Madarak

Csuszka, zöldike, őszapó, tengelic, fakúsz, meggyvágó, barátposzáta. A különös nevek olyan gyönyörűséges élőlényeket takarnak, akiket legtöbben nem ismerünk, noha itt vannak körülöttünk és meg is mutatják magukat.

Általában kisiskolásként foglalkoztunk utoljára velük: szomorkodtunk Móra Ferenc versén, A cinege cipőjén, és talán még közös madáretetőt is készítettünk akkor, aztán a gyerekkorral együtt ők is eltűntek. Pedig ezeknek a csodaszép madaraknak a csicsergése és egy-egy általuk bemutatott életkép megtekintése igazi relaxációs program lehet, amiért még el se kell mennünk otthonról: elég, ha etetjük őket. Ezzel ráadásul életet is menthetünk.

A télen nálunk maradó, illetve az északról telelni hozzánk érkező madarak – így például a fenyőpinty – számára a túlélést jelenti az étel. Ezért néhány szabályt be kell tartanunk ezzel kapcsolatban. Fontos, hogy ha egyszer elkezdtük az etetést (ezt egyébként már korábban, október végén megtehetjük, hogy a madár odaszokjon hozzánk), nem szabad abbahagynunk (a tél végéig), hiszen az állat számít rá. Egy-egy ilyen kismadár tartaléka csak arra elég, hogy az éjszakát átvészelje, ezért, ha másnap nincs ott az étel, ahol számítana rá, nem biztos, hogy a rövid nappali időszakban talál annyi új lelőhelyet, mellyel átvészelheti a következő hideg éjszakát. Fontos tehát, hogy rendszeresen etessünk, a másik alapszabály pedig az, hogy gondoskodjunk az itatásról is.

Egyik teendő sem igényel sok időt vagy pénzt, nagyon egyszerű dolgokról van szó.

Etetők

Az eleséget kiszórhatjuk a levelektől, hótól megtisztított talajra, ennek a földről táplálkozó madarak fognak örülni: az ökörszem,a vörösbegy, a fekete rigó, a balkáni gerle, de szívesen csipeget innen az erdei pinty és a fenyő pinty is. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé ágakból, műanyag fóliából vagy nádszövetből féltetőt építhetünk – ha erre nincs lehetőség, akkor rendszeresen tisztítsuk meg a földet a csapadéktól.

   

Használhatunk virágalátétet, faládát, műanyag tálcát is etetőnek – ha eső vagy hó érheti, akkor érdemes lyukas aljút választani, ahol a víz kifolyhat.

Faágra tehető etetőt is könnyen készíthetünk, ha a wc-papír gurigáját vajjal vagy zsírral bekenjük és magvakba hempergetjük.

Eleség és víz

Az etetőkbe nem sózott és nem pirított napraforgót tehetünk, a cinegék, a zöldike, a veréb, a tengelic, a fenyőpinty, a meggyvágó, a fakopáncsok, a csúszka és a szajkó is vendégünk lehet így.

A szotyi mellett a a dió, a mogyoró is kedvelt csemegéje a madaraknak, cinege, vörösbegy, csúszka és veréb jöhet rá.

Lenmagot, kölest is keverhetünk a napraforgóhoz, ez a verebeknek, pintyeknek, a tengelicnek és a csíznek lehet hívogató.

Fontos a zsiradék is, nem sózott vagy főtt szalonna (a sózottól túlságosan megszomjaznának), a faggyú, készen vehető cinkegolyó vagy lágy sajt lehet ez – a szalonnának például az őszapó, a sajtnak pedig a vörösbegy fog igen örülni.

Almát is szúrhatunk faágra vagy tehetünk a földre, még az egyébként rovarokkal táplálkozó madarak is örömmel találják majd meg.

Gyakran megfeledkeznek róla, de fontos a folyadékpótlás, ezért vizet is kell tenni az eleség mellé – ha langyosan adjuk, később fagy meg, bár azzal is meg tudnak birkózni:

Vendégek

Ha ezt a pár apró figyelmességet megtesszük ilyenkor télen, csodaszép madarakkal találkozhatunk, olyanokkal, akiknek legtöbbünk még a nevét sem hallotta korábban.

A meggyvágó Európa és Ázsia nagy részén előfordul, elsősorban kemény magvakkal, vadcseresznyével, galagonyával, kökénnyel táplálkozik (rügy és termés), megeszi a hernyókat is. Kedvelt fészkelő területei ezért a gyümölcsösök, de lomberdők, a ligeterdők, bükkösök környékén is találkozhatunk vele. Csőréről könnyen felismerhetjük.

A hegyi vagy hosszúfarkú fakusz elsősorban a hegyvidékeket, tűlevelű erdőket szereti. 12-13 centiméteres és 8-11 grammos madárka, vékony, lefelé hajló csőrrel. A fák kérgének repedéseiben jellegzetes csavarvonalban keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát.

A zöldike szintén szereti a tűlevelet, fenyőket, ligeteket, de kertekben, parkokban, bokrokon is találkozhatunk velük, fészkét a lombkorona sűrű, zárt belsejébe építi. A tél folyamán vándorolhat, tőlünk a Balkánra repül, Lengyelországból és Csehországból pedig hozzánk vándorolnak példányai. Az ember közelségét jól viseli. Magevő.

A csuszka rovarokkal táplálkozik, melyeket a fatörzsön fejjel lefele mozogva keres meg, de télen ő is megjelenik a madáretetőknél, magokat keresve. Egyébként kertekben, parkokban találkozhatunk vele.

Bogos Zsuzsanna

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.

nyitókép: madarvedogolyokapkodo.blogspot.hu