Azon gondolkodtam, vajon hányféle szinonimát tudok a „rossz“ szóra összeírni anélkül, hogy ne menjek le nagyon alpári stílusba, és ne legyen tele a következő filmkritikám szóismétlésekkel. Mert hogy a Blackhat (szlovákul: Hacker) rossz volt, nagyon rossz, annál is rosszabb, bitangpusztulatosan.
A Blackhat Michael Mann legújabb filmje, akinek munkái közt szerepel a Miami Vice, a Hancock, a Bennfentesek, a Közellenség, Starsky és Hutch és még sorolhatnánk. A címszereplő hackert Chris Hemsworth játssza, aki most nem Thor kalapácsát püföli elszántam, hanem a billentyűzetet.
Az alaptörténet szerint Kínában megtámadják egy atomerőmű belső rendszerét, s az felrobban. Amerikát is hasonló támadás éri, és a kínai kormány számítógépes fenegyereke (Leehom Wang) összefogva az FBI-jal a bűnözők nyomába ered. Az akcióhoz azonban feltétlenül szükség van a kínai biztonsági ember régi amerikai szobatársára is az egyetemről. Hathaway-t (Chris Hemsworth) profi blackhat hacker, nincs párja az országban, de jelenleg éppen börtönben ül. Az igazságügyi minisztériumnak nincs az ínyére kiengedni, de végül ajánlatot kap: ha elfogják a cyberterroristákat, elengedik a büntetését. Megkezdődik a hajsza országokon és kontinenseken keresztül.
Már akkor gyanús lehetett volna, amikor a film elején kb. 15 percig nézzük, hogy nem történik semmi. De tényleg semmi. Földgolyó, majd ráközelítés egy nagyvárosra. Egy atomerőműre. Az erőmű belsejére. Egy monitora. Majd a kábeleken keresztül eljutunk egy nagyon-nagyon parányi chipbe, száguldunk a milliméternél is kisebb kábelek mentén az adatokkal együtt – és hopp! Máris elfogyott a popcorn fele. Amikor negyed órával később ugyanezeket a képsorokat levetítik a tőzsdén is, nemcsak a kólám, de a türelmem is elfogy.
Rendezői utasítás: Csapkodd a billentyűzetet!
IT-s, hackeres filmet lehet pörgősre csinálni anélkül, hogy fájóan sok, unalmas billentyűzetcsapkodós jelenet szerepelne benne. Nagy kedvencem ebből a szempontból a Hálózat csapdájában, még az internet hajnaláról, Sandra Bullockkal, de ez?
A történet nyúlik, mint a rétestészta, ugrálunk egyik országból a másikba, lassan kezdjük elveszíteni a fonalat, hogy miért is mennek a háromszázhuszonötödik helyre. Majd mikor bealudnánk egy szemhunyásnyit a közepén, a rendező ellő egy Haydn-féle Üstdob-szimfónia poént (az anekdota szerint az üstdob fortissimóját Haydn arra szánta, hogy a londoni bemutatón a közönséget a „szunyókálásból” meglepetésszerűen felébressze), vagyis olyan váratlanul, minden előzmény, felvezetés, logika nélkül felrobban egy autó, hogy rögtön kipattannak a szemeink.
A főbb szereplők egyáltalán nem kidolgozottak, a billentyűkalapáláson kívül nem sok jut nekik. A mellékszereplőknek még annyi sem. Chris Hemsworth karaktere egy kockahasú hacker-szépfiú, az IT világ Robin Hoodja. Amit lopott, mindig csak a bankoktól lopta, sosem a kisemberektől. A szívünk szakad meg a lelkizős részeknél, hogy egy ilyen jó embert, nehéz családi háttérrel börtönbe dugnak.
Különösen irritáló volt a női főszereplő, Wei Tang, aki mint hálózati mérnök kerül a bűnüldöző csapatba. Erre fel egyszer sem tesz olyat, amivel különösebb értelmet adna a karakternek. Szerepe leginkább a gerincenfekvésben és a hisztériában merül ki. A többi szereplőt pedig nincs is szükség megemlíteni, mert még ennyi érdekfeszítő jelenet sem jut nekik.
SPOILERVESZÉLY
A legbizarrabb jelenet azonban nem a számítógépekkel függött össze. A trailerben is benne van, szóval nem lövök le vele nagy poént: a végső összecsapásra készülve a főhős McGyverként próbál fegyvereket varázsolni a piacról, s közben színes újságokat teker a teste köré golyóálló mellénypótlásnak. Mindezt kiegészíti egy áthatolhatatlan gyapjúsállal és csavarhúzókkal. A legborzasztóbb benne azonban, hogy még működik is! Kész, ennyi. Ha legközelebb számon kérik rajtam, miért tartom azt a hatalmas mennyiségű magazint a lakásban, csupán annyit válaszolok, hogy a hadseregnek varrok másodállásban.
Összegezve
Rengeteg borzasztóan komoly számítógép-bámulás, állandó billentyűzetkattogás, nincs kifejtve rendesen a motiváció, öklömnyi lyukak a forgatókönyvben, bugyuta szövegkönyv, öt percenkénti óra ellenőrzés, hogy mikor lesz már vége. Ilyen gyorsan azt hiszem, még sosem ugrottam ki a moziszékből az utolsó képkocka után.
Két pont. Egy a zenéért és egy azért, mert az IT-s fiúk a gyengéim.
2/10
Lengyel Diana
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Ajánlott cikkek:
Ezzel az istennel nem érdemes packázni
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.