Zsuzsanna
  • HUF: 318.01
  • USD: 1.13
  • 4 °C
  • 12 °C
Interjú

Elkötelezetten a magyarságért – Beszélgetés Böszörményi Istvánnal (1. rész)

Elkötelezettsége családi örökség, amit töretlen hittel visz magával és ad tovább. Német-svéd szakos gimnáziumi tanárként, néprajzosként, helytörténészként, előadóként, a Csemadok és az MKP vezetőségi tagjaként. Neve és személyisége elválaszthatatlan Losonctól, Nógrádtól de Medvesaljától is.

 

Mocsáry Lajos, Kármán József és a Kármán család, a Szilassyak, Ráday Pál, a református egyház és főleg a losonci református gimnázium … a hagyományok felélesztése és megőrzése. Nem igényli az ünneplést, azt teszi, amit a szíve, lelke mond. Tudása, szerénysége, személyisége sokunk számára példakép.

 

Böszörményi István, nyugalmazott tanárral, helytörténésszel a múltról és jelenről beszélgettem.

 

Böszörményi István. Felvétel: Puntigán József.

 

Mi ihletett arra, hogy tanári pályafutásod mellett a néprajz, a kultúra, a helytörténet az életed elválaszthatatlan része lett?

 

Eredetileg régésznek készültem, legalábbis a gimnáziumból úgy indultam, de két kísérlet után sem vettek fel oda.  A tanári pálya egy pillanatnyi döntés eredménye volt, nem is az enyém tulajdonképpen. A nővérem akkor Pozsonyban tanult és ő újságolta egyszer, hogy egy érdekes kombináció, német-svéd nyílik meg. Próbáld meg – mondta. Megpróbáltam, el is végeztem.

 

A tanítás mellett szükségét éreztem annak, hogy olyasmivel is foglalkozzak, ami a korábbi érdeklődésemnek megfelel – ha nem is a régészettel, amivel csak úgy amatőr szinten nem igen lehet foglalkozni. Az ember csak úgy kimegy ásni valahová, az nem működött, főleg nem a szocializmusban, meg gondolom ma sem. Ekkor kezdtem el foglalkozni helytörténettel, művészettörténettel.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

A néprajzzal való kapcsolat később, egy felkérésre történt. 1979-ben Csák Pista bácsi, akkori losonci Csemadok titkár az utcán szólított meg, hogy „jó lenne nekünk is valamilyen néprajzi dologgal foglalkozni”, mert más járásokban ilyen már van. A Csemadok Járási Bizottsága mellett Néprajzi Szakbizottság alakul, jó lenne abban  részt venni. Hallotta, tudja, hogy szeretek fényképezni, érdeklődöm a régiségek iránt … akkor volt új autóm, fényképezőgépem. Először Pincre mentem ki, azután Bolyk, majd az Ipoly mente következett.  Csak úgy hályogkovács módjára, ami úgy réginek tűnt azt úgy lefényképeztem.

 

Egy kiadványt is kiadtunk Néprajzi Értesítő címmel. A mai viszonyokhoz képest egészen érdekes körülmények között jelent meg. A fényképeimet ún. dokumentumpapírra (vékony fotópapír) egyenként kellett megcsinálni, majd mindegyiket külön beragasztani. Azt hiszem, úgy 30 példányban jelentettünk meg egy-egy ilyen értesítőt. Ez volt a kezdet.

 

Felvétel: Puntigán József.

…és a folytatás?

 

Azután jött egy másik lehetőség. A Csemadok Központi Bizottsága  mellett akkor már működött az ún. Nyári Néprajzi Szeminárium. Méry Margit néprajzos keresett meg, hogy vegyek részt ezeken. Akkor 1980/81-et írt a naptár, bekapcsolódtam. Az első a galántai járás volt, utána Dunaszerdahely, azután az Ipoly-mente ill. a losonci járás következett. Utóbbinak már a szervezésében is részt vállaltam, hasonlóképpen a medvesalji gyűjtésben is. A sort Nagykürtös, s végül az 1980-as évek végén két nyitrai gyűjtés zárta.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Melyik volt az a téma, ami a legjobban magával ragadott?

 

Igen, a néprajzon belül valahogyan ki kellett kristályosodni. Ez végül is az építészet, a lakáskultúra lett. Ezen belül foglalkoztam a szuszékokkal, ácsolt ládákkal. A szebbnél-szebb ládák padlásokról és egyéb helyekről kerültek elő. Az egész érdeklődésemben mindenütt bennem volt az értékmentés, mert egyre jobban tapasztaltam, hogy mi minden volt, és mi minden tűnik el. Ez egy ilyen ars poetika, életcél akart lenni. A néprajzban és később a helytörténetben is. Minél többet megmenteni abból, ami még van és fellelhető.

 

Felvétel: Puntigán József.

Medvesalja?

 

A néprajzi gyűjtés egyik állomása volt. Ott szakmailag az első profi néprajzos, aki a debreceni egyetemen népi építészettel foglalkozott, Dám László volt, akivel együttműködtünk. Ezzel kapcsolatban még említhetném Újváry Zoltán is, aki általánosan néprajzzal, néphagyományokkal foglalkozott.

 

A debreceni Kossuth Lajos Egyetemnek volt egy programja, amely  a Dél-Gömör, s benne Medvesalja népi kultúrája kutatására is irányult. Eredményeiket egy közel 30 kötetes kiadványsorozatban is közzétették. Az egyikükbe sikerült az egyik dolgozatomat beszerkeszteni, ami konkrétan egy óbásti hangfelvételen és gyűjtésen alapuló anyag volt. Az ottani házépítés történetét Pál Erzsi néni mondta el. Ezt írtam és dolgoztam fel, s bővítettem képi anyaggal. A dolgozat a budapesti Néprajzi Múzeum pályázatán is díjazták.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Tehát az eredményeid már akkor sem tartottad meg csak magadnak?

 

A gyűjtések anyagát különböző fórumokon publikáltam, pl.  a Honismeret c. folyóiratban és  a Csemadok néprajzi kiadványaiban. A fényképeim elkerültek a Szlovák Tudományos Akadémia építészeti adattárába. A losonci járásban talált és tapasztalt dolgokat az 1983-as néprajzi szemináriumon is bemutattam. Az követően is folyamatosan jártam Losonc környékét és bővítettem az anyagot. A csaknem teljes anyag azután 2003-ban az „Őseink házai, házaink ősei. Észak Nógrád népi építészete”  címmel,  a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya  jelentette meg.

 

Ezt követően a néprajzzal felhagytam és főleg helytörténettel kezdtem foglalkozni, azon belül is Losonccal, az apai örökséggel, a református egyház anyagaival, mint a templom története, a református temető, az egyházi személyiségek, Kármán József, a Szilassy család, Ráday Pál stb.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Kik voltak az ihletőid, példaképeid, segítőid?

 

Az indíttatás az apámmal kezdődik, aki református lelkész volt, az elkötelezettsége, a könyvtára, a példája indított el. Losonci vonatkozásban a régi családi kapcsolatból Sólyom Laci bácsi volt az, aki szisztematikusan foglalkozott anyaggyűjtéssel, a korabeli sajtó feldolgozásával (az akkori lehetőségekhez mérten). A fotózásban, dokumentálásban Hermel Ödön mutatott példát, azt hogy hogyan kell és lehet ily módon anyagot gyűjteni. A néprajzi gyűjtések során együttműködtünk Csáky Károllyal, akitől az első felkérést kaptam. Ha jól emlékszem, Selmecbányára mentünk el, majd olyan helyeket, melyeket feldolgozott, s ahhoz készítettem fényképfelvételeket.

 

Felvétel: Puntigán József.

 

Az interjú 2. része itt olvasható..

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Imre Maria
2018. feb. 13. 04:13

Jo volt olvasni az interjut... erdekes es felemelo erzes tudni, hogy van valaki aki fontosnak tartja a multat, hiszen azok az alapok amire a jelent es a jovot epetjuk. Ma ugy latom a nagytobbseg a manak el es talan a jovo is csak pillanatnyi hangulaton mulik.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket

Megosztás