25. Mediawave fesztivál – Avagy Woodstock újrateremtve

Egy átlagos majális jellemzői főként a sült kolbász, a sör, és a klasszikus pop, rock zene. Nem annyira jellemző azonban a filmfesztivál, a nemzetközi világzenei együttlét, vagy épp a bolgár esküvő…

Fényképes élménybeszámolónk a 25. Mediawave fesztiválról, a komáromi Monostori erődből.

Már ötödik alkalommal került  megrendezésre a Mediawave-re keresztelt nemzetközi film és zenei együttlét Komáromban, azonban számomra ez volt az első alkalom, hogy itt majálisoztam. A fesztiválra érve aztán alaposan meg is lepődtem, másféle közegre és közhangulatra számítottam, a fesztivál minden szegletében (tehát a bástyákban, az erődudvaron, a Duna-parton) ugyanis vágni lehetett a hippi-életérzést. Ennyi rasztás embert és színes szoknyába öltözött lányt szerintem tényleg csak a Woodstockon lehetett utoljára látni, legalábbis arányában. Egy igazi művészfesztivál alakult ki, ahol bárki megmutathatta festői és zenei tehetségét.

Az erőd több bástyájában alvóhelyiségeket rendeztek be maguknak az emberek, ahol kedvükre megágyazva töltötték el az éjjelt, hogy másnap délelőtt a közös reggeli után már bele is vethessék magukat a filmkavalkádba. Rengeteg lengyel, szlovák, skandináv és egyéb film és animáció került levetítésre, gyakran teltházas mozitermekkel.

   

Délutánonként aztán megtelt élettel az egész tér, beindultak a fellépések, kirakodtak a vásárosok, ingyen kóstolóval (bor, pálinka, méz, lekvár, pogácsa, mézeskalács, a sor végtelen) csábítottak minket, amíg egyik színpadtól futottunk a másikig. Lehetetlen volt minden jó programon egyszerre jelen lenni.

A komoly rostán nálam leginkább a népi és világzenét játszó formációk mentek át. Így a pénteki nap fénypontja a két tüneményes orosz lányka volt, akik OX&AX néven, a Volnij Don formációból kiválva duóban hozták el számunkra a kozák népdalok és a szláv népi éneklés esszenciáját.

Egy igazi életművész, hovatartozását megnevezni nem akaró, vagy tudó, de magyarul éneklő, népdalokat előadó duóba többször is belefutottunk – „útlevelem az nincs, de fesztiválbelépőm van” jeligével húzták a srácok bőgőn és hegedűn, közbe cigizve, csak hogy meglegyen az érzés – a falon, a Duna-parton, bárhol.

A programok között sokféle népi eledel, nemzetek asztalai, teaház, kép- és festménykiállítások nyújtották a kulturális elemózsiát, azonban a multikulti kiteljesedés a fesztivál zárónapján jött el igazán.

A nap is kisütött, amikor a litván nyugdíjasklubból összeverbuválódott néptáncos csoportok, a Vilniaus Bociai színpadra léptek. Öreges, de vidám műsort adtak, ahol az épp nem fellépő zenekar a közönséget is bevonta a táncba. Ezzel a kellemes tavaszi napsütéssel, és a vidám litván nénikkel és bácsikkal igazi „balti nyár” érzése támadhatott az embernek.

A nyári zenés-táncos fesztivál folytatódott a soproni Fajkusz Banda előadásával, akik a különféle népdalok autentikus és kevésbé autentikus verzióival, meg egy kis bluesos-szájharmónikás témával pörgették fel a népet. A zenéjük inkább csak aláfestő volt, mint főattrakció, ugyanis a litván előadás után megterítésre került a litván asztal, ahol litván sört, szeszt, kenyeret, süteményeket, sajtokat kóstolhattunk. Emellett a zsenge májusi füvön kaszkarődnek is beillő fiatalok tornáztak és mutatták be erejüket és ügyességüket, a litvánok pedig táncreperdültek egymással, és a gólyalábas lánnyal. Egyhangúsággal senki sem vádolhatta a délutánt.

Ha esetleg az lett volna a problémánk, hogy ilyen multikulti környezetben már a saját idetitásunkat is elfelejtjük, erre is volt megoldás. Bent, a bástya egyik termében népművészeti kirakodóvásár volt, ahol kipróbálhattuk az agyagozást, különféle kézzel készített szépségeket vásárolhattunk, aztán siethettünk is vissza az Erődárok színpadhoz, ahol már beindult a magyar néptáncelőadás. Ezt közvetlen egy rövid táncház követte, ahol dudaszóra járhattuk el a legközkedveltebb moldvai táncokat.

Ezután utunk az Ékes terembe vezetett, ahol az észt Lepaseree kezdte műsorát. Az észt trió bár egy új formáció, de tagjai mind tapasztalt muzsikusok, és ez érezhető is volt a koncerten, főleg az énekes Meelika szuggesztív előadása varázsolt el mindenkit. Hagyományos észt népdalokat és népi játékokat szólaltattak meg a maguk módján, és a sokadik szomorú népballada után még meg is nevettették a közönséget – „Sajnáljuk, de Észtországban tényleg nincsenek vidám történetek.”

Az este az eddiginél is különösebben folytatódott: egy fiatal bolgár pár két évvel ezelőtt ismerkedett össze a Mediawave fesztiválon, és úgy döntöttek, most szintén a fesztivál keretein belül szeretnék egybekötni életüket. Ebben természetesen a szervezők is, ahogy tudtak, segédkeztek, és a pár magyar népzene, virágkoszorú és igazi vőfély kíséretében ülhette meg a lakodalmat, ahova persze mindenkit invitáltak. A bolgár uborkalevest, a káposztalevest, a bort nem sajnálták senkitől. Igazi hangulatos lakodalom kerekedett, utána bizony szükségem is lett egy kis pihenőre.

Az egyik teremben teaház működött, ahol bárki ingyen teához és sütihez juthatott, így egy jó meleg tea társaságában töltöttem el egy kis időt. Ezután belenéztem egy nagyszerű afrikai zenét játszó csapat műsorába, akik ütőhangszereikkel hatalmas hangulatot teremtettek és nagyon sok embert megtáncoltattak.

Csakhamar újra zenével telt meg az Udvari színpad is, ahol az egyre ismertebbé váló, lassan sztárnak számító Ferenczi György és a Rackajam lépett fel, a népi dallamokat mindenféle blueos, jazzes, táncos jósággal megbolondítva. Kellően össze is gyűltek a bulizni vágyók színpad előtt, szinte senki nem bírta megállni, hogy ne ropja!

Ennél nagyobb őrület már csak a kis késéssel, de végül csak színpadra lévő lengyel Dikanda koncertje alatt kerekedett. A csapat világzenéjébe belevegyíti a keleti és balkáni dallamokat, a vezérvonalnak számító cigányzene pedig megadja a dalok és a buli alapját. Két gyönyörű énekespacsirta, Ania és Kasia áll a zenekar élén, akiket hegedűn, nagybőgőn, gitáron, trombitán támogatnak hátulról a srácok – de magukban is hatalmas showt képesek nyújtani.

Ania igazi sámánisztikus ősanya szerepébe bújva őrjíti meg és varázsolja el a népet. Olyannyira, hogy az addigra már kellemes hangulatba került tömegnek még az erődudvar közepére húzott, falecekből összeálló „Falat” is sikerült kimozdítani a helyéről, mondván, gátolja a szórakozást. Baja szerencsére senkinek nem lett, viszont így végre magáévá tehette az egész táncteret a bulira, táncra, féktelen szórakozásra éhes tömeg. A zenekar is nagyon hálás volt, szívből játszotta a jobbnál jobb dalokat, hívott táncra és tapsolásra, a közönség pedig le sem tudta róluk venni a szemét.

A lehető legjobb zárása volt ez a színes ethnozenekar ennek a végletekig színes fesztiválnak, zenéjük tökéletesen reprezentálja azt a felszabadult érzést, és azt a csodálatos kulturális kavalkádot, a másik elfogadását és a közös örömöt, amit a fesztivál képvisel.

Katona Vica

Az esemény beharangozója: (A 25.) Mediawave fesztivál Komáromban

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!