Filmélmény III.

Hold: ON

Ezúttal egy nem-mai-csirke filmről írok. A Hold című film 2009-es, a nap mint nap újabb anyagokat kibocsájtó filmipar szemében már őskövületnek is számíthatna, én azonban csak most jutottam el odáig, hogy megtekintsem. Szégyellem is magam, hogy nem vagyok teljes mértékben naprakész és csak egy éves késéssel jutottam eme kincsszemhez. Na, de térjünk rá a lényegre.

Erről a filmről elöljáróban annyit kaptam, hogy lassú lefolyású, de érdekes. Kicsit féltem tőle, mert a sci-fiket nem minden esetben szeretem, de mint kiderült, ez egy kivételes eset. Úgy is mondhatnám, hogy olyan ez, mint amikor az ember azt mondja: én a megyeri fagyin kívül semmilyen más fagyit nem szeretek, mert nincs is annál jobb. Végigkóstol ezer féle fagyit és tényleg nincs is jobb a megyerinél, de aztán egyszer lecsúszik egy ekecsi fagyi a torkán és azt mondja, na, azért ez éppenséggel nem rossz. Ennyit a béna fagyihasonlatról, vissza a filmhez.

A főszerepet Sam Rockwell játsza, mégpedig meglehetősen hitelesen. Láthattuk már a Galaxis utikalauz stopposoknak moziverziójában, illetve idén a Vasember 2-ben. Egy nagyjából egyszereplős filmről van szó. Az egész a Holdon játszódik, a jövőben, amikor a Földön már elfogytak az energiatartalékok. Van itt egy központ, ahonnan az ott dolgozó emberke küldi haza az energiakapszulákat. Teljesen egyedül végzi a munkát, csupán Gerty, a számítógép segíti mindennapjait. Három évre szól a szerződése, utána küldik haza és jön a váltás, legalábbis elviekben. Samnek már csak két hete van hátra, amikor valami beüt a megszokott mindennapokba.

Lényegében a film első fele tényleg lassú lefolyású, de nem mondanám, hogy zavaró lenne és elterelné a figyelmet. Éppenséggel pont jó, mert így a néző teljesen azonosulni tud Sam életének ritmusával. Szinte érezzük milyen nyomasztó az egyhangúság, és milyen monotonná tud válni egy munka és egyben életforma az évek során. Napi mozgás, jelentések, üzenet a Földről, növényápolgatás, kapszulaküldés, esti komédianézés ésatöbbi ésatöbbi. Aztán egyszercsak elérkezünk egy fordulóponthoz, ahonnan elég sokfajta sztorilehetőség adódhat. Nem értünk mindent, nem egészen világos, hogy most akkor mi valós, mi micsoda, ki kicsoda, ki mit akar, ki hogyan került oda, de mindenestre annyi már derengeni látszik, hogy ez valami nem mindennapi csavarral fog végződni.

Rengeteg elgondolkodtató rész van benne, nagyon érdekes fordulatokkal. A színészi játék egészen magával ragadó.

Lehet izgulni, vannak én-ezt-nem-akarom-látni típusú jelenetek és sokszor a szívünk is nekiáll rendellenesen dobogni. A film megoldása, vagy nevezzük inkább csattanónak, pedig a legeslegvégén derül ki.

Ezek alapján tehát mondhatnék csupán annyit is, hogy ez egy olyan típusú film, ami végig, a mozizás közben újabb és újabb kérdéseket vált ki a nézőből és azon veszi magát észre, hogy most már nagyon szeretné megtudni, hogy mi a fene folyik ott a Holdon, mert mi jöhet még?! Sci-fit nem kedvelőknek is ajánlanám, hiszen én elsősorban elgondolkodtató, menet-közben-spekulálós filmnek mondanám.

Előzetes:

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!