Minden évben – kiváltképp a csíksomlyói búcsú idején – tömegek kelnek útra Székelyföld felé. Akik a Kárpát-medence nyugati feléből mennek, azok nagy valószínűséggel átmennek Nagyváradon, mégis annyit látnak belőle, mint a görögországi turisták Macedóniából. Pedig Nagyvárad, noha jelenleg hasonlóan lepusztult, mint Macedónia, sokkal szebb.
A városon szükségszerűen áthaladva rossz utakkal, kaotikus közlekedéssel, mindent elborító panelrengeteggel és általános igénytelenséggel, lelakottsággal találkozhatunk. Mégis érdemes néhány utcával beljebb merészkedni a belvárosba (ebben sokat segít ez a honlap). Ott is az igénytelen lelakottsággal szembesülhetünk, mégis egy csoda, ami a szemünk elé tárul.
Várad régi utcáin jó eséllyel Barcelona jut az ember eszébe – már, ha túl tud lépni a jelenlegi állapotokon és el tudja képzelni az épületeket eredeti fényükben. És valóban, többek közt Barcelona, Budapest, Szabadka, Helsinki, Nancy és Glasgow mellett Nagyvárad is ott van a belga Réseau Art Nouveau Network 23 legszebb szecessziós várost felsoroló listáján. Ha ilyen romosan is bekerült a legszebbek közé, izgalmas belegondolni, milyen lehetőségek rejlenek egy szépen felújított Nagyváradban. A jelenlegi körülményekről és a múltbeli állapotokkal egybecsengő lehetőségekről mindennél többet mond egy „egykor és most” jellegű összeállítás.
Moskovits Miksa palotája 1905-re készült el, müncheni szecessziós stílusban. A földszinten boltok, az emeleten pedig 3-5 szobás (cselédszobával) polgári lakások voltak egykor. A ház érdekessége a babérmotívumos díszítés (ugyanezzel találkozunk a neológ zsidó temető néhány sírkövén és a temetőkapun), illetve az ablak fölötti szabadkőműves jelkép: a központban egy női maszk, bal oldalán körző és derékszögvonalzó, alatta egy fogaskerék; a maszk jobb oldalán a kereskedelem jelképeként Merkúr/Hermész pálcája, továbbá egy kézfej és egy üllő látható.
Az Apolló palota az egyetlen olyan bérház, mely a város tulajdonában volt egykor: 1914-re készült el. Így aztán hiába voltak 4-6 szobás lakásai, az emeleten pedig nagyablakos műteremlakásai, nehezen találtak lakókra: az első világháború, majd a trianoni békediktátum áthúzta a városvezetés terveit.
Az 1905-ös Stern Palota a lechneri, népművészettel ötvözött szecesszió stílusában épült: tulipán, szív, rózsa, szegfű és pávaszemes motívum idézi itt a magyar népi varrottasok, festett ládák világát. Fő utcára nyíló szintjén üzlethelyiségek, emeletén 2-7 szobás lakások voltak egykor.
Mint Nagyvárad oly’ sok épületét – így az előző három palotát –, ezt is ifj. Rimanóczy Kálmán, a tulajdonos fia tervezte. Az eklektikus stílusú, neogót házat a velencei Ca’ d’Oro ihlette.
A Bazár épületét 1899-től kezdték építeni, később itt volt az első nagyváradi mozi. Átjáróján – melynek timpanonján az angyal által tartott pajzson Nagyvárad 20. század eleji címere volt – a színházhoz juthatunk el.
A színházat 1900-ban építették (Fellner és Helmer tervei alapján id. Rimanóczy Kálmán, Guttmann József és Rendes Vilmos). Neoreneszánsz, klasszicista, belül pedig neobarokk stílusjegyeket láthatunk. Az épület előtti, Budapestről érkező szobrok a színházművészet két múzsáját ábrázolják: a tragédiáét (Melpoméné) és a komédiáét (Thália).
1906-ra készült el Sztarill Ferenc munkája, az Astoria szálló, mely otthon adott annak az EMKE-kávéháznak, ahol Ady Endre megismerte Lédát.
Nagyvárad én vagyok – mondhatta volna nyugodt szívvel Adorján (Auschpitz) Emil jogász, milliárdos vállalkozó. Övé volt a Fekete Sas, az Ipar Bank és a Filmszínház is, ami több, kivételes szépségű palotát jelentett egymás mellett. E két épület közül az egyik családi lakóházaként és irodájaként működött, a másik ház lakásait bérbe adta.
A Szent László híd tövében álló porcelánkút is visszavárja a szebb időket.
Poynár János egykori városi képviselő, dohányáru-raktári főnök házának homlokzatán színes kerámiák, virágmintás stukkók és a szecesszióban kedvelt állatdíszítés (az erkélyek rácsain pillangók) is van.
A Szent László teret övező Városháza, a Szent László templom és a Fekete Sas jó állapotban van, amivel messze kilógnak a város összképéből.
Nagyvárad a néhány felújított és a temérdek lepusztult palotájával együtt is csodaszép. Menjünk el oda, gyönyörködjünk benne és bátran érezzük magunkénak, ha már a mostani tulajdonosai föltűnően nem így tesznek vele!
Bogos Zsuzsanna, Vésey Kovács László
Képek: Körkép.sk
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Péterfi Eszter
2015. jún. 04. 16:09Köszönöm, legközelebb mi is mindenképp megállunk Váradon!
Kecskés Ildikó zsuzsanna
2015. jún. 05. 22:39Köszönöm ezeket a gyönyörű fotókat, csak sajog a szívem, amikor látom, hogy el vannak hanyagolva, ezek műemlékek! Talán szép lassan rendbe fogják tenni és akkor megint olyan lesz mint anno.
A kommenteket lezártuk.