Hogy csúszott ki Merkel asszony kezéből a gyeplő

A menekültdráma fokozódik: az Európai Unió a szakadék szélén áll, Schengen veszélyben, Ausztriában és Franciaországban növekszik a menekültellenes populisták száma – miközben migránsok tízezrei özönlenek Közel-Keletről Európába. A nemrég még ünnepelt Angela Merkel egyre nagyobb ellenállásba ütközik hazájában. Joggal – ahogy a német Der Spiegel legutóbbi kiadása is összegezte, a kancellár asszony komoly hibákat vétett.

A szeptemberi hónap kommentárjában Martin Hanus írását közöljük, mely a POSTOJ.SK-n jelent meg szeptember 23-án. 

De még mielőtt mérlegre tennénk a német kancellár kudarcát, meg kell említeni a következőt: a szándéka és a készsége, amit a háborús menekültek felé mutat azzal, hogy megnyitja előttük országa kapuit, csodálatraméltó. Ez a hozzáállás erkölcsileg a szlovák kormányfő fölé helyezhető, aki úgy beszél a menekültekről, mint gazdasági bevándorlókról, illetve lehetséges terroristákról.

Merkel és valójában egész Európa azzal hibázott, hogy a menekültdráma elvette a realitásérzéket. Az egyik oldalon olyan politikusok lépnek fel, mint Fico, akik elutasítják a segítségnyújtást, és az aggodalmaikra, ösztöneikre hallgatnak. Velük szemben ott van a legerősebb európai ország kancellárja, aki a szívére hallgatott, de stratégia nélkül.

Ösztöneivel ellentétes cselekedetek

Angela Merkel nem csak Európát és Németországot sokkolta az utóbbi hetekben, de közvetlen környezetét is. A német kommentátorok még mindig azon törik a fejüket, hogy miért pont ő – a hatalomorientált és technokratikus politikus – engedte elragadtatni magát az érzelmei által, és kijelentéseivel, gesztusaival meghívta a Közel-Keletet Németországba. Merkel az alapvető ösztöneivel ellentétesen járt el, amelyekre az euróválság során hallgatott – minden lépését megfontolta, pátoszos szónoklatok nélkül, a puszta tényekre alapozva.

   

Tíz éve tartó kormányzása alatt csupán egyszer tett váratlan és nehezen megmagyarázható lépést – mindenki értette, hogy az atomenergia pártfogójaként miért törölte az előző baloldali kormány törvényét, amely a Zöldek pártjának hatására a német atomreaktorok fokozatos kiiktatásáról szólt.

Mi a hónap kommentárja?

A hónap kommentárja a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban.

A sorozat utolsó részei:

(2015) január, február, március, május, június, július, augusztus.

De aztán jött 2011 márciusa, a cunami és a japán fukusimai atomerőművek tragédiája. Ezt követően Merkel asszony egyik óráról a másikra bejelentette, hogy az atomerőművek felszámolását felgyorsítják, még az előző, baloldali kormány által tervezetteknél is gyorsabban. Elég volt tehát egy erős érzelmi kitörés – mint lavina a cunami után – és Merkel anélkül, hogy szakemberekkel vagy párttársaival előzőleg megvitatta volna, évtizedekre megváltoztatta a teljes energiapolitikát.

Ekkor mindenki azt kérdezte, hogy a mindig elővigyázatos pontosság mániás politikus miért reagált ilyen szélsőséges csavarral. Hiszen Németországot még a cunami hullámai sem fenyegetik. A kancellár asszony egyetlen magyarázatot fűzött hozzá: “ A fukusiami történések megváltoztatták az atomenergiáról alkotott véleményemet.”

Tétlenség és figyelmetlenség

Az Európa határain dúló menekültdrámát Merkel korábban nem igazán észlelte. Annak ellenére, hogy Olaszországban már 2014-től komoly a helyzet. Ekkor ugyanis már rendszeresen fulladtak migránsok a tengerbe, az olaszok hiába kértek komolyabb segítséget, nem jártak sikerrel. Úgy érezték, problémáikkal cserbenhagyták őket. Sőt, a németek ahelyett, hogy a valós nehézségeket oldották volna, művileg gyártottak problémákat. Menedékpolitikájuk vonzotta a gazdasági spekulánsokat, konkrétan balkániak tízezreit (nem kis mennyiségben balkáni romákat), akik bekerestek a menedékjogi eljáráson – sejtették, hogy szerb, macedón, koszovói, ill. albániai állampolgárokként esélyük sincs menedékjogot kapniuk. Csakhogy mialatt öt-hat hónap után elutasították kérelmüket, havi szinten több segélyt kaptak, mint amennyit hazájukban munkával megkerestek volna. A balkánról származó kérvényezők pár hónappal ezelőtt még az összes Németországban menedéket kérők felét alkották.

Ezt azonban a berlini kormány különösebben nem oldotta – emellett szükség volt arra is, hogy minél gyorsabban elűzzék Németországból a menedékkérő spekulánsokat, és felkészüljenek az egyre növekvő valós menekülthullám befogadására. Merkel nyár elején teljesen belemélyedt a görög euróválságba. Attól tartott, hogy Németország kemény takarékossági politikája és a szegényekkel való nemtörődömsége tönkreteszi Európát.

Nyár végén azonban eljött az a hét, amikor komoly kommunikációs fordulat állt be – Merkelből a menekültek kancellárja lett, Németország pedig erkölcsi nagyhatalommá vált.

Angela Merkel átváltozása

A Der Spiegel hetilap legutóbbi számában rekonstruálta az utolsó hetek történéseit. Megvizsgálva, hogyan zajlott Merkel átváltozása (a Spiegel leplezetlen iróniával Teréz Anyaként tünteti fel őt a címlapján). A 10 fős szerkesztői gárda komoly elemzésben helyezi kritika alá Merkel menekültpolitikáját. A hetilap szerint a jó és a helyes politika között különbség van, azaz aközött, mely „csak az erkölcsre összpontosít, vagy annak következményeire is.“

A Der Spiegel azt írja, hogy Merkel először tanácstalan volt – augusztus közepén megtudta, hogy az új előrejelzések szerint idén Németországba a korábban várt „alig“ 450 ezer menekült helyett jóval több, 800 ezer érkezése érkezhet.

Ekkor szivárgott ki egy komoly, belső információ: a hivatalnokok által kidolgozott dokumentum szerint a szíriaiak esetében a menedékjogi eljárás során eltekintenének a dublini szabályoktól. Ha tehát egy háború elől menekülő szír megérkezik Németországba, a német hatóságok nem küldenék őt vissza abba az országba, ahol először az Unió területére lépett. A dokumentum kizárólag a kormányzat számára készült, a nyilvánosságnak nem lett volna szabad tudomást szereznie róla.

Csakhogy az anyag a Pro Asyl civil szervezet kezébe került, mely azonnal közzétette. Merkel riadt belügyminisztere, Thomas de Maizière sajtótájékoztatón próbálta kerülni a témát, de a hír fénysebességgel terjedt a sajtóban és a szociális hálókon. Ahogy a Der Spiegel emlékeztet, abban az időben posztolták a szíriaiak Angela Merkeles fényképeiket a Facebookon, „szeretünk“ felirattal.

Az események láncolata – a Der Spiegel szerint

Augusztus 27.-én egy bécsi konferencián sokkoló hírt kap Merkelt arról, hogy több mint 70 szír migráns halt meg egy teherautóban nem messze a szlovák határtól.

Augusztus 31-én két elhíresült mondatot mond Merkel újságíróknak: „a világ esélyként és reményként tekint Németországra. (…) Megcsináljuk. “

Szeptember 4-én, amikor kétezer kétségbeesett ember indul el Budapestről a sztrádán Ausztria felé, Merkel épp pártja, a CDU egyik regionális rendezvényén van. Félbeszakítja az ünneplést, kapcsolatba lép két miniszterével és Faymann osztrák kancellárral, majd dönt: a menekülteket Magyarországról speciális vonatokkal Németországba kell szállítani. Merkelre ekkor vérig sértődik a bajor miniszterelnök és a testvérpárt, a CSU elnöke, Seehofer, aki minderről a sajtóból szerez csak tudomást. Bajorország eközben teljesen tanácstalan a menekülthullámmal szemben.

Seehofer másnap a párttagok előtt dühöng amiatt, hogy Merkel óriási menekülttábort akar kialakítani Németországból. A bajor belügyminiszter Merkel javaslatait „helytelen európai lépésként“ értékeli. A következő hétvégén mintegy 40 ezer menekült érkezik Németországba, a szövetségi államok teljesen megtelnek és kimerültek. A kezdeményezést a bajor politikusok veszik át, akik csendben Merkelt kritizálják, hangosan pedig Orbán Viktort dicsőítik. Javaslatot tesznek a határok átmeneti lezárására, Merkel minisztere egyetért, és jelenti a kancellár asszonynak is. A rendszerint jól értesült Spiegel szerint Seehofer sms-t küld Merkelnek, mely ezzel a mondattal zárul: „Sürgetve arra kérlek, vedd figyelembe a helyzet súlyosságát.“ Ezt követően eldől, a határokat lezárják.

A Spiegel azt írja: „Paradox helyzet: Merkel a politikájával Európát a humanizmus társadalmaként szerette volna bemutatni, de végül megszegte azt a szabályt, amely a szabadságot mindennél jobban szimbolizálja.“

Merkel ekkor védekezésre kényszerül, saját párttársai kritizálják őt zárt ajtók mögött. A régiós kormányok pedig azt jelentik neki, hogy már nincs hely, és a kaszárnyák, ahová Maizière újabb 40 ezer menekültet szeretne elszállásolni, megteltek. Merkel erre újabb, szintén elhíresült mondattal védi magát, mellyel saját párttársainak üzen, miszerint: „Ha még elkezdünk bocsánatot is kérni amiatt, hogy kényszerhelyzetben a baráti arcunkat mutatjuk, az már nem az én országom lesz.“

A Spiegel igyekszik némileg pszichologizálni is Merkelt – miért ment szembe a saját hatalmi-pragmatikus megérzéseivel, miért hagyta, hogy eluralkodjanak felette az érzelmek és vállalt ekkora belpolitikai kockázatot? A hetilapnak nincs rá egyértelmű válasza. Név nélkül idéz egy hozzá közelálló embert, aki szerint Merkel eléggé átélte, hogy milyen színben tüntették fel őt a görög krízis alatt.

Bár a Spiegel riporterei kritikusak Merkellel szemben, jóakaratúan fejezik be: „Mindezek ellenére nem volt felesleges Merkel számára ez a rövid emberséges nyár. Megszégyenítette azokat a politikusokat, akik az ösztöneiket követték, és bizonygatták, miért nem lehet újra segíteni.”

Martin Hanus, Postoj.sk

Fordította: Tóth Líva és Király Zsolt

Nyitókép: Der Spiegel

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!