10 dolog, amit nem tudtál Kosztolányi Dezsőről

„Életrajzot kérnek tőlem? Két fontos adatot közlök. Az egyik: 1885 virágvasárnapja. Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor írtam meg a legkedvesebb könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény kisgyermek panaszait.”

E két fontos adaton kívül most tíz érdekességet mutatunk a 130 éve, 1885. március 29-én született Kosztolányi Dezsőről – hogy a kötelező életrajzi tények helyett egy élőbb, szerethetőbb embert lássunk magunk előtt, amikor levesszük műveit a polcról:

1. Írni, olvasni és angolul nagyapjától tanult meg, aki 1848/49-ben Bem seregében szolgált. A szabadságharc mellett Kosztolányi Dezső már gyermekként kiállt, egy alkalommal azért kapta a „kevésbé szabályszerű” minősítést magaviseletből, mert március 15-én, hazafias okokból nem ment iskolába. A következő évben egyébként már apja volt az iskola igazgatója, a forradalom évfordulóját pedig hivatalos ünneppé tették.

    

2. A gimnáziumban önképzőköri tanárával különbözött össze – a tanár bele akart javítani Kosztolányi dolgozatába, mert néhol magyartalannak érezte –, így érettségi előtt kizárták az iskolából. A vizsgát magánúton tette le, ami olyan jól sikerült, hogy nyáron jutalomból egyedül utazhatott el nyaralni Fiumébe. Egyetemi tanulmányait magyar és német szakon végezte, Pesten és Bécsben.

3. Heller Ágnes 1957-ben megjelent Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában című könyve megbélyegzett szerzővé tette a marxista ideológia számára eladhatatlan Kosztolányit. Művei évtizedekig cenzúrázva jelentek meg, zseniális életművét csak felületesen ismerhette meg a nagyközönség.

4. 185 centiméter magas volt.

5. Unokatestvérével, Csáth Gézával kétszer is ugyanazért a nőért rajongtak. Az egyikük Ohrmann Kálmán szabadkai vaskereskedő felesége volt, akinél minden nap vásároltak egy szöget, s akiről ezt írta Csáth: „az ő arcképét akartuk megszerezni múltkor én és Dide. 18 éves még csak. Igen szép. Az irigy nyelvek (persze az asszonyok) azt beszélik róla, hogy festi magát. Nem igaz.” A másik hölgy a budapesti Csendes Alice színésznő volt.

6. Kipróbált két 20. századi divatot: egy ideig Bicsérdy Béla hatására vegetariánus volt, és megismerkedett a kábítószerek világával is. Az ópium, az atropin, az arzén, az antipyrin, a koffein, a veronál, a morfium, a nikotin és az alkohol hatásairól a Mérgek litániája c. versében olvashatunk.

„Comprendre c’est tout pardonner

Csodálkozol a kokainistán,
s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán –
s megérted!”

7. Bár nyugatos volt, Kelet is érdekelte: fordított japán és kínai verseket.

„Haj

Ó, éjfekete, szép hajam,
sötét, mint erdő a viharban.
Mi lett veled? Azt mondja tükröm,
hózivatar van.”

/Fujiwara Okikatsu/
Még több ebből a kötetből itt olvasható.

8. Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért címmel antológiát szerkesztett, melyben a Trianon okozta traumáról vallanak a kor kiemelkedő művészei. A szabadkai születésű Kosztolányi mellett Tóth Árpád, Móricz, Krúdy, Reményik, Karinthy, Babits, Herczegh Ferenc és Tormay Cecile írása is megjelent a kötetben. (Másodszor 1928-ban adták ki, itt elolvasható.)

9. 1915-ben egyedül maradt akkor öthónapos fiával, Ádámmal – feleségét a tátraszéplaki szanatóriumban gyógykezelték, tüdőcsúcshurutja miatt. A külön töltött időszak alatt Kosztolányi megpróbált maradéktalanul beszámolni feleségének gyermekük fejlődéséről, olykor napi négy-öt levelet is írt.

10. Karinthy Frigyessel egészen fergeteges húzásaik voltak, például rendszeresen telefonbetyárkodtak.

Az egyik ilyen esetről mesél Kosztolányi felesége:
„azután történt, hogy Kosztolányi hazatért európai körútjáról, amikor is – többek közt – meglátogatta száműzött II. Vilmos német császárt Hollandiában, Doornban. Késő éjszaka volt, régen aludtunk nagy, sárga ágyunkban, amikor csöngeni kezdett a telefon.
– Hát ki lehet? – riadva néztünk egymásra.
Elsőül én másztam ki az ágyból, álomittasan – mindig is kíváncsi természetű voltam -, az uram legyintett.
– Ugyan hagyd, aludj, majd abbahagyja, biztosan tévedés.
Felemeltem a kagylót.
– Interurbán. Doorn keresi önöket – hallottam a női hangot.
– Doorn – suttogtam ámulva és ijedten, mintha azt mondanám: rendőrség.
Átadtam férjemnek a kagylót.
– Hier, Doorn, hier Doorn, hier Doorn – hallatszott többször egymás után a távoli, monoton hívás – Moment, bitte zu warten, Wer dort? Herr von Kostolani?
Most férfihang beszélt, németül mondta, hogy bocsásson meg és ne haragudjon Herr von Kostolani, amiért ilyen szokatlan időben zavarja, de kellemetlen és kissé kényes ügyben kénytelen vele, ugyanis távozása után vették észre, hogy az ezüst étkészletnek egy darabja, pontosabban egy ezüstkanál hiányzik, és mivel senki másra nem gyanakodhatnak, ő mint őfelsége udvartartásának főudvarmestere nyomatékosan, de kellő tisztelettel kéri, hogy származtassa vissza az említett tárgyat.
Az uram hálóingben, kezében a telefonkagylóval már úgy nevetett, hogy könnyei csorogtak.
– Te marha – mondta Karinthynak a telefonba, és valami csúnyát is mondott még -, honnan beszéltek?”

Bogos Zsuzsanna

(képek: Petőfi Irodalmi Múzeum)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!