E hétvégén újfent időutazást teszek.
Utazást a kérdések és bizonytalanságok földjére. Utazást a kérdőjelekére.
Versem így csupaszon tárom az olvasó elé. Igazul, meztelenül és őszintén.
Versem így is csak halvány hasonmás…
I.
Mond csak, gondolsz néha még rám?
Szeretsz akár kicsit még?
Hiányzom, csak néha-ritkán?
Hiányzom, mint egykor rég?
II.
Mondcsak, álmodsz néha rólam?
Merengsz rajta, hogy vagyok?
Eszedbe jut, miképp érnek éjszakák és nappalok?
Kiséred még álmaidban
Néha-néha léptemet?
S érinti-e kezem akkor
Álmaidban két kezed?
III.
És képeim őrzöd-e még?
(s ékszerem, vajh, hordod-e…)
És ha hallod dalainkat,
Arcom vajon látod-e?
Eszedbe jut nyári éjen
Mind a közös emlékünk?
Ölelsz néha képzeletben?
Álmodsz néha még velünk?
IV.
Van még csöpnyi, rejtett kis zug,
Mondcsak, mélyen lelkedben,
Hol még él és lüktet, lázong
Egykor táplált szerelmem?
S van e vajon, bár csak apró
Esélyünk is még nekünk,
Hogy újra együtt, most valóban
Vágyott, Boldogok legyünk?
…
Kerepesi Igor
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
múzsa
2015. ápr. 05. 23:26Gyönyörű
Kereoesi Igor
2015. ápr. 06. 17:47Köszönöm szépen
Kerepesi Igor
2015. ápr. 06. 17:50Köszönöm
A kommenteket lezártuk.