Mottó: Anyám, add el a házat, vegyél egy kocsmát, hogy mindig otthon ülhessek!

 

Pultosnak lenni életforma. Adrenalin és pörgés, egész napos talpalás, folyamatos csiripelés és mosolygás, de néha bizony keményen az asztalra (a pultra) kell csapni, és kertelés nélkül kidobni a vendégeket. A Körkép.sk beállt a nyári szezonba Pozsony egyik jólmenő kocsmájába sört csapolni, s íme, a tapasztalataink.

 

A gyakran látogatott, közép árkategóriájú éttermekben és kocsmákban szerzett gazdag tapasztalataim azt mutatják, sajnos Szlovákiában a pincérek 90 százaléka bunkó. Bunkók veled ha állandó vendég vagy, bunkók, ha nagy forgalmat generálsz, bunkók ha reklamálsz az étel miatt és bunkók, ha borravalót hagysz.

 

 hirdetes_810x300  

Viszont a pult mögötti világot mindig is egyfajta különös romantika lengte körül nálam. A kávéházak, kocsmák mindig is fontos szerepet töltöttek be az értelmiség életében (gondoljunk március 15-re), rossz ivókban itták el minimális honoráriumukat a legnagyobb íróink. A jó pincér pszichológus és gyóntatópap egyben. Ez is csábított, hogy megvizsgáljam, miért bunkók a pincérek? Illetve, hogy mennyire buli, ha minden este egy nagy buli.

 

kocsma-es-szabadidokozpont
Kép: tufla.hu

 

A belváros kellős közepén pincérkedtem, egy olyan kocsmában, ahol rengeteg a külföldi turista, de meglepően sok a visszajáró vendég is. Itt is megmutatkozott, hogy a kocsmának nem elég, ha jó helyen van .A legfontosabb így is,-úgyis az atmoszféra. Mert hiába volt drága a sör (értsd: belvárosi, német tursitákhoz igazított sör és italárak), voltak vendégeinek, akik szinte naponta bejártak.

 

Kocsmai napszámosok

 

Az árpolitika fontos része, hogy a pincérek tényleg csak minimálbért kapnak. Néhol még részt is a napi forgalomból, de legtöbbször csak minimális napidíjat. Talán ettől is rosszkedvűek sokan. A fizetés nagy részét a borravaló képezi. Amit valljuk be, a szlovák vendég elég szűkmarkúan mér. Miközben a legtöbbször a szlovák vendég ugráltatja magát körül legjobban és panaszkodik a legtöbbet.

 

10646781_10203408056993657_3015724522466135521_n
Kép: Špalovsky Tamás

 

Ha választanom kellene 10 vendég közül, akik betérnek „egy sörre“ és elmennek, vagy egy 10 fős asztaltársaság közül, akik ott ülnek órákon keresztül, gondolkodás nélkül az elsőt választanám. Miért? Tételezzük fel, hogy a sör ára 1,80. A vendég jön, kirendeli, megissza kifizeti, és általában otthagyja a 20 centet borravalónak. Ezt 10 vendég ha megcsinálja, mindjárt két euró plusz a napi keresethez.

 

Amennyiben a 10 fős asztaltársaság több órán keresztül fogyaszt és összetornáz egy 78,5 eurós számlát, a legtöbb esetben otthagynak 80 eurót, vagyis másfél euró borravalót, miközben nagyon kellemetlenek is tudnak lenni. Ez pedig szintén oka lehet a rosszkedvű pincéreknek: ha látják,  hogy szlovák a vendég, eleve tudják, hogy az erőfeszítéseit nem igazán díjazzák a vendégek, így eleve meg sem erőltetik magukat. A szlovák meg tudja, hogy „minden pincér bunkó”, aztán persze, hogy sokat kellemetlenkedik. A 22-es csapdája.

 

Az ideális: az angol legénybúcsú

 

A legjobb vendégek egyértelműen az angolok. Igaz, akkora kuplerájt hagynak maguk után, mint egy felbőszült vaddisznócsorda, de általában nagyon busásan meghálálják a kedvességet, és ha beszélgetsz velük, ha jól érzik magukat. Még ha másnap utánuk plusz egy óra takarítást kell számolni a szokásos időn felül.

 

10984088_10203571894804901_8810216326714601812_n
Kép: Mészáros András

 

Apropó takarítás. Ha eddig azt hitted, van valamiféle takarítószemélyzet, ki kell ábrándítsalak. A pincéri munka szerves részét képezi a felmosás, WC-pucolás, kisebb kocsmákban legalábbis mindenképp. Igen, mikor körberókázzák a részeg vendégek, azt is az a pincér takarítja le másnap reggel, akinek te borravalót hagysz.

 

A visszajáró vendégek és a hallgatás

 

A jó pincér pszichológus, hiszen a vendég is ember, még, ha ezt nehéz is elhinni. Ahogy a legendás pesti pincér, Cuki mondja: „Egy vérbeli pincér semmin nem lepődik meg. Tőlem már kértek kölcsönt, fejfájás-csillapítót, olvasószemüveget, tippet az ügetőre, gyereknevelési tanácsot. A pincér pszichológus kötényben.

 

Nos, igen. Óhatatlanul belekerülsz a visszajáró vendégek életébe, te is családtag leszel. Tudod, miért vesztek össze az éppen aktuális barátnőkkel, megtudod a munkahelyi problémákat. És mindent türelmesen végighallgatsz. Nem mondom, volt, amikor ezer kedvem lett volna az asztalra csapni és előadni Mucsi Zoltán kocsmás nagyjelenét, de legtöbbször csak mosolyogtunk, és meghallgattunk mindenkit.

 

A szemem előtt kirajzolódtak életek, amiket egyébként a nagyon intelligens emberek saját maguknak tettek tönkre. Az elején nem érted miért, és próbálsz tanácsot adni, segíteni De be kell látnod, hogy ahhoz, hogy te mint pultos ne bolondulj meg, el kell fogadni, hogy nem megmentened kell ezeket az embereket. Szimplán meghallgatni.

 

 

Ha meleg van, az a baj. Ha hideg van és esik, az a baj

 

Folytatás katintás után…

 

[stw]

 

A két hónap alatt tökéletesen kirajzolódott előttem, hogy a pozsonyi vendéglátóegységek mekkora mértékben kiszolgáltatott az időjárásnak. Szinte teljes mértékben. Esősebb napokon nem jár egy lélek sem a belvárosban, „csak egy ördögszekeret sodor át a szél“ a Fő téren. Ám ha hét ágra süt a nap, az sem a legmegfelelőbb. A 40 fokos augusztusi hőséget a vendégeink sem bírták, ilyenkor mindenki benn rejtőzködött. Illetve, ha ki is jöttek, az nem jelentett nagy bevételt. A kocsma bevételei ugyanis elsősorban a drágább italokból, a töményekből származnak. 35 fok felett kizárólag a sör, a kofola, vagy a víz fogy.

 

Gólyakalifa

 

Lehet csak azért, mert nem ez volt a főállásom, de minden egyes nap alig vártam az estét, amikor beállhattam a pult mögé sört csapolni. Rászoktam, függője lettem a pörgésnek. Igaz éjjel, vagy jópárszor hajnalban, mikor beestem az ágyba, mintha ólomból lettek volna a lábaim a sok talpalástól. De a rosszkedv pár óra után elmúlik, és az ember várja a következő „kalandot“.

 

Közben az alternatív ismeretek legfurcsább formáival gazdagodtam. Mint említettem, ez egy jól menő belvárosi kocsma volt. Az ifjabb Vladimír Weiss válogatott focista is itt ünnepelte a születésnapját, a hiphop sztár, Majk Spirit pedig szintén benéz legalább havi egyszer.

 

Itt mindenféle tudás ráragad az emberre. Például, hogy Pozsonyban egy gramm kokain ára 70 és 120 euró között van. Vagy hogy hol vannak a legjobb kuplerájok és sztriptízbárok. Hogy a Közgazdaságtudományi Egyetem épülete mellett működő bordélyházban van a legtöbb diáklány. Vagy megtanultam, hogyan kell három percen belül négy különböző vendéggel négy különböző nyelven beszélgetni. Felvenni hiba nélkül a rendelést egy 10 fős asztalnál papír nélkül, hogy aztán órák múlva is emlékezzek rá, miből és mennyit ittak.

 

Persze nem fenékig tejfel az élet, és bizony voltak nagyon nyűgös napok is. A szezon vége felé például, amikor elfogy a vendég, minden óra csak kínszenvedés, amikor egyszerűen nem tudsz mit csinálni. De biztos, hogy emelem a kalapon az összes pincér és pincérnő előtt, akik ebben a kemény szakmában évekig helytállnak, és jól végzik a dolgukat. Mert nem csak laza sétálgatás egy műszak. Ám ha nem tudsz mindenen mosolyogni, jobb, ha vendégnek születsz.

 

„De ilyen a csálingerélet. A Vendéglősök Lapja már 1887-ben megírta, hogy „a leghosszabb életűek a papok, a legrövidebb élettel pedig a pincérek bírnak”.”

 

Lengyel Diana

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!