A görögök és a pénzügyi válság

Amikor néhány hete felsőbb erők úgy döntöttek, hogy pár hétre a görög fővárosba szólítanak a munkaköri kötelezettségek, arra készültem, hogy egy felforgatott, pénzügyi csőd szélére került országhoz illő hangulat fogad. Ezzel szemben kedves, mosolygós, ráérős emberekkel találkoztam, akik az ország gazdasági helyzetére és a politikára csak legyintenek; kis túlzással élve Görögország helyzete odahaza nagyobb téma, mint itt.

Az EU görög válsággal foglalkozó legutóbbi csúcstalálkozóján 109 milliárdos mentőcsomagról határoztak az illetékesek, az első hasonló nagyságrendű mentőcsomag sikertelensége után. A második csomagból a magánszektor is “kiveszi” a részét; a becslések szerint 37 milliárddal járul hozzá Görögország talpraállításához. Athénban ebben sokan a bankok újabb összeesküvését látják. Való igaz, a 37 milliárdért cserébe a jövőben a régi, értéktelen görög államkötvényekért az Unió kezeskedik. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy AAA ratinges uniós államkötvények fedik a görögöket, aminek érdekében Görögország további kölcsön felvételére kényszerül a közös európai segélycsomagból. A hitelezők kezében lévő görög államkötvények felértékelődnek, az államadósság GDP-hez viszonyított aránya pedig ezáltal a Reuters becslése szerint további 14 százalékkal nő. Nem kérdéses, hogy ebben a történetben ki a nyertes.

De legyen szó a piacok újabb görögellenes összeesküvéséről, vagy az EU szerencsétlen mentési akciójáról, Görögország mindenesetre lélegzetvételnyi időhöz jut. Az ország valódi problémáit ez viszont aligha oldja meg. Ebben egyetértenek a görög kollégák is, akik egy kávé mellett munkaidőben is szívesen ecsetelik Görögország gondját-baját. Szerintük az újabb mentőcsomag nekik kábé egy évre lesz elég, és üzenik, hogy az EU hiába pumpálja ide a milliárdokat.

Hol keresendők akkor Görogország problémái? A tradicionális költekező életmódon nehéz lenne változtatni, de a görögök szerint nem is ez a gond. Görögország fő baja a korrupció – állítják itt. Az államkassza milliárdoktól esik el azáltal, hogy a hivatalok nem végzik a tőlük elvárható szinten munkájukat. Nagyban vagy kicsiben, valamennyire mindenki csal, és ezt elsősorban a hivatalok túlságosan megengedő (korrupt?) hozzáállása teszi lehetővé. Lehet némi igazság a dologban, ezt látni tapasztalni lehet turistaszinten is. Itt van például a befejezetlen építkezések esete: Görögország telis-tele van olyan családi házakkal, melyek tetejéből vasak meredeznek az ég felé, jelezvén hogy itt kérem még építkezés folyik. A ház rendezett környezete ellenére papíron még mindig épül, tehát a tulajdonos nem fizet adót utána. Következményektől nem kell tartani. Ez a fajta hozzáállas lépten-nyomon látható, kicsiben-nagyban. A helyi buszon például (melynek személyzete kétfős, ebből az egyik vezeti a buszt, a másik feladata a zavartalan adminisztráció lebonyolítása, többek között ő osztja a jegyet) a jegyszedő nemes egyszerűséggel nem jön, ilyenkor az egész busz ingyen utazik. A bevétel elmaradása errefelé nem zavar különösebben senkit. Hát valahogy így van ez az adó beszedésével is.

A másik oldalon tényleg jó lehet itt élni, a görögök nem veszik fel a nyugati világra oly jellemző stresszes, hajtós életmódot, az embernek van itt egy olyanfajta szabadságérzete, ami otthon nincs. Görögország egy hagyományokra építő ország, a törvények és szabályok helyett a társadalmi normák és szokások a meghatározóak. Rendőrt ritkán látni (kivétel a Syntagma – az athéni törvényhozás előtti tér, ahol néhány héttel ezelőtt komoly kormányellenes tüntetések folytak). Amíg az állam osztja a pénzt, addig nincs is nagy szükség rájuk, működik mindez olajozottan. Az apróságokkal pedig senki sem törődik. A motoros például nem hord sisakot, holott természetesen kötelező, de a rendőr sem bírságol ezért, holott termeszetesen kötelessége lenne. Rég láttam ennyi hamis Prada-t, Gucci-t, mint az itteni árusoknál, de ezt itt lehet, itt nem kell semmitől tartani. Azt hiszem ilyen apróságnak tartják a görögök az adók be(nem)fizetését is. Ebben a laza hangulatban nem csoda, hogy a Brüsszelből érkező kritika sem hallatszik ide.   

Azt hiszem a görögöket nem változtatná meg az sem, ha az EU nem segítené meg őket, így pedig pláne folytathatják megszokott életvitelüket. Görögország továbbra is az EU fenegyereke lesz, a túlköltekező életmód és a korrupció sokkal nagyobb problémák annál, minthogy egy mentőcsomaggal segíteni lehetne rajta. Ha az EU konstruktívan állna hozzá, akkor a segélycsomagokat nemcsak megszorító intezkedésekhez kötné, hanem például külföldi szakemberek bevonását sürgetné a görög hivatalokba. A segélycsomag per pillanat segít, de Görögország pénzügyi problémái tovább folytatódnak. Az idelátogatókat meg addigis kárpótolja a görögök utánozhatatlan vendégszeretete, és a jeges frappé.

Havran József