Bratislava Night Run - Éjszakai futás Pozsony belvárosában

Idén, szeptember 19-én első alkalommal került megrendezésre a „Bratislava Night Run“ elnevezésű 5,5 km-es éjszakai futóverseny. A szervezők a már nagy hagyományokkal bíró bécsi és prágai éjszakai futóversenyekről inspirálódtak. Bennünket meg a kihívás, ill. a futás öröme motivált. Mivel a lábunkban már benne volt az idei alapozás, magától értetődött, hogy részt veszünk a versenyen. Erről az eseményről készítettünk egy kis képes összeállítást.

Noha a nyelvtörvény már rég hatályba lépett, ezt nem nagyon vettük észre, mert mindenhol csak angolul volt kiírva az akció elnevezése…

Ez még nem is zavart volna minket, csak az idősebb és az angolul nem tudó korosztályt féltettük, hogy a „night” szó megzavarhatja őket, és rossz következtetéseket vonhatnak le belőle. Mert ugyebár a „night”-ról többnyire a piros lámpás házak jutnak az ember eszébe. Noha ott is fontos a jó kondíció, csak ott nem mi futunk, hanem másokat futtatnak. Azért hozzá kell tenni, hogy a versenyen is voltak lengén öltözött lányok, akik minden kétséget kizáróan összekeverték a futóversenyt a riói karnevállal. Bár lehet, hogy épp ez volt a taktikai húzásuk, hogy minden fiú mögöttük fusson, és ne előzze meg őket. Így utólag bevallom, hogy nálunk is ez volt a fő taktikai húzásunk. Mondtam is a fiúknak, hogy ha már nem fogtok bírni, akkor álljatok be a lányok után, mert azok mindig jó motivációs erőt szoktak adni.

Akkor ennyire teória és szakmai titok elég is lesz, lássuk az eseményeket.

Délután, jó pár órával a verseny előtt, Józsival még kiugrottunk a városba megnézni a helyszínt, hogy semmi se lepjen meg bennünket. Egy Leffe, valamint egy Pilsner társaságában be is melegítettünk a versenyre. Egy kis belvárosi séta közben pedig széthúztuk az izmainkat…

Meglátogattuk a belváros nevezetességeit…

… és közben lecsekkeltük az aktuális időjárás-előrejelzést is…

Este, közvetlenül a verseny előtt, már csak a részletesebb taktikai utasításokat vettük át az Primási palotában…

Egy-kettő besötétedett. Akarom mondani: a szervezők biztosították a futáshoz szükséges sötétséget. Ezt gondolom hasonló módon érték el, ahogy egy magyar tudósnak sikerült eltüntetnie a felhőket. (Csupán az akaraterejével. Kár, hogy nem találom ide a linket;)

A bemelegítést a szemrevaló egészségügyi nővérkék bonyolították. Rá is jöttünk a fiúkkal az élet nagy igazságra, mégpedig arra, hogy bordasérülésre és csípőhúzódásra legjobb gyógymód a mesterséges lélegeztetés. Igyekeztünk minél hamarabb lesérülni. Aki amúgy is le volt sérülve, annak nem voltak ilyen problémái…

Még egy kis romantika start előtt…

A díjak látványa nem töltött el minket nagy örömmel…

De azért még bemelegítettünk, és most már minden erőnkkel csak a versenyre koncentráltunk…

Egy csapatkép mindig belefér a start előtt…

Lassan odabandukoltunk a rajtmezőre, és lecsekkeltük a konkurenciát…

A rajtmezőn már mindenki kicsattanó örömmel várta a pisztoly eldörrenését…

Végre eldördült a pisztoly, megindult a mezőny, és mindenki csak a futásra összpontosított…

A mezőny Pozsony főteréről rajtolt, az ügyesebbek még elkapták a leggyorsabbakat a főposta előtt…

A Svetlý Ležák Run Club leggyorsabb futója Józsi volt. Olyan gyors volt, hogy csak hátulról tudtuk lekapni…

Szerencsére a többiek már jóval lassabbak voltak. Lágyó tökéletesen betartotta a taktikai utasításokat, és a lányok után futott. Ujjaival mutatja is, hogy mennyi lány van előtte…

(Az előbbi képen balra még az Andrea is látható. Zsolti azt mondta a verseny előtt, hogy taktikai okokból vele fog futni. De olyan lassú lehetett a tempója, hogy a képről is lemaradt. A verseny után, állítása szerint még 2-3 perc benne maradt.)

Közben elfutott a mezőny…

Mire visszaértünk a főtérre (Andrea két kolléganője biztosította a társaságot, lehet hogy ezért nem tudtam lekapni a Józsit időben), már befutottak az első futók…

Kellemes strandidő volt, 19 fok árnyékban….

A Lengyel Laci is megmérettette magát. Futás után át is vettük a teóriát…

De így is maradt még sok megválaszolatlan kérdés…

A versenyen voltak hívatlan vendégek is. De hát mindenkinek szüksége van a jó erőnlétre…

Közben összefutottunk a Zsoltiékkal is. Tényleg együtt ért célba az Andreával azonos idővel…

Lágyót nem volt nehéz megtalálni, a leghangosabban lihegett a tömegben…

De azért minden jó, ha a vége jó…

Még belefért egy csoportkép is a végére…

A futás után természetesen még szét kellett húzni az izmokat és visszavenni a leadott energiát. (Meg persze szétdobni a teóriát.) Erre a legjobb hely egy faintos kocsma, ahol búzasört is csapolnak…

Noha a versenynek hivatalosan már fél tízkor vége volt, voltak olyanok is, akik csak hajnali fél kettőkor estek be a célba…