságban nem is szándékozik belevágni a projektbe. A Déli Áramlat költségei az igényes mélytengeri csőfektetés miatt magasan meghaladnák a Nabucco költségeit.

A Déli Áramlat mégcsak terv, az északi viszont realitás. Az Északi Áramlat orosz gázt szallít a Balti-tenger mélyén Ukrajna és Lengyelország megkerülésével Németországba. Nem mellesleg ez a világ jelenlegi leghosszabb mélytengeri gázvezetéke. Két párhuzamos vezetékről van szó, melyek közül az elsőben már idén októberben érkezik az orosz gáz, a második vezeték tervezett befejezése 2012. Az Északi Áramlat stratégiai fontosságú és rendkívül előnyös mindkét fél számára. Oroszország számára ezáltal kiesik a megbízhatatlan Ukrajna és ezáltal Németország szemében megbízhatóbb szállítóvá válik. 2011-ben a közvetlen összeköttetés Oroszország és Németország között egy gázvezeték formájában valósul meg…

Hogyan is állunk akkor a sokat hangoztatott egységes európai energiapolitikával? Az Európai Bizottság hivatalosan 2003-ban a Nabucco mögé állt. Németország közben közös gázvezetéket épít Oroszországgal, az olasz ENI 2007-ben Moszkvában stratégiai partnerséget kötött a Gazprommal (South Stream AG), és a tervek szerint közösen finanszírozzák a Déli Áramlatot. Európa nem egységes abban, vajon Törökországot az Unióban akarjuk–e látni, Közép-Európa biztonságos gázellátása szempontjából ez pedig  rendkívül előnyös lépés lenne. Nehéz itt egységes európai politikáról beszélni.

A Nabucco következő ellensége a technikai fejlődés. A cseppfolyosított földgáz (LNG – Liquid Natural Gas) ugyanis ma már valóság, ami annyit jelent, hogy a földgáz tengeren, tartályokban is szállítható.  A kitermelő országok pedig bizonyára el fognak gondolkodni azon, mi az előnyösebb számukra: aláírni egy hosszútávú megállapodást a Nabucco feltöltéséről, vagy hajón küldeni a kitermelt földgázt oda, ahol éppen többet adnak érte.

A Nabucco egy kiváló elgondolás, amely hosszútávon akár még a közép-európai haztartásokban is olcsóbbá teheti a gázt. Ahhoz viszont, hogy a projekt megvalósuljon sok-sok pénzre és az EU minden befolyására szükség lesz. Kíváncsian várom, mire lesz ez elég Oroszországgal szemben.

Havran József

Kapcsolódó cikkünk:

Gázháború - Szigorúan ellenőrzött vezetékek

Az orosz medve jól befűtött