Volt egyszer egy fesztivál

Patti Smith, The Blind Boys of Alabama, Razorlight, Travis, A Magyar Állami Operaház és sokan mások. Ők tették volna emlékezetessé az idei trencséni Pohoda-t, ha nem szól közbe a vihar, amely romokba döntötte a fesztivált. Az erős szél elfújta a tetőt egy sátorról, melynek konstrukciója kártyavárként omlott össze maga alá temetve az embereket. Egy résztvevő meghalt, többen életveszélyes állapotban kórházban fekszenek. A szervezők röviddel a tragédiát követően a fesztivált idő előtt befejezettnek nyilvánították.

Váratlanul érkezett a vihar? Meglepte a szervezőket az erős szél? Az O2 arénában - ahol a tragédia történt - a pozsonyi A.M.O koncertje előtt egy szervező informálta a közönséget, hogy egy orán belül - azaz a koncert idején - erős vihart várnak, és megtörténhet, hogy a koncertet megszakítják, és a sátrat ki fog kelleni üríteni. “Ha erre sor kerülne - kérem, hogy előbb a gyermekekkel érkezőket és a tolókocsisokat engedjük elsőként ki.” A koncert ezután elkezdődött és a jóslatnak megfelelően megérkezett a vihar is. De olyan hirtelen, hogy a sátor kiürítéséről szó sem lehetett. Az első erős széllökés elfújta a hatalmas tetőt és a tartópillérek összedőltek. A mentők szinte azonnal a helyszínen voltak, de egy ember életét  már nem tudták megmenteni. Ki a felelős? A szervező? A sátor kivitelezője? A meteorológusok? Nyilván a szervező felel a résztvevők biztonságáért. A közelgő vihar miatt több rendezvényt - például a főszínpadét is későbbre halasztották és minden helyszínen informáltak a közelgő veszélyről. A helyszínen egyébként az volt a benyomásom, hogy a szervező sokat tett a résztvevők biztonságáert - de most már tudjuk: ez nem volt elég. Michal Kaščák - a fesztivál főszervezője szombaton újságírók előtt nem zárta ki, hogy a tragédia miatt lehet hogy ez volt az utolsó Pohoda fesztivál.

És hogy miről szólt még az idei Pohoda? Szólt ezenkívül valamiről? És van értelme egyáltalán valami másról még beszélni? Aki ismer, tudja: nem vagyok egy nagy fesztiválozó típus - ezen az éven mégis ellátogattam a Pohodára. Elmentem, mert sok jót hallottam róla. Elmentem, mert gazdagnak és érdekesnek ígérkezett a program. Elmentem, mert bíztam benne, hogy egy itthoni rendezvény is lehet színvonalas és sokszínű. Nem csalódtam. Itt volt például a cseh-német-spanyol-amerikai összeállítású N.O.H.A, akik megmutatták, hogy a különböző és különböző műfajokat képviselő emberek mennyire jók lehetnek együtt a színpadon. Fantasztikus hangulatot varázsoltak a negyven fokos tűző napon is. Este jött a The Blind Boys of Alabama - úristen…de hisz ezek tényleg vakok - tudatosult bennem néhány perc után! A spanyol Ojos de Brujo bebizonyította, hogy nincs az a két műfaj, amely ne illene egymáshoz. Én se hittem, de a flamenco és a rapp is keverhető. A péntek este sztárja pedig Patti Smith, akiben rajongói ezúttal sem csalódtak. A szombati nap első megaprodukciója a nagyszínpadon a Magyar Állami Operaház és Szlovák Nemzeti Színház Operatársulata volt. Meglepő volt látni, mennyire beleillik egy ilyen műfajilag eltérő előadás a fesztiválhangulatba és az volt az érzésem, hogy ez igenis, egy fesztiválra kihozható produkció. Jó érzés volt látni, hogy Trencsénben megtelt a nagyszínpad nézőtere. A koncerteket filmek, színház, beszélgetések és különböző non-profit szervezetek akciói kísérték. Václav Havel „Vernisáž” című darabja a hajnalinak tekinthető tíz órakor is megtöltötte a színházi sátrat. Vajon miért szeretik Szlovákiában az emberek a HATALMAT? Štefan Hríb és vendégei az elmúlt húsz évre és a hatalommal összetűzésbe kerülő szlovák közéleti személyiségekre helyezték a hangsúlyt.

Nagy szükség van egy ilyen fesztiválra. A Pohoda az elmúlt években rangot vívott ki magának az erős nemzetközi fesztiválkonkurenciában is, de ennél sokkal fontosabb, hogy van Szlovákiában egy tömegeket megmozgató rendezvény, amely azt vallja, hogy minél különbözőbbek vagyunk annál gazdagabb ez a közösség. Reméljük, soha nem történik ilyen tragédia, és reméljük azt is, hogy nem ez volt az utolsó Pohoda.