E hétvégén újfent időutazást teszek.

Utazást a kérdések és bizonytalanságok földjére. Utazást a kérdőjelekére.

Versem így csupaszon tárom az olvasó elé. Igazul, meztelenül és őszintén.

Versem így is csak halvány hasonmás…

 

 hirdetes_810x300  

I.

Mond csak, gondolsz néha még rám?

Szeretsz akár kicsit még?

Hiányzom, csak néha-ritkán?

Hiányzom, mint egykor rég?

II.

Mondcsak, álmodsz néha rólam?

Merengsz rajta, hogy vagyok?

Eszedbe jut, miképp érnek éjszakák és nappalok?

Kiséred még álmaidban

Néha-néha léptemet?

S érinti-e kezem akkor

Álmaidban két kezed?

III.

És képeim őrzöd-e még?

(s ékszerem, vajh, hordod-e…)

És ha hallod dalainkat,

Arcom vajon látod-e?

Eszedbe jut nyári éjen

Mind a közös emlékünk?

Ölelsz néha képzeletben?

Álmodsz néha még velünk?

IV.

Van még csöpnyi, rejtett kis zug,

Mondcsak, mélyen lelkedben,

Hol még él és lüktet, lázong

Egykor táplált szerelmem?

S van e vajon, bár csak apró

Esélyünk is még nekünk,

Hogy újra együtt, most valóban

Vágyott, Boldogok legyünk?

Kerepesi Igor

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!