A képregény adaptációkon túl tavaly nagy divatjukat élték a bibliai történetek is – Noé után most megtekinthetjük a zsidók egyiptomi kivonulásának a történetét. Az Exodus – Istenek és királyok című film teljes alapsztoriját már Mózes elspoilerezte pár ezer évvel korábban, így igazán nem rágjuk le a körmünket izgalmunkban, ám a látvány mindenképp kárpótol érte.
Ridley Scott rendező egy 142 perces vizuális orgiát tett le az asztalra, a látvány monumentalitása méltó az eredeti sztorihoz. Az ember csak nézi tátott szájjal, közben jópárszor átfut az agyán, ezzel az istennel nem érdemes ujjat húzni. A tíz csapás különösen látványos a széles vásznon. Ha rajtam múlott volna, én már a döglegyek után beadom a derekem, hogy menjen mindenki haza Kánaánba, nekem nem hiányzik ez a cirkusz. De Ramszesz hajthatatlan, és újabb, elég gusztustalan képek sorai követik egymást, döglött halakról, sáskákról, békákról, fekélyekről. Különösen tetszett, hogy a fekélyes kelések nem múlnak egy csak úgy hip-hop nyomtalanul, hanem szépen megmaradnak a színészek arcán végig. Nem érdemes nagy adag pattogatott kukoricát hozzá bekészíteni.
A kilencedik csapáson, a három napig tartó sötétségen viszont átugrott a rendező, és a Vörös-tenger kettéválasztása lehetett volna grandiózusabb is (igen, nagy vízoszlopokra számítottam, főleg hogy a Biblia azt írja, Izrael fiai száraz lábbal jutottak át a tengeren), helyette sokkal szofisztikáltabb megoldást találtak, de összességében igazán nincs panasz. A vizuális részre.
Merthogy a többi oldalon kissé sántít a film.
Nincs igazán jellemfejlődés a színészek karakterében, Mózes az elejétől kezdve tehetségesebb, okosabb, bölcsebb mint Ramszesz. Ő lenne A Tökéletes Uralkodó, csak hát nem vér szerinti, így marad a kettő közül az alkalmatlanabb gyerek. Ráadásul ki is hangsúlyozták a „másságát“, érthetetlen módon nincs sem leborotválva a haja, sem a szakálla, egyiptomi divat szerint. Érdekes, de ebből a szempontból még az Egyiptom Hercege mesefilm is hitelesebb, mert ott nemcsak a karaketerek kidolgozottabbak, de még a kopasz fejre is ügyeltek. Ramszesz pedig végig úgy viselkedik a filmben, hogy a néző egyértelműen ítélkezzen felette: megérdemli a sorsát. Egy unott, elkényeztetett gyerek, aki a trónra kerülve saját mindenhatóságát nem győzi elégszer bizonygatni magának és másoknak.
A többi szereplőről nem igazán nyilatkozhatunk, mert csak zavartan kolbászolnak fel-alá a monumentális látvány előterében. – Minek egy Sigourney Weaver, ha semmit sem tesz hozzá a két mondatával a filmhez? – tehetjük fel a költői kérdést. A többiekről nem is beszélve.
Néhány elhibázott, zavaró részlet és jelenet:
– kék szemek (Egyiptomban a kék szem roppant ritka volt az őslakosoknál)
– amikor Mózes a zsidókat képzi ki szabadságharcosnak, úgy hogy ez közben senkinek fel sem tűnik az ég adta világon
– az utolsó 5 percbe belezsúfolt 40 év (enélkül is kerek és épp eléggé hosszú a sztori)
Sokkal több lehetőség rejlett benne, mint amennyit kihoztak a készítők. Mindezek ellenére, nekünk nagyon is tetszett a „mindent a szemnek“ mottó jegyében forgatott film. Moziban a tökéletes az élmény, otthonra pedig ajánlott hozzá minél nagyobb képernyőt beszerezni.
7/10
Lengyel Diana
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Ajánlott írások:
A hobbit 3 lett Középfölde paródiája
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.