Ha csupán egyetlen kérdést tehetnénk fel Európa jelenlegi helyzetével kapcsolatban, nyilván a legtöbbünk arra lenne kíváncsi, hogy hol vannak a határok. Hol kezdődik és hol ér véget Európa? Mert azt nyilván tudjuk, hogy papíron meddig tart Schengen, vagy hogy deklaráltan mely államok élvezik a ,,négy szabadság elvét.”
És azt is minden nap újra meg újra hallhatjuk, hogy meddig tartanak Orbán Viktor szögesdrótkerítései. De azt, hogy ki, mit és meddig engedhet meg magának, na az bizony már nem ilyen egyszerű.
Számos írás jelent és jelenik meg, többek között a Körképen is a sokkoló és a csúcspontját még korántsem elérő bevándorló-hullámról. (Igen, szándékosan nem használom a menekült-ügy kifejezést, ugyanis ami ma zajlik az európai kontinensen, az nem a menekültekkel kapcsolatos kérdés.)
De ami tény: Európa nyilvánvalóan válságban van. A legszörnyűbb azonban, hogy a legvirulensebb rákfenénk nem a külső hatásokat implikáló és jelenleg megoldhatatlannak tűnő migráns problémahalmaz, hanem a saját értékválságunk. Teli vagyunk hangzatos, amolyan ,,nyugati” értékekkel, mint az egyenlőség, a vélemény- és sajtószabadság, vagy a másság feltétel nélküli elfogadása. Azonban a jó öreg Európa egyre inkább megmutatja: az évszázadok alatt ezekből lényegében nem tanult semmit.
Hány százezer ember halt meg ezeknek az értékeknek az érvényre juttatásáért, de úgy látszik: hiába. Európa nem tanulta meg, hogyan kell bánni velük és mit is jelentenek valójában.
Bizonyára mindenki emlékszik a 2015. január 7-én Franciaországban, Párizs tizenegyedik kerületében történt a Charlie Hebdo (francia szatirikus hetilap) szerkesztősége ellen elkövetett terrortámadásra.
Az eseményeket világméretű tiltakozáshullám követte. Egymást érték a ,,Je suis Charlie!” feliratok, a közösségi oldalakat elárasztották az együttérzést kifejező posztok. Európa vezetői közösen vonultak fel – elítélve a történteket. Ahogy sokan akkor gondolták, a világ civilizáltabb(?) fele felállt az asztal mellől és felemelte a hangját. De miért is? A teljes, korlátozhatatlan és abszolút szólás- és véleményszabadságért.
Nos, ennek jegyében az elmúlt napokban a Charlie Hebdo a meg nem jelentetett címlapok részében a következő karikatúrákat hozta le:
A képeken arra a szír menekült kisfiúra történik utalás, akinek a holttestét a törökországi Bodrum-félsziget partjainál találta meg a hatóság még szeptember elején. A hároméves Aylan Kurdi édesapja a szintén francia Dimanche című napilapnak elmondta: családját egy török és egy szír embercsempész kezeire bízta, azonban fia mellett a huszonhét éves felesége és az ötéves idősebbik fia is vízbe fulladt, miközben Törökországból a görög Kósz szigetére próbáltak eljutni.
Érdemes egy pillanatra átgondolni, hogy vajon tényleg ezért tiltakozott a fél világ?! Hogy méltó válasz ez? Hogy nyolc hónappal a tragédia után hol vannak a ,,Nem vagyok Charlie többé!” szlogenek?
De ha a határtalanságok világában vizsgálódunk, nem is kell a Charlie Hebdo otthonáig mennünk. Elég átnéznünk a szomszédba: Magyarországon is egész friss példát találunk a mindentszabadra:
A közismerten balliberális ellenzéki lap, a Magyar Narancs 2015. szeptember 10-i címlapján szögesdrótból tekert ,,Hitler-bajusszal” ábrázolta a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort. ,,Szégyenbe hozott ország – Orbán Viktor bebukott menekültpolitikája” – áll a címloldalon.
Felmerül a kérdés, hogy tényleg az eszmék ilyen fajta manifesztálódásáért küzdöttek egykor. Hogy ezt jelenti sajtószabadnak lenni? Nincs az a menekült-krízis, vagy politikai csatározás, amelynek a természete ezt igazolná vagy jogossá tenné. Pontosabban dehogynincs.
Sajnos lassacskán már csak ez van. Van, aki nyolc hónappal ezelőtt sem volt Charlie, de vajon olyan van-e, aki ezek után is az marad?!
Forrás: MTI, MNO, Origo, Independent.uk
Békési Júlia Boglárka
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.