Ez várható a világban 2015-ben – I. rész

2014-ben három fő témáról szóltak a híradások: az orosz-ukrán konfliktus; az Iszlám Állam nevű terrorszervezet térnyerése és az ebola terjedése. Természetesen ezenkívül is történtek fontos események és változások a világ más részein is, amelyek ugyan kevesebb figyelmet váltottak ki, de ez semmit nem von le azok jelentőségéből. Könnyen lehet azonban, hogy 2015 még mozgalmasabb lesz, mint a tavalyi.

A Körkép mai külpolitikai elemzésében kivételesen nem évet értékel, hanem prognosztizál. Kétrészes cikkében végigveszi a világ különböző – Európán kívüli – régióit és egyfajta „jóslásba” bocsátkozik a térségeket, az országokat és a konfliktusokat illetően. Az előrejelzések a cikkíró szubjektív véleményét tükrözik, korántsem jelenti azt, hogy valóban bekövetkeznek a felsorolt események, csupán felhívja a figyelmet, hogy mire kell majd odafigyelnünk 2015-ben.

Az orosz-ukrán válság

A közelsége miatt az ukrán válsággal kell kezdeni a prognózist. Minden jel szerint az orosz-ukrán konfliktus továbbra is az egyik legmeghatározóbb tényező lesz a nemzetközi politikában, de azzal kapcsolatban már komoly viták vannak, hogy milyen fordulatot vesznek az események.

Két fő elképzelés látott napvilágot: az optimistább forgatókönyv szerint  Vlagyimir Putyin orosz elnök a gazdasági és a pénzügyi válság miatt visszavonulót fúj. Azaz nem támogatja többé a kelet-ukrajnai szakadárokat és a nyugati kapcsolat helyreállításán fáradozik, ezért hajlandó lesz bármibe belemenni. Moszkva közvetítő szerepe nélkül megindul egyfajta „belső erjedési folyamat” a szakadárok soraiban, amely akárcsak a legtöbb hasonló polgárháborúban és konfliktusban belső leszámolásokba és harcokba torkollik. A belső harcok és az orosz támogatás miatt meggyengülő kelet-ukrán szeparatista vezetés hajlandó lesz a kijevi vezetéssel tárgyalóasztalhoz ülni.

Sokkal nagyobb esélye van azonban annak, hogy a konfliktus befagy  és akár évekig elhúzódik. Donyeck és Donbassz régió továbbra is kapja – sőt akár többet is – az orosz támogatást, ugyanakkor egy nyílt orosz beavatkozás esélye még mindig kicsi. Ráadásul az sem biztos, hogy ha az orosz katonák tényleg kivonulnának a térségből,  az ukrán hadsereg képes lenne-e visszafoglalni az elveszett területeket.Az ukrán katonai dezertálások és parancsmegtagadások szinte napi rutinná váltak, miközben a legtöbb hadieszközük,járművük és fegyverük használhatatlanná vált vagy lerobbant,és még tavasszal az „antiterrorista hadműveletek” megkezdésekor lerobbantak. Ezért Kijev leginkább a nyugati fegyverek miatt akar csatlakozni a NATO-hoz.

   

December végén az ukrán parlament benyújtotta a csatlakozási kérelmét a szervezethez, ezzel feladva a tömbön kívüliség státuszát. Az már más kérdés azonban, hogy vajon a NATO – főleg Németország- engedélyezi-e azt, hogy Ukrajna a NATO tagja legyen. Egy  ilyen lépés esetén ugyanis egy újabb és sokkal erőteljesebb orosz válaszlépésre kell számítani.

Észak-Afrika

Habár kevés hír érkezett ebből a térségből, de Észak-Afrika számára is meghatározó volt a 2014-es esztendő. December 31-én letette az esküt Tunézia új elnöke, a 88 éves Beji Kaid esz-Szebszi. Az arab tavasz egyetlen pozitív példának számító észak-afrikai országban egy világi vezetés került hatalomra a korábban kormányzó iszlamista en-Nahda párt pedig ellenzékbe vonult, de még mindig meghatározó tényező maradt.Ugyanakkor a világias tunéziai vezetés előtt a legnagyobb kihívást a gazdaság stabilizálása és a biztonság megteremtése jelenti.

Líbia 2014-ben teljesen széthullott és egy második polgárháború dúl az országban. Halifa Haftár a líbiai egyesítést és az iszlamisták kiűzését szorgalmazó tábornok májusban kezdte meg az az iszlamisták legyőzését  és az ország egyesítését szorgalmazó hadműveleteket, amelyekbe a külföldi országok – például Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek – is beavatkoztak.Jelenleg két vezetése van az észak-afrikai országnak: egy tobruki és egy tripoli vezette kormány. Az aktuális helyzeten még csavar egyet, hogy Egyiptom, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és a nemzetközi közösség támogatja a szekulárisabbnak és nemzetinek tartott tobruki kormányt, miközben a Tripoliban székelő, helyi milicistákból és a Muszlim Testvériség tagjaiból álló „nemzeti megváltás kormányt” Törökország, Katar és Szudán látja el fegyverekkel.

Nem utolsó sorban pedig az Iszlám Állam nevű terrorista szervezet is felbukkant az országban és kikiáltotta a maga kis „kalifátusát” Derna városában, alig 300 kilométerre Európától. Ezért korántsem elképzelhetetlen, hogy 2015-ben  újabb katonai intervencióra kerül sor Líbiában. Ráadásul akkor is van erre lehetőség, hogyha Franciaország és az Egyesült Államok nem is támogatja ezt, mivel a regionális államok,mint például Egyiptom, Algéria, Csád és Niger egyaránt elhatározták magukat a „líbiai helyzet rendezésére”.

Egyiptomban elsöprő fölénnyel választották meg elnöknek a korábbi hadügyminisztert és a Mohamed Murszi iszlamista elnököt megbuktató Fattah asz-Szíszit. A (régi) új katonai vezetés azonnal hozzálátott a rendteremtéshez, a Muszlim Testvériséget gyakorlatilag eltüntették a közéletből. Több ezer tagja börtönben ül, miközben százakat halálra ítéltek.

Ennek ellenére 2015-ben még mindig komoly biztonságpolitikai kihívások elé néz Egyiptom. A határ menti területeken továbbra is zavaros a helyzet: keleten a Sínai-félszigeten még mindig tombolnak a militánsok; a gázai határ mentén egy pufferzónát hoztak létre, amelyet folyamatosan bővítenek; a líbiai határon pedig teljesen megszűnt a határellenőrzés; miközben már Szudán felől is szivárognak be a militánsok. Ezenfelül 2015-ben valószínűleg választ kapunk egy másik fontos kérdésre is: vajon kiszakad-e Egyiptom az amerikai érdekszférából és – akárcsak a hidegháborúban – Moszkva fontos szövetségesévé válik a régióban?

Habár nem Észak-Afrika, de az afrikai országok közül leginkább Nigériára lesz érdemes odafigyelni. A fekete kontinens legnépesebb államának 7 százalékos GDP növekedést prognosztizáltak 2015-re, amely egyre inkább vezető pozícióra törekszik a kontinensen.Ugyanakkor nagyon komoly problémákkal kell szembenéznie ebben az évben is: A Boko Haram ( jelentése: a nyugatosodás szentségtörés) nevű terrorista csoport, amely azóta hűséget esküdött az Iszlám Állam nevű terrorista szervezetnek, a kormányerők számos offenzívája ellenére még mindig erős és szinte bebetonozta magát az ország északkeleti részébe.

Egyes elemzők szerint igencsak félő, hogy mivel rögtön az év elején a terrorszervezet elfoglalta az egyik legfontosabb katonai bázist Bagában, Nigéria végső soron Mali sorsára juthat: 2012-ben a mali hadsereg összeomlott és az iszlamista és a tuareg erők egyesített támadásai alatt az ellenség majdnem Bamakóig jutott, ha nem lép közbe Franciaország és az Afrika Unió.

Közel-Kelet

Az Iszlám Állam (ISIS, arabul Daesh) nevű terrorista szervezettel kapcsolatos hírek továbbra is a közel-keleti híradások fő sodrását képezhetik 2015-ben. A „kalifátus” a Kobáne ostroma óta visszavett a lendületből és az iraki hadsereg visszafoglalta az elfoglalt területeket, ezért sokak szerint Irakban és Szíriában a terjeszkedés határaihoz érkezett a terrorszervezet.

A koalíciós légierő továbbra is bombázni fogja a terroristákat, de kérdés,hogy ez mennyire lesz elegendő a győzelemre. A „kalifátus” Libanonban sem tudta megvetni a lábát, ahol egy hét alatt kiűzték őket. Jordániában egyelőre még nem jelentek meg nagy számban (viszont az országban december eleje óta tüntetések zajlanak egy vezető Muszlim Testvériség tag letartóztatása miatt, amely komoly kihívást jelent Ammánnak), Szaúd-Aráiba szigorú biztonsági intézkedéseket léptetett életbe. Azonban most már mindenki attól fél, hogy mi lesz azután, hogy ha legyőzték az Iszlám Államot? Vajon mi tölti majd be az utánuk lévő hatalmi vákuumot?

Apropó Szaúd-Arábia: Rijád nagyon tart attól, hogy ő lesz a következő célpont. Legalább 40 000 katona állomásozik az iraki-szaúdi határon, Rijád a negyedik legtöbbet költi a hadseregére a világon, a belbiztonsági szolgálatok teljes megfigyelés alatt tartják a szaúdi lakosságot. Több ezer fiatal szaúdi csatlakozott ugyanis a radikális mozgalomhoz és január elején az ISIS már külső támadást hajtott végre a szaúdi hadsereg ellen.

Ám más miatt is fontos az országból érkező híreket figyelni. A jelenlegi uralkodó Abdullah bin Abdul Aziz al- Szaúd király 90 éves, akit december 31-én kórházba szállítottak és rövid időre lélegeztető gépre kapcsolták. Az eset után azonnal elindultak a találgatások, hogy mi lesz akkor, ha meghal az uralkodó. Habár van kijelölt utóda a 79 éves Szalman al-Szaúd koronaherceg, de ezt nem mindenki fogadja el, s emiatt több helyen is afféle  „szaúdi trónok harcát” vizionálnak, amelynek a vége az lehet, hogy összeomlik és szétszakad az ország. Ez nemcsak geopolitikai katasztrófával érne fel, hanem komoly következményei lennének az energiapiacon.

A Közel-Kelet többi országára is érdekes év várhat 2015-ben. Jemenben szeptember óta a húszi lázadók megszállva tartják az ország fővárosát Szanaát, s a polgárháború már azzal fenyeget, hogy az 1990-ben egyesült két Jemen ismét szétválik.

A közel-keleti stabilitás és hintapolitika mintapéldájának számító Omán is nehéz év elé néz, mivel Kábúsz bin Szaid al-Szaid szultán  már 73 éves és december óta senki sem látta őt. Ezért itt is attól félnek, hogy ha meghal az uralkodó, akkor mi lesz utána?

Bahreint jelenleg is megszállva tartják a GCC tagállamok, ennek ellenére a rend egyelőre még mindig nem állt helyre. Egymás után tartóztatják le a helyi ellenzéki tagokat és tiltják be a pártokat, s igazából már a hatóságok sem tudnak nagyon mit kezdeni a tüntetőkkel.

Katar egy rövid időre fellélegezhet, mivel a tavalyi katari-szaúdi viszály lecsillapodott. Rendezte a viszonyát a régióbeli országokkal, még Egyiptommal is megindult az enyhülés és lemondott a Muszlim Testvériség támogatásáról is (a törököknek passzolták át ezt a szerepet) és Doha foglalkozhat a 2022-es – botrányoktól korántsem mentes – futballvilágbajnokság megszervezésével.

További aktorok 

A többi közel-keleti, de nem arab, országok is komoly kihívások elé néznek. Recep Tayyip Erdogannak sikerült két győztes – egy önkormányzati és egy elnöki – választással megerősíteni a hatalmát, stabilizálni a gazdaságot és felgyorsítani Törökország iszlamizálódását. Habár a 2015-ös parlamenti választásokat szintén a kormányzó AKP nyerheti meg, Ankarának mindig számos égető kérdéssel és problémával kell szembenéznie: magyarázatot kell adnia az Iszlám Állammal fenntartott tisztázatlan viszonyára, le kell mondania a szíriai válságba való esetleges katonai beavatkozásról és törekednie kell a kurdokkal való viszony javítására.

A felsorolásból nem szabad kihagyni Izraelt sem. Habár a nyári gázai „Erős Szikla” nevű hadművelet katonailag siker volt, de ezzel együtt a kormánykoalíció bukását és gazdaság visszaesést hozott magával. Igencsak feszült év elé néz a közel-keleti ország, mivel idén márciusban  parlamenti választások lesznek.

Már most elképesztő mértékű és intenzitású vita zajlik az izraeli pártok között, amelynek két fő szereplője a Benjamin Netanjahu által vezetett jobboldali Likud Párt és a Jair Lapid által irányított Jes Atíd (Van jövő). Ám ez jóval többről szól, mint holmi két párt vetélkedéséről: tovább szélesedhetnek a törésvonalak a társadalomban. Elsősorban a világias zsidó és az ortodox (hászidok) között feszült a viszony, amelyre még egy jó nagy lapáttal rátett az Izraelt zsidó nemzetállamként meghatározó törvény elfogadása is. Ezenfelül a választás kimenetele meghatározhatja a palesztinokkal fenntartott viszonyt is, mivel egy centralista pártok nélküli kormány intézkedései akár egy harmadik intifáda kitöréséhez is vezethetnek.

Folytatás következik…

Krajčír Lukács

A forrásokat megtalálod a cikkben.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!