,,Duda-szóval” jelezték a lengyelek: elég volt Bronislaw Komorowskiból

Vasárnap zajlott a köztársasági elnökválasztás második, mindent eldöntő fordulója Lengyelországban. Az első körben 34,76 %-ot szerzett az ellenzéki jelölt, Andrzej Duda, aki magabiztosan nyerte a második fordulót. Az ősszel tartandó parlamenti voksolás erőpróbájaként is értelmezhető megmérettetés rávilágított: az északi szomszédunk lakossága a változás mellett tette le voksát.

Erővonalak a lengyel politikában

Ahhoz, hogy megértsük Duda sikerét, érdemes áttekinteni az ország belpolitikai viszonyrendszerét. A választási rendszer így működik: a választópolgárok a parlamenti képviselőket négy, míg az államfőt öt évente választják. A politikai átmenet utáni harmadik köztársaságban 2005-ben jött el a ,,fordulat”, amikor ez a két esemény egybeesett.

Ekkor Jarosław Aleksander Kaczyński pártja, a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwość, PiS) szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. Azt ezt követő időszakban (2005-2007) mind a kormányfőt, mind pedig a köztársasági elnököt, Lech Kaczyńskit is a PiS adta.

Ez a néhány év azonban rendkívül keserű szájízzel maradt meg a lengyelek számára, köszönhetően a Kaczyński-testvérek médiával való rossz kapcsolatának. Nem véletlenül tartják a médiát a negyedik hatalmi ágnak. Itt is az történt, hogy sikeres tematizálással a média szembefordította a társadalmat a politikával.

Tette ezt olyan sikersen tette, hogy a 2007-es előrehozott választáson Donald Tusk személyében a jobbközép ellenzéki Polgári Platform (Platforma Obywatelska, PO)-ot választották az emberek. Az Európai Tanács jelenlegi első embere, Tusk 2011-ben megismételte győzelmét.

   

Az akkoriban elhíresült ,,Folytatódhat a grill-party!” metafora igaznak bizonyult: a lengyel társadalom és civil szféra élesen levált a politikai belharcok terepasztaláról. Mindenki azt tette, amihez értett: a családok feladata az volt,- hogy élvezve a nemzetgazdaság fejlődését -, szépen gyarapodjanak és maradjanak a grillsütő mellett, a politikát pedig hagyják a politikusokra.

Az ideologizált valóság és a ,,mindenért az a két év a hibás” politika

A lengyel politikát áthatotta ez a fajta ideológia-mentes, pragmatikus gondolkodás, melyet akkoriban a Polgári Platform képviselt, szemben a Kaczyński-ikrek  túlideologizált világával. A jelenleg is kormánypártPO az elmúlt időszakban egyre inkább a klasszikus (de talán helytállóbb a posztmodern jelző használata) ,,hatalompárt” irányába mozdult el.

A 2005 és 2007 közötti PiS időszak megértése azért fontos, mert az idei Komorowski-kampány szerves eleme volt a visszautalás az ekkor jellemző sárdobálásra. A leköszönő köztársasági elnök számára azonban ez a fegyver hatástalannak bizonyult.

Egyrészt azért, mert lassan tíz éves történetről beszélünk, másfelől pedig idestova nyolc éve a Polgári Platform van hatalmon, közel öt éve pedig mind a kormányzati, mind  az államfői poszt is a PO-é. A Duda és Komorowski közötti televíziós vitákban is többször előjött ez a téma. A PO-t támogató orgánumok még azt a vádat is felhozták Andrzej Duda ellen, hogy valójában Kaczyński maszkját viseli.

A rendkívül jól felépített győztes kampány azonban megmutatta: a 43 éves krakkói származású jogász igenis fel tud építeni emberként és politikusként is saját, önálló és szerethető karakterét.

Előéletek vs. előítéletek?

A nemrég születésnapját ünneplő Andrzej Duda, akit egyébként tévesen számos magyarországi hírforrás 45 évesnek titulált, a Jog és Igazságosság Párt második hullámát képviseli. Az eredetileg a PO elődpártjának aktivistájaként dolgozó Duda rövid akadémiai tapasztalattal is rendelkezik. Nős. Egy lánya van, Kinga, aki szerepet kapott az elnökjelölt kampányában, igyekezett emberközelivé tenni édesapját.

Duda korábban igazságügy-miniszter helyettesként, 2007-től pedig Kaczyński elnöki hivatalában vállalt szerepet, Majd önkormányzati, 2011-től parlamenti, 2014-től pedig európai parlamenti képviselőként tevékenykedett. Az elnöki hivatalban eltöltött időszak politikailag azért releváns, mert így a PiS-bázis képes volt Dudát hozzákötni a máig rendkívül nagy népszerűségnek örvendő Kaczyński-hoz.

Önmagában Andrzej Duda egészen az idei májusi elnökválasztásig nem volt egy ismert közéleti személyiség Lengyelországban. Nem úgy, mint 63 éves vetélytársa, az egykoron hadügyminiszterként és 2007-től házelnökként tevékenykedő Bronisław Komorowski, aki csaknem egy generációval Duda előtt jár. A közel húsz éve az első vonalban politizáló Komorowski házelnök 2010 tavaszán házelnökként lesz ideiglenes köztársasági elnök a Kaczyński-t ért halálos szmolenszki tragédiát követőn. Ezt követően ténylegesen is megválasztották.

A PiS az elhunyt elnök testvérét kényszerűségből indította a 2010-es voksoláson. Ezzel szemben idén a Jog és Igazságosság Pártjának már volt elég ideje ahhoz, hogy felépítsen egy friss, új karaktert. Az eredmények (51,55%, 48,45%) rávilágítanak, hogy ez a karakterépítés a bizonytalanok körében is sikeres volt.

A lengyelek szívesen szavaztak egy fiatal, karizmatikus, ugyanakkor nem túl keményvonalas és formálható jelöltre, aki ha kell, elvegyül a „plebsszel”. Az első fordulót követően Duda az utca emberének kávét osztogatott. A kisemberek így közel érezhették magukhoz a politikust.

Szemben Komorowskival, aki rendkívül ellenszenves módon, meglehetősen kényelmetlenül és idegenül érezte magát Varsó utcáin. Például, amikor odalépett hozzá egy fiatal fiú és a sajtó képviselői előtt kért segítséget a húga megélhetéséhez. Az akkor még hivatalában lévő elnök (nem mellesleg a mögötte lévő súgó segítségével adott) válasza csalódást és kiábrándító volt: más munkahelyet és hitelfelvételt javasolt a fiú húgának.

Az elnökválasztás hosszú távú következményei

Fontos hangsúlyozni, hogy mivel Duda második vonalbeli PiS-es politikus, fiatal és agilis, nem lehetett őt ,,behúzni a PiS-es csőbe”, tehát nem feltétlenül lehetett  azonosítani őt a mögötte álló politikai közösséggel.

Így azok számára is elfogadható jelöltnek bizonyult, akik még magukban érezték a kétezres évek első felének nyomasztó PiS-es emlékeit. Hogy azonban Duda milyen elnök lesz, az nagyban befolyásolja pártjának jövőbeni népszerűségének alakulását. Amit csakúgy, mint Komorowski bukásának a PO-ra gyakorolt hatásait sem lehet még egyértelműen látni.

Ami világos: Lengyelországban egyre inkább teret nyer az első forduló harmadik helyezettje, a rockzenész Paweł Kukiz által képviselt, a civil társadalomból érkező meglepően sikeres politikai vállalkozó eszményképe, amely tulajdonképpen a mindkét párttal (PiS, PO) szembeni elutasító magatartás fokmérője.

A döntően a nagyvárosi fiatalságra, és a korábbi PO-ra szavazó rétegekre támaszkodó Kukiz egyesek szerint alig fél millió zloty-ból (megközelítőleg 35 millió forint) csinálta végig a meglepő sikert hozó  kampányát.

A jövő kérdése az lehet, hogy a közéleti személy civil mozgalma mennyire tud majd mély gyökeret ereszteni az alapvetően jobboldali erőtérben és milyen alternatívát képes felállítani a két nagy párttal szemben. Nyitott kérdés az is, hogy ha ez teljesül, várható-e hasonló jelenség a térség többi országaiban is.

További tanulság lehet azok számára, akik hisznek a ,,varsói gyorsban”, hogy a haldokló lengyel posztkommunista baloldal (SLD), amely ideológiailag és lassan a szavazóbázisát tekintve is kiüresedett,  kieshet-e a közeljövőben a parlamentből.

Összevetve a magyarországi baloldallal, hasonló erodálódási folyamat megy végbe ott is, Szlovákiában viszont mindez még várat magára.

Az SLD szereplés a lengyel elnökválasztáson színvonalon alulinak mondható: gyakorlatilag egy olyan téves modellre építettek, melynek fontosabbnak tűnt, hogy mit vesz fel aznap, mint hogy mit mond az embereknek.

Meglehetősen sok kérdés vár még megválaszolásra, így érdemes lesz nyomon követni a következő időszak lengyel eseményeit is.

Forrásaim: prezydent2015.pkw.gov.pl, 444.hu, CNN, Euronews, NYT, Reuters

Békési Júlia Boglárka

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.