A szultán bosszúja – Törökország az önkormányzati választások után

Inkább vészjósló, mintsem megnyugtató a múlt heti török helyhatósági választások eredménye. Nem az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) „tarolása” ad okot az aggodalomra – mivel erre kétségkívül számítani lehetett – hanem a török miniszterelnök megtorlással való fenyegetőzése.

Egymást érik Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök botrányai, aki  válaszul kemény internetcenzúrát vezetett be, elérhetetlenné téve a közösségi oldalakat az országban. A török ellenzéknek és a nyugatnak nemcsak a belpolitikai folyamatok miatt fájhat a feje: a szír-török válság  egyre nagyobb méreteket ölt, Erdogan szerint „már hadiállapotban állunk Szíriával.„

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

A Körkép.sk elemzése a török önkormányzati választásokra, lehallgatási botrányokba, internetcenzúrába és az egyre súlyosbodó szír-török konfliktusba kalauzolja az olvasót.

Utánunk a vízözön?

A március 30-án zajlott török önkormányzati választásoknak óriási tétje volt, Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök ugyanis  nem sokkal a választások előtt kijelentette: ha a mérsékelt (?) iszlamista pártja (AKP) nem arat győzelmet, hajlandó távozni a politikából. Ha viszont győznek, akkor a török társadalomnak fel kell készülnie az eljövendő „számonkérésre” és „gülenmentesítésre.” Emiatt nagyon feszült volt hangulat és korántsem volt eseménytelen a választás. Legalább hatan haltak meg az ellentétes politikai csoportokat támogató családok közötti leszámolásokban. De a török Femen csoport is tüntetett Erdogan ellen, amikor két aktivistájuk betört egy szavazóhelyiségbe és levették a felsőjüket, így tiltakozva az internetcenzúra ellen.

   

A győztes de facto az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP)  lett: a szavazatok csaknem 45,6 százalékát begyűjtve. Az ellenzéki Köztársaság Néppárt (CHP) a voksok 29 százalékával a második helyen végzett, a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) pártja pedig közel 15 százaléknyi voksot szerzett. A kurdok pártja, vagyis hivatalos nevén a Béke és Demokrácia Párt (BDP), csak a szavazatok 3,5 százalékát kapta meg. Az AKP győzelmet aratott a kulcsfontosságú török nagyvárosokban, mint Isztambul, Ankara és Bursa. Ellenben az Égei-tenger melletti nagyobb települések a török ellenzéki pártok (CHP,MHP) kezére kerültek, mint például Izmir vagy Mersin.

Ám az ellenzék és a Nyugat aggódik a választások kimenetele miatt. Nem azért, mert választási csalás történt  – a helyi megfigyelők szerint erre alig került sor – hanem Erdogan kijelentései miatt. A beszédében azzal fenyegetőzött, hogy következik a „számonkérés”, és „megfizetnek” azok, akik veszélybe sodorták az ország nemzetbiztonságát. „Csalatkozniuk kell azoknak, akik támadták Törökországot. Nem az utcán győztünk, hanem politikai eszközökkel, a demokrácia és a választások révén. Nem adjuk meg magunkat Pennsylvaniának, és az onnan kinyúló csápoknak.” Itt egyértelműen Fethullah Gülen ellenzéki hitszónokra gondolt, aki Erdogan egyetlen komolyabb riválisa és jelenleg az Egyesült Államokban él önkéntes száműzetésben.

A hálózat csapdájában

Tavaly decemberben robbant ki minden idők legnagyobb korrupciós botránya Törökországban, amelybe három miniszter (a belügyi, a kereskedelmi és a környezetvédelmi) is belebukott, a szálak pedig egészen a miniszterelnökig vezettek. Erdogan az egész ügyet aljas vádnak és az ellenzék  – ebben az esetben Fethullah Gülen – mesterkedésének titulálta. Februárban kiderült, hogy számos miniszter és üzletember telefonbeszélgetéseit lehallgatták és rögzítették, amelyet állítólag a Gülen Hizmet (Szolgálat) nevű szervezete hajtott végre.

Az egyik felvételen Erdogan a fiával beszélget arról, hogyan kell „zéróra lecsökkenteni több mint 30 millió eurót.” A kormánypárti lapok szerint a szervezet 7000 ember telefonbeszélgetését rögzítette. Pár nappal később a YouTube-ra felkerült az egykori gazdaságügyi miniszter Zafer Caglayan beszélgetése egy azerbajdzsáni vállalkozóval. Az ex-miniszter azt kérdezi, hogy miért nem érkezett meg az üzletember által ígért pénzösszeg, aki azt magyarázza, hogy vállalata átutalta a 10 millió eurót, s valószínűleg valami „hiba” történt.

Mivel a lehallgatott beszélgetések felkerültek az internetre, ezért Ankara rendkívül szigorú internetcenzúrát vezetett be az országban. Március 21-én a Twitter-felhasználók jelentős része belépéskor csak a távközlési hatóság üzenetét láthatta, amely szerint bírósági döntések alapján a hozzáférést megtagadják. Erdogan hivatala közleményt adott ki, amelyben kiemelte, hogy a Twitter nem tett eleget a kéréseknek, hogy távolítson el bizonyos linkeket. Az Európai Unió biztosai és az Európai Parlament elnöke azonnal megszólaltak az ügyben, sőt Abdullah Gül köztársasági elnök is bírálta a lépést.

Végül  egy ankarai bíróság elrendelte, hogy oldják fel a Twitter hazai hozzáférésének tiltását. Paradox módon ugyanis nemhogy csökkent a török Tweetek száma,  épp ellenkezőleg, nőtt. A helyi fiatalok ugyanis a Google szerverein keresztül  el tudták érni az oldalt, kikerülve ezzel a tiltást. Csakhogy a feloldás után sem dőlhetett hátra a társadalom. Pár nappal a választás előtt a A TIB (Török Telekommunikációs Hatóság) hivatalos közlése szerint „adminisztratív lépéseket” tettek a YouTube ellen, ami azt jelentette, hogy elérhetetlenné tették az oldalt.

Jószomszédi iszony

Erdogan elsősorban nem a helyhatósági választások miatt tiltotta le az YouTube-ot. A videómegosztó oldalra egy újabb lehallgatott beszélgetést töltöttek fel, amelynek témája az volt, hogy miképp támadjuk meg Szíriát. A felvételen négy török politikus beszél egymással: Ahmet Davutoglu külügyminiszer, Hakan Fidan, a hírszerzés vezetője, Feridun Szinirlioglu külügyi államtitkár és Jaszar Güler, a tábornoki kar helyettes vezetője. A külügyminiszter szerint a hadseregnek meg kell védenie a Szíríában található török emlékművet –  Szultán Sáh sírját, amely hivatalosan a török állam részét képzi –  ezért be kell vonulni az országba. Természetesen a hangfelvétel eredetisége nem bizonyított, de ugyanakkor nyugtalanító, hogy még Erdogan sem tagadta, hogy sor került egy szíriai intervencióval kapcsolatos megbeszélésre.

Törökország és Szíria között már két éve feszült a viszony. 2012. június 22-én a szír légvédelem lelőtt egy török vadászgépet, majd ősszel az Akçakale nevű török településre, amely a szír-török határ mentén fekszik, Szíria felől tüzérségi töltetek hullottak, több embert is megölve. Idén is komoly atrocitásokra és határ menti villongásokra került sor. Március 23-án török F-16-os vadászgépek lelőtték a szíriai légierő egyik repülőgépét a két ország  határán. Erdogan szerint a török hadsereg megvédte az ország határait, ellenben a pilóta és Damaszkusz szerint is szír légterben történt a gép lelövése, ami támadásnak minősül. Március 31-én a török tüzérség lőtt át Szíriába, válaszolva egy ottani rakétatámadásra, amely az egyik török mecsetbe csapódott és sebesítve egy szíriai menekült asszonyt.

Damaszkusz és Ankara között azóta folyamatosak a diplomáciai csatározások és fenyegetőzések. Recep Tayyip Erdogan hétfői beszédében nemcsak a belpolitikai ellenfeleit fenyegette meg, hanem Bassár el-Aszadot is: „Lényegében ez már hadiállapot Szíriával.” Damaszkuszban komoly kritikákat váltott ki Erdogan üzenete és fenyegetőzése. A szíriai tájékoztatási miniszter azzal vádolta a török miniszterelnököt, hogy Ankara külföldi fegyvereseket küldött Szíriába.

Omrán ez-Zohbi szerint a török kormány megnyitotta a két ország közti határt a szélsőségesek előtt. A főleg szaúdi és csecsen nemzetiségű militánsok – török támogatással és fegyverekkel – elfoglalták az örmény keresztények által lakott Kasszabb nevű települést, s azonnal a helyi vallási szimbólumok (keresztek, szobrok és templomok) lerombolásába kezdtek. A civil lakosság elmenekült, a település körül még a napokban is zajlanak a katonai hadműveletek.

Az (Oszmán) Birodalom visszavág

A vasárnapi voksolás tehát Erdogan számára csupán eszköz volt ara, hogy az augusztusban esedékes elnökválasztás előtt felmérje országos támogatottságát. A nyugati országok egyre nagyobb aggodalommal szemlélik a török bel- és külpolitikiai történéseket, s attól tartanak, hogy Ankara akár végleg hátat fordíthat nekik.

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt, itt,

Ajánlott írások a témában:

Ugrásra készen: A szír-török válság

Pax Ankara – Törökország régiópolitikai sikerei

A szekularizáció visszavág – Tüntetések Törökországban

Az anatóliai Gorilla: Korrupciós botrány és kormányválság Törökországban

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!