Nem kell sem ünnepelni, sem morogni a bajor választás miatt: egyszerűen a Freistaat is igazodik a megváltozott német valósághoz.
Lezárult a bajorországi választás: a tartományt jószerivel a világháború óta, alapvetően egyedül irányító CSU történelmi léptékű vereséget szenvedett el. A bajor politika az eddiginél sokszínűbbé és ezzel izgalmasabbá vált – és ezzel hasonult a német szövetségi szintű politikához.
A választás mostani eredménye azt mutatja, mélyen benne járva a 21. században Bajorországban is véget ért a politikai és társadalmi monokultúra. Már nem kell mindenkinek a bőrnadrág a laptop mellé, nagyon nem. A háború utáni bajor politikai és gazdasági modellt, s persze a lokális Leitkultur-társadalomképet megalkotó CSU hagyományos világa visszaszorulóban van.
A bajor gazdasági csoda, mely során a Németországban szegényebbnek számító tartományból Németország egyik dübörgő motorja lett, nagymértékben a CSU-s modellnek köszönhető, de oly sok évtizeddel az áttörés után ezt már nem köszöni meg senki külön a CSU-nak.
(…)
A bajor társadalom a német társadalomhoz hasonlóan alig pár évtized alatt drasztikusan és véglegesen megváltozott. Németországban eltűntek, kihaltak, végleg kiábrándultak a szocdemek hagyományos báziscsoportjai, és ezzel az SPD mára végképp kiesni látszik a nagypártiságból. Ugyanez történt, történik a CDU hagyományos bázisával is – azonban, kapaszkodjanak meg a hazai Merkel-kritikus jobboldaliak, Merkel a reálpolitika – pártja önérdeke – szempontjából valószínűleg a jövő sikerei felé kormányozta a CDU-t.
Angela Merkel ugyanis a sokat és sokfelől kritizált pragmatikusságával, ideológiamentes, színtelen-szagtalan, mi több, nagyon sokszor szoftbaloldali, szoftzöld szólamaival az új német centrum felé vitte el a pártját, amivel megágyazhat egy belátható időnél is tovább tartó, kikerülhetetlen CDU-kormányzási korszaknak.
Merkelnek ugyan már egyre szélesebb közmegegyezés szerint leáldozóban vannak a napjai – 13 év egy nagyhatalom élén kit ne koptatna el –, de hatása tartós maradhat:
(…)
Bajorországban pedig most nem történt más, mint hogy ez a – na jó, nevezzük úgy – berlini gyors berobogott Münchenbe és átalakította az eddig teljesen külön utakon járó bajor politikai térképet. A CSU egészen távol került az egypárti többségtől, a szocdemeket legyalulták, jobbról betört az AfD és óriásit ugrott fölfelé az újbalos Zöldek.
Ez most a német politika realitása az Északi-tengertől az Alpokig. Hiába próbálkozott a CSU, nem lesz AfD-bb az AfD-nél. Hiába próbálkozna az SPD, nem lesz újbalosabb és trendibb a Zöldeknél. (…) És mint látható, lehet, hogy ez lesz a jövőbeli tartós sikereik titka. A morgolódó old school CDU-sok zsugorodó tábora majd vagy otthon marad, vagy más pártok után néz szétszóródva, vagy nagy levegőt véve végül így is leteszi majd a CDU mellett az ikszet.
Ez az Új-Németország megérkezett Bajorországba. Lehet ezt ünnepelni vagy gyászolni, de Némethon visszavonhatatlanul megváltozott. Új-Németország a valóság, és innen már nem lesz visszaút sem a kohli időszak joviális NSZK-éveibe és pláne nem a háború utáni adenaueri csoda- és hőskorszak egynemű német társadalmába.
A régi német pártok mai vezetőinek ezekkel a kihívásokkal kell szembenézniük. A CSU-nak is meg kell újulnia s most már koalíciós kormányzásban gondolkodnia. De nem aggódok értük, nem aggódok a németekért: ha már a Stunde Nulltól, a totális pusztulásból húsz év alatt újra beindították a német gépezetet, meg fogják oldani a társadalmilag megváltozott Új-Németország megszervezését és vezetését is.
Los geht’s.
Mandiner.hu – Rajcsányi Gellért: Bajor választás: Új-Németország utat tör magának
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.