Hogyan találjuk ki az európai identitást?

Merre Európában? Kedd este a Pozsonyi Magyar Intézetben Magyari Péter (444.hu) és Stumpf András (Heti Válasz) próbált segíteni eligazodnunk a kérdésben. Az ismert magyar újságírók Magyarországot képviselték azokon az Európai Unió által kezdeményezett találkozókon, melyek célja egy új európai narratíva megalkotása. Tapasztalataikról, illetve az EU-val kapcsolatos nézeteikről Tokár Géza és Mózes Szabolcs faggatta őket.

Az Európai Unió egyik sajátossága, hogy egyes szervei rettenetesen bonyolultan működnek. Elveszik a lényeg, nincs „szíve”, mint mondjuk egy kormányfő. Ezért, bár idén ünnepeljük csatlakozásunk tizedik évfordulóját, az egyszeri ember számára még mindig megfoghatatlan maga az Unió. Elvesztek belőle a nagy álmok is, mint a teljes vámunió volt, a keleti bővítés, vagy a közös pénznem bevezetése. Ezek a célok 30 évig remekül szolgáltak, de amint megszűntek, a helyüket bizonytalanság vette át. Rááadásul válság is van. „A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a májusi EP-választásokon előre törnek az euroszkeptikus pártok” – magyarázta Magyari Péter.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Ezért is hívtak meg értelmiségének képviselőit az egyes országokból, hogy beszélgessenek arról, hogyan lehet „európai” identitást képezni. Stumpf András szerint azonban elég vegyes társaságjött össze. Volt ott minden, újságíróktól, múzeum és operaház igazgatóktól kezdve fesztiválszervezőkig. Sokan nem is értették, hogy mi a célja az egésznek, és lobbizásra használták ki. Bár nem ez a fő gond az egésszel. „Az EU-ban nincs közös nyelv, nincs közös érdek. Lehet, hogy maradi gondolkodásra vall, de a modern nemzetek a 19. században is úgy alakultak ki, hogy egyesek megmondták, ki is az a „mi”. Azaz, hogy „mi” miért vagyunk mások (vagyis jobbak) mint „ők”. De az EU nagyot mondani nem mer, mert az már nem lenne politikailag korrekt.” – vallja a Heti Válasz újságírója. Így az igazi európai identitás kialakulására még várni kell. Annál is inkább, mert a nyugat-európai, akinél sosem volt szocialista diktatúra, soha nem fogja tudni megérteni, hogy miért van azonos szinten mondjuk a lengyeleknél a vörös csillag a horogkereszttel.  Ahogy az Észak- és Dél-Európa közti gazdasági konfliktusok is élesek, csak nem akarunk róla beszélni.

Az Unió malmai lassan őrölnek. A belpolitikában viszont napi szinten pörögnek a dolgok. A Brüsszelben meghozott döntések így nem igazán érdeklik az embereket, mert úgy hiszik, nincs nagy  hatással a mindennapi életükre. Magyari Péter szerint nagyon frusztráló tud lenni, hogy milyen kevesen olvassák azokat a cikkeket, amelynek a címében utalás van az EU-ra. Pedig az egyes uniós döntések igenis kihatnak az életünkre – gondoljunk csak a szlovák kormányra, aki egy brüsszeli döntés miatt buktatta meg önmagát. Hollandiában komoly választások előtti téma volt a bevándorlás szabályozása, ahogy az angol parlament is napirenden vitázik a kérdésről. Az unió úgy döntött, hogy  3% alá kell csökkenteni a GDP-arányos költségvetési hiányt – ez a téma pedig gyakorlatilag négy évre munkát adott a belüggyel foglalkozó újságíróknak Magyarországon, hiszen ebből következett a nyugdíjpénztárak államosítása és az Orbán-kormány további megszámlálhatatlan lépése.

10 éve csatlakoztunk

Idén lesz 10 éve, hogy uniós tagállamok lettünk. Míg akkoriban a csatlakozást frenetikus ünnepléssel fogadtuk, ma már jóval pesszimistább a hangulat. De minden országban csökken az EU népszerűsége. „Ennek az lehet az oka, hogy volt egy ki nem mondott ígéret” – fejtegette Stumpf András. „Hogy tényleg úgy fogsz élni, mint az osztrákok. A rendszerváltáskor is volt egy ígéret, ami nem teljesült, és 2004-ben is volt egy ígéret, ami nem teljesült.”. Nem kell csodálkozni azon, hogy ma már senkit nem hoz lázba a téma. Többek közt azért sem, mert az Unió olyan dolgokat is szabályozni akar, ami az egyes nemzeti kultúrákban több száz éves hagyománnyal bír. Mint mondjuk a Brit-szigeteken a rókavadászat. Az egyszerű ember továbbra is azt látja, hogy Brüsszelben az a legnagyobb probléma, hogy mennyire görbe egy uborka.

   

(forrás: PMI)

Miközben csak most kezd Magyarországon leesni az embereknek, hogy mi a különbség az Európa Parlament, az Európai Bizottság és az Európa Tanács közt. „Nem tudom, hogy van ez Szlovákiában, de Budapesten talán ha 10 újságíró van, aki ért az EU-s ügyekhez.” – állította Stumpf.

Kell a közös jövő?

Magyari szerint az unióban a döntések meghozatala mindig is sok izzadsággal járt az egyes csúcstalálkozókon. „Csak a csatlakozás előtt nem láttunk ebbe bele, nem erre figyeltünk. Meg kell szokni.”  – kommentálta a 444.hu szerkesztője, majd hozzátette, hogy a kis országokban, ahol gyakran volt erős kormányzás, nagyon bonyolultnak tűnnek ezek a folyamatok. „De ha megnézzük, az amerikai vagy a német kormányzási modell sem sokkal egyszerűbb.”

Kell tehát közös identitástudat? Magyari szerint nem feltétlenül. „Az EU célja a létrejöttekor az volt, hogy ne legyen több háború. Ez sikerült is. Az unió területén talán nem is volt korábban ilyen hosszú ideje béke” – állítja. Az egységes Európa jövőjét nehéz megmondani. Nem ártana azonban az önkritika sem. „Mára kiderült, hogy hiba volt a közös pénznem. Nem ciki belátni, hogy hibáztunk” – gondolja Stumpf. De úgy látja, hogy a kezdeti nagy euro-eufória miatt most már senki nem szeretne visszatáncolni. Szintén elgondolkodtató kérdés a jövővel kapcsolatban, hogy az Uniónak nincs saját hadserege sem. „A legtöbbet a mezőgazdasággal, a legkevesebbet a honvédelemmel foglalkozik” – mondta Magyari, mire Stumpf hozzáfűzte, hogy legitim erőszakszervezetek nélkül, mint a hadsereg vagy a rendőrség, nem lehet nagyhatalomnak lenni. „Úgynevezett puha diktatúra létezik, puha nagyhatalom viszont nem létezhet, mert az nem nagyhatalom” – mondta.

A záró részben mindketten egyetértettek abban, hogy jó dolog az EU (a határok átjárhatósága miatt, hogy meg lehet nyitni a kisebbségi témákat is (még ha ezek nem is mindig úgy sülnek el, ahogy akarjuk), de ebből nem következik automatikusan az, hogy egyszer föderalisztikus államá kell alakulnia az EU-nak, az élén egy választott vezetővel.

A beszélgetés a Közbeszéd blogportál Nyakkendő nélkül című rendezvénysorozat részeként zajlott.

Lengyel Diana 

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Képek forrása: Pozsonyi Magyar Intézet