Globális felmelegedés

Ez egy könnyed hétvégi olvasmány a globális felmelegedésről. Valójában egy MÁK cikk. Aki esetleg nem tudná, hogy mi az a MÁK, az járjon utána;) … A maximalistáknak mondom, hogy sokmindent nem írtam bele, kezdve a mostani francia, angol, német, kínai kormány hozzáállásától, az USA egyes tagállamain keresztül, de ser mellett, esetleg egy faintos hoki, ill. focimeccs közben simán megvitathatjuk a dolgokat.

Helyzetjelentés

Az utóbbi időben egyre több szó esik róla. Mondjuk nem a honi sajtóban, főleg angol, cseh lapokban olvastam róla. EU-s találkozókon is az egyik fő téma. A teória szintjén mindenki el tud róla beszélgetni, de az erős politikai akarat még mindig hiányzik, hogy végre valami értelmeset is kezdjenek vele.
A 90-es évek végén írták alá a kiotoi egyezményt, amelyben az államok nagy zöme (kivéve USA-t és Ausztráliát) egyetértett a probléma orvoslásával (pontosabban a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésével), de a gazdasági szempontokat figyelembe véve nagyon nem akaródzik nekik tenni valamit is érte. A fejlődő országokról meg Kínáról nem is beszélve, ahol a legnagyobb széntartalékok vannak, és megállíthatatlanul épülnek a szénerőművek (logikus, mert ezek a legolcsóbb energiaforrások a számukra). De még így is a legnagyobb szennyező az Amerikai Egyesült Államok. Toronymagasan ver mindenkit. Annyi szén-dioxidot bocsát ki, amennyit Ázsia, Afrika és Dél-Amerika egyszerre. Hát igen. Elég siralmas a helyzet. Az 1900-as évek elején még csak cirka 2 milliárdan voltunk, jelenleg a lakosság durva 6 milliárd felett van, 50 év múlva pedig optimista előrejelzések szerint, viccen kívül is, 9 milliárdan leszünk. És logikus, hogy mindegyik ország szeretne eljutni egy fejlettebb stádiumba. De azt elfelejtik, hogy ha mindenki olyan életszínvonalon lenne, mint az USA, akkor csak 20 napig tudná eltartani a Föld az emberiséget. Az nem kérdés, hogy ez mind egyszer majd könyörtelenül visszacsap. Hisz már most is látni lehet a következményeit: soha nem látott hatalmas hurrikánok, hőhullámok, árvizek az egyik helyen, a tőszomszédszágban meg kegyetlen szárazságok. És az sem sci-fibe illő fantáziálás, hogy egy elkövetkezendő jégkorszak fenyegeti Európát. Ha mi nem is, de a gyerekeink lehet, hogy szerencsések lesznek, és alkalmuk lesz megcsodálni.

Vajon kinek van igaza?

Ez már nagyon lejáratott téma, és mindenki csak legyint rá. A tudósokat, akik ilyeneket mondanak, csak vészjósló madaraknak nevezik. Héba-hóba megjelenik egy-két cikk a bulvársajtóban pár teoretikus „tudóstól”, akik a témával „elmélyülten” foglalkoznak, és azt állítják, hogy nem kell félnünk a globális felmelegedéstől, mert ez egy természetes dolog; mindig voltak melegebb és hidegebb periódusok. A bulvársajtó cikkeinek a fele arról szól, hogy a szén-dioxid kibocsátás megnövekedése még nem feltétlenül oka a globális felmelegedésnek. Jaja. Aztán az ilyenek meg is zavarják a köznépet. Az elismert tudományos szaklapokban több mint ezer tanulmány közül egyik sem vonja kétségbe a szén-dioxid negatív hatását a Földünk ökorendszerére. De ez mind politikia hozzáállás kérdése.
A 90-es években volt egy kis affér az USA-ban, mert egy frissen kinevezett környezetvédelmi miniszter cseppet átírta a jelentéseket. Idővel aztán persze rájöttek a turpisságra; ki is dobták a papót, aki másnap már az egyik legnagyobb olajcégben dolgozott:) Hihetetlen maffia ez. Bush elnöki funkcióba lépésével csak egy újabb pofont adtak az amerikaiak a környezetvédelemnek. Hisz nem titok, hogy az olajiparban érdekelt a papó. De amúgy az egész világ olajfüggő. Ha vesszük Szlovákiát, a benzinre több mint 50%-os adó van (környezetvédelmi adó meg miegymás). Az állami kassza milliárdoktól esne el, ha pl. bevezetnék az elektromos vagy napelemes meghajtasú kocsikat. A gazdaság világszinten tönkremenne, mert egyik ország sem lenne képes fedezni a benzinből és olajból származó kegyetlen nagy bevételeket. Senkinek sem érdeke, hogy valamit is csináljon ellene. Az a legviccesebb az egészben, hogy a technológia már megvan. Most nem elsősorban a kocsik hibrid vagy elektromos meghajtására gondolok, hanem a szénerőművek helyettesítésére, a különféle szűrőberendezések felállítására a gyárakban. Mert a legtöbb szén-dioxidot az ipar produkálja. A cégeknek még mindig sokkal kifizetődőbb kifizetni a bírságot, mint egy komplett szűrőberendezést beszerelni és karbantartani.

   

Következmények

A globális felmelegedés leglátványosabb következményei az Északi- és Déli-sark jégtakarójának olvadása. Az Északi-sark jegének vastagságát a 60-as évektől mérik, akárcsak a szén-dioxid koncentrációját a légkörben (az első mérések valamikor az 50-es évek végén vagy a 60-as évek elején keletkeztek az ipartól távoli Csendes-óceán feletti atmoszférában). Nemrég először tapasztalták, hogy jegesmedvék fulladtak a tengerbe. Hát a maciknak annyi. A jégtakaró fontos feladatai közé tartozott/-ik, hogy visszaverje a napsugarakat. De minél kisebb ez a jégtakaró, annál több napsugár éri a sarki tengervizet, szóval annál gyorsabban melegszik a tenger, és annál gyorsabban olvad a jég is. Ez egy kegyetlen láncreakció. Nemrég az Antarktiszon figyeltek meg egy hatalmas kiterjedésű jégdarabot (egy öböl befagyott felszíne), amely a szárazföldtől való leszakadása után egy hónap rekordidő alatt olvadt el. A tudósok meg voltak döbbenve, hogy ez hogyan lehetséges. A legnagyobb riadalmat Európának azonban Grönland jelenti. Ott is hatalmas jégkészlet van, ami ha elolvad, óriási mennyiségű édesvíz formájában bekerül az Atlanti-óceánba, és nem kis mértékkel változtathatja meg az ottani jelenleg uralkodó áramlatokat. Nem titok, hogy Európába a Golf-áramlat hozza a meleget, amely Izland és Grönland partjainál már eléggé lehűl, és visszafordulva egy fantasztikus cirkulációs rendszert alkot a többi áramlattal. Mondanom sem kell, hogy nem tenne jót neki a hatalmas mennyiségű édesvíz.
Másik dolog a tengerek melegedése. Az utóbbi években nem véletlenül nőtt meg a hurrikánok (ciklonok, tájfunok) száma és ereje. Gondoljunk csak a Katrinára, vagy a mostani legutóbbira, amely szintén hatalmas károkat okozott. Kevés szó esik az ázsiai térfélről, bár az is megérdemelné a figyelmet, mivel ott is megnőtt a tájfunok száma és nagysága, és ez mind a tengerek melegedésének közvetlen következménye. Ezidáig a tudósok meg voltak győződve, hogy Brazília partjai közelében nem keletkezhetnek hurrikánok. Nem kis meglepetést váltott ki, amikor az utóbbi években több is keletkezett. A teória az szép dolog, de a gyakorlat még szebb. De nemcsak hurrikánok és tájfunok pusztítanak, hanem árvizek és szárazságok is, amelyek szintén a globális felmelegedés számlájára írhatóak. Nem is beszélve az élővilágra kifejtett hatásáról. Az évszakok, a meleg és hideg napok eltolódása nem kis bonyodalmat kelt egyes költöző, de nemcsak költöző, hanem más madarak, és nem csak madarak, hanem más állatok élővilágára is (ki lehetne ezt hosszabban fejteni, de néha azért gondolok az olvasókra is:)
Az édesvízkészlet a másik legnagyobb probléma. Nem kell Afrikába mennünk. Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália már most ivóvízproblémákkal küszködik. A Himalája gleccserei biztosítják be az ivóvizet a népesség 40 %-nak. És nem hiszem, hogy örökéletűek lennének. A Kilimandzsáró havát 10-20 év múlva már csak fényképekről csodálhatjuk meg. Hasonló a helyzet Argentína, Amerika és az Alpok gleccsereivel is. Rohamosan csökkennek. (Németországban pl. már több éve dolgoznak egy terven, amely segítségével csőhálózatot építenének ki a Balkánig, mert ott rengeteg föld alatti ivóvízkészlet található. Bár ez nem éppen idevágó téma. Csak még annyi ehhez, hogy pár éven belül sokkal drágább lesz az ivóvíz, mint az olaj).

CO2, mint felelős?

Mint már említettem, kb. a 60-as évek elejétől kezdték el figyelemmel követni a légkör szén-dioxid koncentrációját a Csendes-óceán feletti atmoszférában. Nem is beszélve arról, hogy az Antarktisz jégtakarójának fúrásmintáival 650 ezer évre visszamenőleg meg tudják állapítani, nemcsak az akkor uralkodó klímát, hanem a szén-dioxid koncentrációját is a levegőben. A mérések egyértelműen megmutatják, hogy 650 ezer év alatt cca. 7-8 jégkorszak volt, és voltak ugyan az átalgosnál melegebb időszakok is, de nem akkora kilengésekkel, mint manapság. Szóval egyértelmű különbségek vannak az akkori és a mostani hőemelkedések között. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egyértelműen bebizonyították, hogy a CO2 légköri koncentrációja csodálatos párhuzamot mutat a hőmérséklet-változásokkal. Melegebb időszakokban sokkal magasabb volt a levegő CO2 tartalma, de sosem akkora mértékkel, mint manapság. Manapság a szén-dioxid kb. 150-180%-kal haladja meg a valaha mért legnagyobb értéket, és a jelenlegi helyzetet figyelembe véve ez az érték csak növekedni fog. A tudományos cikkek 100%-a egyetért ezekkel a nézetekkel. Azok a tudósok, akik kételkednek a dologban, tényleg csak a bulvársajtóba férnek bele (vagy az olajtársaságoktól kapják a fizetésüket). De mint korábban is írtam, nagyon senkinek sem érdeke, hogy a gazdasági fejlődését lassítsa egy globális felmelegedésről szóló jelentések miatt.

Megoldás?

Al Gore foglalta össze faintosan a dolgokat a Kellemetlen igazság (An Inconvenient Thruth) c. dokumentumfilmjében. Habár nem politikusnak kellett volna ilyen dokumentumfilmet készítenie, mert a politikusoknak manapság elég nehezen hisz az ember. Többnyire azért, mert szívesen esnek túlzásokba, és emiatt a szavahihetőségük is korlátozott. Bár az is igaz, lehet, hogy így csak közép-európai polgár gondolkodik. Na mindegy. A lényeg az, hogy érdemes megnézni a filmet, még ha egy-két elég érdekes poén is van benne, és néha csak a fájdalomtól röhög az ember. Nem is beszélve Al Gore magánéletéből vett elmélkedéseivel, amelyet inkább a következő, egy Buddháról szóló dokumentumfilmjére hagyhatott volna meg. De szódavíz nélkül is elmegy, ötcsillagos alkotás. A megoldást a politikusok meggyőzésében látja. Az állandó publikálásban, a figyelem felhívásában, mert politikai akarat nélkül tényleg nagyon nehéz tenni valamit is a cél érdekében. De hát nehéz dolog ez, amikor olyan világban élünk, hogy mindent a pénz irányít, és a környezetvédelmi minisztériumok is csak úgy vannak az országok élén ahogy. Ha vesszük Szlovákiát, ugye nem kell részleteznem, hogy mekkora cirkusz volt a legutóbb megválasztott környezetvédelmi miniszterrel kapcsolatban, amikor rákérdeztek a szakképzettségére. A volt katona nagyon kivágta magát. Azt mondta, hogy a környezetvédelem az magától értetődő dolog, mindenki tudja, hogy miről van szó, és mindenki ért hozzá. Jaja. De a környezetvédelem nem csupán arról szól, hogy május elsején elmegyünk öltönyben pár fát elültetni és meglátogatunk pár óvódát. De ez hosszú sztori.