Unokáink sem fogják látni – A „kalifátus” kultúrarombolása Közel-Keleten

A nemzetközi közösséget és a kulturális szervezeteket ismét sokkolta, amikor az Iszlám Állam terrorszervezet elfoglalta a közép-szíriai Palmüra romvárosát. Befolyása most már Szíria területének közel felére terjed ki, de ami igazán komoly aggodalommal tölt el mindenkit a világon, hogy a kulturális örökség részét képző romváros ugyanolyan sorsra jut, mint a többi hasonló emlékmű és épület: az ISIS látványosan megsemmisíti.

A legrosszabb, hogy ilyenkor nincs különbség a történelmi örökségek között, mivel az iszlám előtti, „pogánynak” minősített ereklyék éppúgy célpontjai az ámokfutásnak, mint a szunnita muszlim mecsetek.

A Körkép mai cikkében bemutatja Palmüra elfoglalását és jelentőségét, az ISIS kultúrarombolása hátterében álló ideológiát és ennek a borzalmas hadjáratnak áldozatul esett emlékműveket, melyeket már unokáink sem fognak látni.

Megfogyva bár, de törve nem 

Az észak-szíriai kurd Kobáne városa alóli visszavonulás, a kurd pesmergák sikerei és az iraki Tikrit városának több mint egy hónapig tartó visszafoglalása után nagyon úgy tűnt, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet elérte terjeszkedésének „határait” és küszöbön az összeomlás. Kétségtelen, hogy a „kalifátus” 2015 elején fokozatosan vesztett területeiből, májusban azonban jelentős változás állt be: mintha a terrorista csoport ismét erőre kapott volna és újabb hódításokba kezdett Szíriában és Irakban egyaránt.

Ennek egyik szomorú bizonyítéka, hogy a héten az ISIS „befejezte” a nyugat-iraki al-Anbár tartomány elfoglalását, amit már 2014 januárja óta próbáltak megszerezni. Ramádi városának elvesztésével gyakorlatilag megnyílt a terroristák előtt az út Baidzsibe, a legfontosabb olajfinomító felé. Tavaly óta ismét felmerült annak lehetősége, hogy az ISIS megindul Bagdad felé.A visszavonuló hadsereg hátrahagyta többnyire amerikai fegyvereit, de az is igaz, hogy Moszullal ellentétben itt azért vonultak ki a városból, mert az elhúzódó harcok miatt tarthatatlanná vált a helyzetük. Bagdadnak idő kell az újrarendeződésre, Haider al-Abádi iraki miniszterelnök Moszkvába utazott orosz fegyverekért és segítségért,  Moszul városának tervezett visszafoglalása pedig ismét lekerült a napirendről.

   

A helyzet Szíriában

Szíriában sem jobb a helyzet. A szíriai arab hadsereget ugyanis túlságosan lefoglalja a déli területeken lévő militáns csoportok leverése és bár most jól haladnak a Golán-fennsíkon, ennek megvolt az ára. Északon az al-Kaida szíriai „leányvállalata” az an-Núszra Front elfoglalta Idlíb városát és szinte az egész tartományt, miközben az ISIS  kihasználta az alkalmat és megindult nyugatra, Damaszkusz irányába.

A terroristák elfoglalták az utolsó, a szíriai kormány kezén lévő határátkelőt Irak és Szíria között, a következő célpont pedig Tadmur, avagy ismertebb nevén Palmüra lett. A több napig tartó súlyos harcok után – bár először sikerült visszaverni a fegyvereseket- végül  a szíriai kormányerők visszavonultak, május 21-én pedig a terroristák elfoglalták a várost.

A Sivatag Mátkája

Tadmur „stratégiailag elsőrangú”településnek számít, mivel gyakorlatilag Szíria „szívében” fekszik: innen 200 kilométerre van Damaszkusz; a várostól kezdődik a kelet-szíriai sivatag; nagyon fontos katonai objektumok – például repülőtér – találhatóak a környéken. A terroristák a város elfoglalásával kettévágták a szíriai kormányerőket, amelyek éppen Deir ez-Zort ostromolják. Itt található az Al-Hajl mező is, ami nagyon fontos földgáz és kőolajlelőhelyekkel rendelkezik. Ez utóbbi megszerzése fontos bevételi forrást jelenthet a szélsőségesek számára.

Tadmur megszerzése azonban más miatt is fontos a terrorszervezetnek: itt található Palmüra romvárosa, mely az ókori Szíria és az ókori világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala mentén feküdt, összekötve a „Nyugatot a Kelettel”. A különböző kulturális hatások –  a mezopotámiai, a görög, a római, a perzsa és később a keresztény meg az iszlám – ebben a városban „összpontosultak”, ami leginkább az épületekben és az emlékművekben látszik meg. Palmüra 1980-ban került az UNESCO kulturális világörökségi listájára olyan leletek miatt, mint a Babilonból importált Baál templom, ahol az oszlopsorral övezett széles út ér véget, vagy a Sírok völgyének toronysírja. (Ezen a weboldalon 360 fokos túrát lehet tenni Palmüra városában megtekintve a nevezetességeit.)

A rombolás okai 

Az ISIS nemcsak a más vallási és etnikai kisebbségekkel számol le, hanem az ellenség „kultúrájával, örökségével és történelmével” is. A keresztény templomok, történelmi épületek, régi szobrok, más vallási felekezet – például síiták – istentiszteleti helyeinek elpusztítása kettős célt szolgál: az ellenség öntudatának lerombolását, vallási szempontból pedig teljesen homogén területek létrehozását.

A terroristák célja továbbá, hogy megfélemlítsék a lakosságot (bármit megtehetünk veletek), „hadat üzenve az egész emberiségnek”, hogy velük senki sem dacolhat. Végső soron pedig meg akarják tisztítani az arab országokat az iszlám előtti korszakokból származó „bálványoktól”, mivel szerintük az „időszámítás Mohamed prófétától kezdődik” és  „azelőtt nem volt történelem”.

Megvizsgálva az ISIS kultúrarombolási akciót felmerül a kérdés: a „kalifátus” miért rombolja le a szunnita mecseteket is, hiszen ezek az iszlám idején épültek? Nos, ennek okai az ISIS által vallott, a vahabita-szalafita ideológiában keresendőek, ami az iszlám egyik legszélsőségesebb értelmezési ága, s lényegében a terrorszervezet is erről a tőről fakad.A szalafizmus egyik fő alapelve, hogy az iszlám Mohammed próféta halálát követő időszakban elvesztette „egyediségét, tisztaságát, magasabb rendűségét”, mert a Korán tanításaival ellentétes hagyományok alakultak ki, mint a szent emberek körüli csodálat, a sírhelyek kultusza és a mecsetépítés a nyughelyekre. Ezek pedig a vahabiták szerint egyenértékűek az eretnekséggel. A szunnita mecseteket, díszes mauzóleumokat ezért ugyanúgy le kell rombolni, mint bármi más hasonló jellegű építményt.

Mindenezek ellenére a terroristák nem mindig pusztítják el a kisebb történelmi ereklyéket, feliratokat, könyveket vagy szobrokat. Nem egy múzeumból, templomból és könyvtárból vitték magukkal a fontosnak ítélt leleteket. Sőt, még az sem ritka, hogy „illegális ásást” folytatnak, vagyis lapáttal és buldózerekkel próbálnak meg a föld mélyéről felszínre hozni bizonyos ereklyéket.

Ezeket ugyanis eladják a feketepiacon, amiből jelentős bevételre tesznek szert. Viszonylag egyszerű ez a fajta kereskedelem: a tranzakció nem lenyomozható, az átutalás online történik, egy-egy dombormű pedig akár több millió dollárt is érhet. A vásárlók pedig többnyire gazdag nyugati műkincsgyűjtők és kereskedők, főleg németek, akik igyekeznek titokban tartani személyüket, nehogy később felelősségre vonják őket.

Végképp eltörölni 

Az ISIS nézetei és pénzéhsége miatt olyan kultúrrombolásba kezdett, amihez hasonló több mint száz éve nem fordult elő a Közel-Keleten. Egy tavalyi UNESCO jelentés szerint 300-at meghaladó kulturális örökség esett áldozatul a lassan négy éve tartó szíriai háborúnak. Összesen 24 nagyobb és jelentősebb kulturális örökség semmisült meg, 104 súlyosan megsérült, 85 mérsékelten, 77-ről pedig feltételezhető, hogy megrongálták.

Ekkor még hat további UNESCO-listán szereplő kulturális örökség volt potenciális veszélyben, mint az észak-szíriai Aleppó óvárosa; a déli Boszra; Damaszkusz bizonyos részei, ami a világ egyik legrégebben lakott települése; az észak-szíriai ókori falvak; a Homsztól 60 kilométerre található Krak des Chevaliers vára; és a kelet-szíriai Palmüra.

A több mint négy éve tartó háború ellenére Szíriában kevesebb örökség esett áldozatul a terroristák ámokfutásainak, mint Irakban. Ott azonnal az észak-iraki Moszul elfoglalása után megindult a történelem eltörlése, hiszen a régészeti tárgyak szempontjából az egyik leggazdagabb térség volt a világon. Itt mintegy 2000 (!) archeológiai helyszín található, köztük olyan asszír birodalmi városok, mint Kalhu és Ninive, de az iszlám megjelenése után is számos mecsetet, könyvtárat és mauzóleumot építettek fel.

Az első áldozat Jónás próféta moszuli mecsete volt: 2014. július 25-én pénteken lezárták az épületet, nem engedték be az imádkozókat, majd felrobbantották a mecsetet. Nem sokkal később 30 szunnita kegyhelyet és 15 mecsetet romboltak le, köztük  Sét próféta mecsetét és Abu al-Ila imám sírját. A Moszuli Múzeum könyvtárat, ahol  i. e. 5000-ből származó emlékeket is őriztek kifosztották és több mint kétezer, iszlámellenesnek tartott művet – többek között mesekönyveket és verses köteteket – gyűjtöttek össze és égettek el nyilvánosan.

Jónás próféta mecsetjének felrobbantása

Ezt követően jöttek az ókori épületek és emlékművek. Az egész világot elborzasztotta, amikor terroristák betörtek a moszuli múzeumba és törni-zúzni kezdtek ott, döntögették a szobrokat és kalapácsokkal verték szét a régészeti kincseket.Egy február 27-én megjelent videóban azonban érdekes dologra hívták fel a figyelmet a szakértők: acélrudak voltak a szobrok belsejében, a „kőlapok” apró darabokra estek szét, mint a gipsz, vagyis ezek csak ügyes másolatok volt, az eredeti példányokat ugyanis a bagdadi múzeumokban őrzik. Ugyanakkor arra már nem volt idő, hogy mindent helyettesítsenek: a szárnyas bika, Rozhani istent ábrázoló dombormű,  Niké-szobor már a múlté.

https://www.youtube.com/watch?v=JEYX_CbwAD8

Hamis bálványok 

A következő célpont az észak-iraki Nimrúd (az ókori Kalhu) volt. Március 5-én az Iszlám Állam fegyveresei elkezdték megsemmisíteni az ellenőrzésük alatt lévő régészeti park asszír romjait: a Ninurta templomot, a Szargon palotát és a zikkuratot. Az UNESCO elítélte és egyenesen „háborús bűntettnek” minősítette a dúlást, aminek végső fázisa az volt, hogy  egyszerűen ledózerolták a kulturális örökséget.

Ugyanilyen sorsra jutott pár nappal később Hatra városa is, amit még az ókori rómaik sem tudtak elfoglalni. A városnak kettős erődrendszere volt, faragott kőből épült bástyákkal és árokkal övezve, központjában emelkedett a nagy templomkerület, Maran temploma. Az ISIS itt is hozzáfogott a kultúraromboláshoz, kifosztották a két nagy múzeumot, a városfalak jelentős részét felrobbantották vagy szétlőtték.

Nemcsak az iszlám előtti „pogánynak minősített” emlékművek és épületek semmisültek meg. A Moszultól nem messze lévő Sárkányölő Szent György templomát, a helyi keresztények legfontosabb, nagy becsben tartott istentiszteleti helyét felrobbantották, a keresztény temetőt feldúlták. Megsemmisült a felbecsülhetetlennek értéknek számított 13-14. századi, márványból faragott ajtókeret.

Megpecsételődött sorsok? 

Legyen szó az ókori egyiptomi piramisokról, vagy a pár évtizede épített Star Wars „Tatooine díszletvárosról” Tunéziában, de akár az iszlám számára legszentebbnek számító Kába kőről Mekkában, az ISIS mindegyiknek  ugyanazt a sorsot szánja: a teljes megsemmisítést.

A „kalifátus” kultúrarombolása ezért aligha fog leállni Palmüránál. Az elemzők és szakértők többsége szerint egyértelműen megpecsételődött a világ egyik legfontosabb régészeti leleteinek sorsa, ha a szíriai hadseregnek napokon belül nem sikerül visszafoglalnia a várost. A kérdés egyelőre az, hogy a terroristák most akarják-e felrobbantani a romvárost, vagy várnak egészen június 29-30-ig. Ekkor lesz az Iszlám Állam „első születésnapja” és az ISIS számára nincs ennél „megfelelőbb ajándék  a világ számára”.

Krajčír Lukács

Forrásokat a cikkben találod meg.

Előzmények:

1. ,,A dzsihád hitvesei”: európai nők és az Iszlám Állam 

2. A “kalifátus” Sztálingrádja: Kobáne ostroma I. rész.

3. Nem akarásnak koalíció a vége: Kobáne ostroma II. rész 

4. A Sötétség Serege – Irak az összeomlás határán

5. A tomboló káosz – Az iraki konfliktus és a Közel-Kelet 

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.