A szlovák történelem kezdete a Kárpát-medencében
Ki érkezett előbb ide, a szlovákok vagy a magyarok? Kik voltak a Kárpát-medence első lakói? Ezek a kérdések napjainkban annyira átpolitizálódtak, hogy az előző mondatban leírt földrajzi fogalom egyesek szerint már nemzeti felhangokat hordoz.
Ha a tudományos szempontot tartjuk szem előtt, az első kérdésre egyenes választ lehet adni: előbb a szlovákok, pontosabb elődeik, az ószlávok jelentek meg ezen a vidéken.
A szláv őshaza
A legelfogadottabb elmélet szerint a szlávok őshazája a Visztula, a Balti-tenger, a Dnyeper és a Kárpátok határolta területen lehetett. A Kárpát-medencébe való beáramlásukról több elképzelés van. Legvalószínűbb, hogy a Kárpátok északkeleti hegyszorosain keresztül jöttek be. Az is lehet, hogy a többség a magas hegyeket kikerülve a mai Szilézián és Morvaországon át északnyugat felől érkezett. Mások szerint a szlávok balkáni vonulásának egy része az alsó Duna mentén északnyugatra fordult, hasonló úton, ahogy a magyarság zöme is négy évszázad múlva. Végül elképzelhető, hogy a szlovákok elődei az északkeleti Kárpátokon át transzhumáló módon vették birtokba mostani hazájukat. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy az állattartók télen az alföldre, nyáron a hegyekbe vonulnak, és közben lassan vándorolnak. A magyar tudósok szerint ezzel a betelepülési folyamattal jöttek be a románok Erdélybe a 12. századtól kezdődően.
A Kárpát-medence ókori népei
A Duna középső folyásának a vidéke mindig is lakott hely volt. Számos kultúrát tártak fel az írott történelmet megelőző időkből, de több millió éves régészeti leletek is tanúskodnak az előember itteni jelenlétéről. A legkorábbi írott forrásokban is lejegyzett nép ezen a tájon a szkíta volt. Négy évszázaddal időszámításunk kezdete előtt a kelták telepedtek meg itt. Bár már az ókorban eltűntek, érdekesség, hogy egy törzsük, a bojusok lettek Csehország névadói. A nevük az ország német megnevezésében ma is él(Bohémia-Böhmen).
Az időszámításunk kezdete utáni években a rómaiak hódították meg a vidéket. Az etnikai kép is változott. Marcus Aurelius már germán markomannok ellen harcolt. A római uralom Pannóniában az 5. század elejéig tartott.
(A képek nagyíthatók)
[caption id=”attachment_9112” align=”aligncenter” width=”635” caption=”Nagymorávia kiterjedése egy 2006-ban kiadott magyarországi középiskolai történelmi atlaszban”]
[/caption]
A szlávok honfoglalása
A szlávok a Kárpát-medencében valamikor az 5. század legvégén jelenetek meg, és a 8. századig nyugaton egészen az Elbáig, délen pedig a Peloponészosz félsziget legalsó csücskéig jutottak be. Bár Közép-Európában azóta folyamatos a szláv jelenlét, Pannóniában később más népek is éltek.
A népvándorlást a hunok európai megjelenésétől, 375-től számítjuk. Közép-európai uralmuk körülbelül 460-ig tartott. A népvándorlás idején számos nép vonult át ezen a vidéken. A 400-as évek végén az osztrogótok kaptak formális engedélyt Konstantinápolyból, hogy letelepedjenek. Miután Itáliában leltek új hazát, 510 környékén a Dunántúlt egy másik germán nép, a Longobárdok népesítették be. A Duna túloldalát nemsokára a török eredetű avarok hódították meg. 568-ban, a népvándorlás befejező dátumaként, elhagyták ezt a területet. Ők is Itáliába távoztak és adtak nevet a félsziget északi részének (Lombardia). A felszabadult területet az avarok foglalták el, amíg Nagy Károly a 8. század legvégén meg nem törte az uralmukat.
Korai szláv államalakulatok
A szlovák történetírás ez utóbbi időszakot a szláv-avar szimbiózis időszakaként írja le, amikor a két nép keveredett egymással. A legelső szláv államalakulat, Samo birodalma, amely 623 és 658 között állt fenn, egyrészt a frankok, másrészt az avarok elleni védekezésül jött létre. Valahol a mai Csehország, Morvaország és Ausztria vidékén terülhetett el.
A következő szláv államalakulat az úgynevezett Nagymorva birodalom volt. Hivatalos létrejöttét 833-tól, a nyitrai fejedelemség morvák általi elfoglalásától számítják. Az ország 906 táján szűnt meg.
[caption id=”attachment_9105” align=”aligncenter” width=”642” caption=”Nagymorávia az 1974-ben Csehszlovákiában kiadott iskolai történelematlasz alapján”]
[/caption]
Írott források
Az első írásos emlékek a szlávok létezéséről már az ókorban megszülettek. Bizonyos történészek már Hérodotosz homályos utalásaiban is őket látják felfedezni. Biztos viszont, hogy az i. sz. 1. században Tacitus és idősebb Plinius már a szlávokról tudósít, akkor még veneti - venedi - venadi néven.
Első kárpát-medencei felbukkanásuk Priszkoszhoz köthető. Ő arról ír, hogy 448-ban Attila udvarában medosszal - mézitallal kínálták, amely tipikus szláv ital. Jordanesz a 6. század közepén született A gótok eredetéről és tetteiről című munkájában venetekről, antokról és szlovienekről ír. Prokopiosz 512-ben A gót háborúról című krónikájában sclavus sclavini megnevezés szerepel. Samo birodalmáról Fredegar krónikája és A bajorok és a karantánok megtéréséről című krónikák tudósítanak.
Nagymorávia létezéséről már számos kortárs forrás maradt fenn, mint például a Fuldai Évkönyv, Reginus Krónikája, A bajorok és a karantánok megtéréséről, az angliai Nagy Alfréd Historia Mundija, de mérvadók a későbbi Bíborbanszületett Konsztantínosz: A birodalom kormányzásáról című munkája és Ibn Battuta útleírásai is. A szlávok magyar honfoglaláskori jelenlétéről szintén megemlékeznek a több száz évvel az esemény után született magyar krónikák. Jelenlétükről az is tanúskodik, hogy sok szláv jövevényszó került át a magyarba.
A probléma igazán a lokalizációja körül van. Kristó Gyula szerint Konsztantínosz biztosan a mai Szerbiában található Morva folyó mellett elterülő országról ír. Szerinte lehet, hogy két Morávia létezett, és Svätopluk ezeket egyesítette.
A szlovák történetírás szerint kiterjedése 350 000 km2, lakossága egy millió fő lehetett. A mai Csehország, Szlovákia, Magyarország, Délkelet-Lengyelország és északkelet-Ausztria vidékét foglalta magában. A magyar történetírás azonban szerényebb területet jelöl ki, ahol mintegy 120 ezer ember élhetett.
A szláv terjeszkedés a nyelvészek szerint
Ha a nyelvészet segítségét vesszük igénybe, három elmélet van a szláv nyelvek elterjedéséről:
· a szlávok beköltöztek a germánok lakta vidékre, előidézve ezzel azt, hogy az ott őshonos germán lakosság egy része nyugatabbra húzódott;
· a szlávok hatékony keleti földművelő kultúrája békés módon kezdett elterjedni, azt a germánok helyükön maradva elsajátították és a szlávot kezdték közvetítő nyelvként használni;
· a rabszolga-kereskedelmen keresztül: a középkor kezdetén gyakran a szlávok között fogtak rabszolgákat (számos nyugati nyelvben a rabszolga szó a szláv szóból származik), de abban az időszakban szokás volt azokat felszabadítani, ezzel átadták nyelvüket.
Az ószláv nyelv megnevezése a staroslovienčina, a népé, amely beszélte, a slovien. A középkori okiratok Felsőmagyarország szláv lakosságát Sclavus vagy Slavus néven nevezik, míg a több szláv nemzetet konkrétan Bohemus, Polonus, Croatus stb. néven. Hogy éltek a vidéken szlávok (szlovákok) azzal először 1381. május 7-én a zsolnai polgárok számára kiadott Privilegium pro Slavis tudósít.
A tót főnév első előfordulása 1121-ra tehető, írásban 1405 körül jelent meg. A slovák szó - a szlovák történettudomány szerint - a 12. vagy 15. században bukkan fel először, a slovenský melléknév pedig 13. században. A Slovensko megnevezés 1685-től datálható. Ezzel szemben magyar történettudomány a szlovák első írásos előfordulását 1821-ben látja bizonyítottnak. A magyarban a tót eredetileg valamennyi őslakos szláv népet jelentett, csak a 19. század elejétől vált a szlovákok kizárólagos megnevezésévé. A Tótország akkori megnevezése a mai Szlavóniát takarja.
A szlávok közép-európai jelenlétéről vannak más elméletek is. Egyesek szerint a szlávok őshazája itt volt. Ez az elképzelés már a 12. századi úgynevezett Nestor krónikában bukkan fel először. Nem szláv származású szakemberek azt is feltételezik, hogy a szlovákok akár a 15. századi cseh husziták utódai is lehetnek.
Mint minden nemzeti történetírás esetében, a témát az azon nemzethez tartozó szakemberek ismerik a legjobban. Az is igaz, hogy a történetírás egyik feladata a nemzeti önazonosság erősítése. Ettől függetlenül egy tudományágról van szó, és mint ilyennek kizárólag a szakmaiságot szabad szem előtt tartania.
“a szlovákok akár a 15. századi cseh husziták utódai is lehetnek.”
Elég meredek.
Bár a magyarok között az az elmélet a legnépszerűbb, hogy a szlovák nép csak a XVI. sz-ban keletkezett husziták, lengyelek és ruszinok összeolvadásából és semmi közük nincs Moráviához.
Nyugodtan tekinthetjük ezt a magyar nemzeti szélsőjobb dogmájának is.
sztem korrekt…olyannnyira, hogy javasolnám: ne 8,5m magas legyen Svätopluk szobra, hanem 12m és a kardjában legyen kilátó…
“Nyugodtan tekinthetjük ezt a magyar nemzeti szélsőjobb dogmájának is.”
te beteg vagy.
A szlovákok létének bármiféle történelmi alapot nélkülöző pánideológiai hirdetését a XVI. sz. előtti Felső-Magyarországon - és egyáltalán Európában és a földtekén - nyugodtan tekinthetjük a magyarellenes tót szélsőjobb dogmájának.
Nevezhetjük őket a magyarok leszármazottaniak is, hiszen rengeteg magyar ősökkel rendelkező szlovák van..
… hiszen rengeteg magyar osokkel rendelkezo szlovák van…
És kik voltak a mai magyarok osei? A legtobb magyar ereiben német, szerb, szlovák és román vér kering, csak éppen nem tudnak róla, mert másként tanítják a magyar torténelemórákon. Elég csak megemlíteni a “leghíresebb magyarokat”: Puskás, Radnóti, Rejto, Munkácsy, Orkény - mind németnek szulettek, Petofi, Kádár - eredetileg szlovákok voltak.
A cikk kulonben nagyon tetszik.
Akkor is rengeteg magyar ősökkel rendelkező szlovák van…
Csak a magyarok alapítottak olyan államot a Kárpát-medencében, ami több mint ezer évig fönnmaradt, a magyarok vannak többségben a Kárpát-medencében, a magyar kultúra a legjelentősebb és csak a magyarok rokonai a hunoknak. Attól, hogy sok idegen belátta, hogy a magyar kultúrához tartozni hó, az miért lenne hiba? Minden szlováknak példát kéne vennie Petőfiről..Ha az én véremnek csak 1%-a ered a honfoglaló magyaroktól, akkor én arra az 1%-ra leszek büszke..
… minden szlováknak példát kellene venni Petofirol … tehát minden szlovák tagadja meg, hogy szlováknak szuletett és olvadjon magyarrá? Senki sem mondta, hogy ha valamilyen idegen a magyar kultúrához akar tartozni, hiba lenne. Csak éppen nevetséges, hogy ezek az idegenek aztán verik a melluket, hogy ok bizony torzs-gyokeres magyarok. Mibol gondolja, hogy a magyar kultúra a legjelentosebb a Kárpát-medencében? Élnek itt más nemzetek is, és mindenkinek a saját nyelve és kultúrája a legjelentosebb és legfontosabb. Ismeri a szlovák, román vagy szerb irodalmat, kultúrát? Nem hiszem, akkor viszont minek alapján állítja azt, amit állít? Készített esetleg valamilyen fuggetlen megfigyelo felmérést errol? És ami azt az egy százalék magyar honfoglalók vérét illeti, a mai magyarokban még az az egy százalék sem található. A mai magyaroknak semmi kozuk azokhoz az emberkékhez, akik ide 896-ban bejottek. A hunok meg az osmagyarok bejovetele kozott van kb. 400 év kulonbség. Milyen rokonság lehetett koztuk?
teljesen felesleges azon vitatkozni, hogy ki volt itt előbb. bármely nemzethez való tartozás kizárólag “választás kérdése”, ezért ha én pl. lengyel szeretnék lenni, akkor én lengyel leszek, mondhat bárki bármit. a mai értelemben vett “nemzeti öntudat” pedig csak a 18-19. században alakult ki. tehát akkortól élnek itt szlovákok és magyarok.
K. Szászová listájához (17.03) fűzném hozzá, hogy Radnóti, Rejtő és Örkény semmiképpen sem voltak német származásúak, eredeti családnevük zsidó származásra utal. Őseik anyanyelve döntően nem a német, hanem a jiddis volt. Ők már magyarnak születtek.
Kádár negyed részben volt szlovák származású, anyai nagyapja révén. Mivel azonban házasságon kívüli gyereknek született anyja nevén anyakönyvezték (Csermanek János, József) és 1946-ban vette fel hivatalosan a (kommunista) mozgalmi nevét - így lett Kádár. Ógyallai születésű édesanyja nem tudott szlovákul, pesti születésű anyósa állítólag igen.
Megismertem a szerb “kultúrát”, mivel Jugoszláviában nőttem föl, nemrég volt a Srebrenicai vérengzés évfordulója, nézzen utána.Szlovák kultúráról meg viccből se beszéljünk.. Hogy jön ahhoz, hogy megkérdőjelezze a magyar honfoglalást? Úgy látom nem hallott még a Benes dekrétunokról sem, a szlovák “kultúra” gyöngyszeméről, ami után ön is Szászová lett Szász helyett. Legyen büszke rá, hogy magyar származású!!
Választás kérdése lenne egy nemztehez való tartozás? Te gaabor, elmebeteg vagy. Én magyarnak születtem, ahogy az összes ősöm, és ezt soha se fogom megtagadni..
Elég szomorú, hogy magyar származású emberek (Szászová stb) nem vállalják föl a magyarságukat, és mi több, a magyarságukat megtagadva szlováknak vallják magukat és a magyarságot gyalázzák.
Tudtommal Petőfi sose tagadta meg, hogy szlovák származású lenne.De miért tette volna? Szlovák (tót) származású, de igazi magyar volt, és magyarnak is tartotta magát.
A szlovák nép teljesen jelentéktelen tényező volt egészen trianonig, és ez után is csak a magyarok terrorizálása miatt lett tényező. Ma pedig egy kis ország kis nemzete.
esetleg ha utána járna rájôhetne milyen rokonság van a hunok és a magyar emberkék kôzôtt.petôfi csak félig volt szláv.tehát verhette a mellét mert ott magyar szív dobogott.a kulturárol igaza van,de ônnek se kellene a másokét lekicsinyítenie
Nem tudom, hogy miért kell a történelmet pénisznagyobbítóként használnia akár a magyarnak akár a szlováknak.
@Siko65: Tedd már meg, hogy prezentálsz ide egy eredeti Petőfi idézetet, amiben költőnk nem tagadja szlovák (tót) származását!
Megvárom.
Vagyis a történelem egy olyan tudomány, aminél (szintén) a lehető legjobban meg kell őriznie az kutatónak az objektivitását, és amennyire lehet, ki kell zárnia az érzelmi tényezőt. Egy kutatás kiindulópontja lehet érzelmi eredetű, de a forrásokon alapuló végeredmény, a tények közlése, semmiképpen.
“1848
Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen
Egy új csillag, vérpiros sugára
Életszínt vet a betegségében
Meghalványult szabadság arcára.
Szent szabadság, újabb megváltója
A másodszor sűlyedt embereknek,
Drága élted miljom s miljom ója,
Ne félj, téged nem feszítenek meg.
Elbuvék a békesség galambja,
Fészke mélyén turbékolni sem mer;
Háborúnak ölyve csattogtatja
Szárnyait a légben vad örömmel.
Hah, ti gyávák, ti máris remegtek?
Ez csak kezdet, ez csak gyermekjáték…
Hátha mindazok beteljesednek,
Amiket én álmaimban láték!
Eljön, eljön az itélet napja,
A nagy isten véritéletet tart,
S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja,
Már nyugonni sem fog addig a kard! ”
Akkor most te prezentálj egy olyat ahol Petőfi tagadja tót származását (az, hogy magyarnak vallja magát még nem megtagadása a származásának)!Szándékosan írtam olyat amit a forradalom alatt írt.
@feher: “a magyarság választás kérdése” - és ezt nem én mondtam. és az egyetemen is úgy tanitják, ahogy mondtam.
Elgondolkoztam ezen a Szászová jelenségen. Legalább az egyik szülő magyar, de ő szlovák iskolába járt. Két szék között a földre ült és most onnan acsarkodik. Nem ismeri Radnóti, Ady, Tóth Árpád, Petőfi, Juhász Gyula, József Attila verseit, nem olvasott Mikszáthot, Mórát, Jókait, Vörösmarthyt, Gárdonyit, Molnárt. Szerencsére nagyon sokáig folytathatnám. Hogy néhányan zsidók voltak, mások esetleg szláv ősökkel rendelkeztek? Kit érdekel. Fogjon neki Katarína az olvasásnak, és írja meg az élményeit. Talán majd a véleménye is változik.
A Monarchia idején valóban így volt, aki akart csatlakozhatott a politikai nemzethez gond nélkül.Ez volt a jelszó az Örkényeknek és a többi kisebbségnek, a nagy tömegek viszont akkor is és ma is származás alapján lettek magyarok.
A “nem tagadja tót származását” konkrétan azt jelenti, hogy szóban, vagy írásban elismeri azt!
Ennek fényében értetlenül állok idézeted előtt. Bárhogy olvasom, a fenti kritériumnak sehogy sem akar megfelelni.
Ellenben:
ÉLET VAGY HALÁL!
“A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.”
Az ötödik-hatodik sorban összefoglalt lényeg remélem elegendő…
Legyen igazad Berlin! Számomra ez csak Petőfi nagyságát növeli, úgy látszik letagadta. Bizonyára tudta ő is hogy a tót nemzet mennyit ér..
Írta Berlin, ekkor: 2010. április 7. 20:35
@Siko65: Tedd már meg, hogy prezentálsz ide egy eredeti Petőfi idézetet, amiben költőnk nem tagadja szlovák (tót) származását!
Megvárom.
Kedves Berlin!
Hát prezentálok ide egy Petőfi versrészletet /Petőfi utolsó dala/, amelyben Sándorunk nem éppen szlovák, hanem inkább RÁC mivoltát hangoztatja:
„Elmúlt hát ama nagy temetési nap is
Ahogy megálmodtam itt vagyok magam is
Már nem bánt engemet amaz „egy gondolat”
Együtt nyugszom Velük erdélyi föld alatt
Dárdavert sebemen RÁC VÉREM kiomolt
Helyébe kun székely fiúk friss vére folyt
S halálomban épp ez a legfőbb diadal
Hogy már vér szerint is magyar vagyok magyar…”
Ezt a verset, a Petőfi utolsó dala címűt Jékely Zoltán írta. Az E/1 félrevezető, vigyázzunk!
Szerintem az utolsó bekezdés két mondata eléggé üti egymást.
Nem rossz kis törióra, DE szerintem vannak benne olyan homályos, de leközölt részek a messzi múltból, hogy belefért volna megemlíteni a vélt-valós hun-magyar rokonságot, kimaradt néhányszáz év elméletét, avarokat, kettős honfoglalást, 16. sz. szláv népmozgást, stb. A teljesség jegyében ;)
“@Siko65”
“úgy látszik letagadta”
Petőfi magáévá tette kora nemzetállam koncepcióját és magyarnak vallotta magát.
Volt egy szakasz az életében Selmecbányán, amikor még a születési helyét is meghamisította, mert szégyelte, hogy egy echte szlovák falucskából származik.
Aztán Petőfi mitől volt szlovák?
Édesanyja Felvidékről elszármazott szász származású asszony volt,aki történetesen beszélt szlovákul.
Ennyi.
@Sumer
Mi az, hogy “szász” csak mert szász dialektusban beszélték a németet az ősei?! Eredetileg ő is hun-szumír volt, mint mindenki! :-DDD
@Bendeguz: Nem rossz, nem rossz…
Egyetlen aprócska gond van az idézeteddel. Nem Petőfi Sándor írta. Hanem Jékely Zoltán a szabadságharc után vagy száz esztendővel. Aki amúgy nagyon rendes ember volt, csak néha tévedett, mint most te.
ha idezeteket irtok, akkor tegyetek be a forrast, igy konnyebben meghatarozhato, hogy hibas a hivatkozas, vagy nem. csak a felreertesek elkerulese vegett…
A szlovákok azok a csehek, akik tudnak magyarul.
@keszon
Már nagyon hiányoztál! :-(
Eklatáns példája vagy annak, hogy mennyire nem ismerik a magyarok a szlovákokat.
Megvagy győződve arról, hogy egy frappáns aranyigazságot sütöttél el. :-(
Javasolnám, hogy próbáld inkább értelmezni a fenti posztot, főleg az elejét, de úgyis tudom, hogy hiába.
Egy japán diák a szlovákiai magyarokról
http://www.youtube.com/watch?v=yDptNQWGZGU
ciceronak /zoldborso/
Ez az iras kimondottan a szlavok honfoglalasarol szol. Sok minden, pl. Samo birodalmanak lokalizacioja, Nagymoravia telepuleseinek okleveles es regeszeti forrasai stb. nem lehettek benne. Persze kozkivantra irhatok a nalad es a masoknal felvetett temakrol. Teny, hogy a magyarsag ereiben igen keves “osi” ver folyik, de ez kisebbsegben volt mar az Etelkozben is. Ki talalna ki, hogy genetikai allomanyunk a lengyelhez! all a legkozelebb.
Ha a nemzeti felosztás szerint osztanának európa térképét akkor az egészet átkellene rajzolni.Miért Magyarországtól szedték el a legtöbb területet?Mert féltek,európa mindigis félt tölünk hát tönkretettek minket.Szedjük ösze magunkat és csináljunk Magyarországból újra katonai és gazdasági nagyhatalmat, foglaljuk visza legalább régi területeinket,a kissebség majd beolvad ha magyar lesz az államnyelv mert mi vagyunk a többség…
Aláirás:
Egy Felvidéki Magyar
Miért nem elég csak az,hogy én magyar vagyok,ő szlovák,a harmadik másmilyen…Legyünk büszkék arra,amik vagyunk és fogadjuk el annak a másikat is,aminek ő vallja magát.Öt évet éltem az USA-ban,de az ott született amerikainak annyira mindegy,hogy egy ember milyen nemzetiségű.Csak az számít,hogy most “amerikai”.Semmi más.
Évek óta Szlovákiába járok minden nap(hetente Zsolnán is megfordulok).Azt tapasztaltam,ha embernek nézem a szlovákot,semmi baja nincs velem.Nem nézem le,nem szólom meg…Eddig még semmi problémám nem volt velük,pedig március 15-én is viseltem ott a kokárdát.
Csak ennyit.
http://www.szabadujsag.com/index.php?option=com_content&view=article&id=…
Kilencven esztendeje Prágában politikai megrendelést arra adtak ki arra, hogy egy olyan Nagymorva Birodalmat kell kreálni, amelyiknek a Párizs melletti palotákban dőzsölő békedelegációk tagjai bedőlnek, és helytálló jogalapnak vagy legalábbis megfelelő ürügynek látják egy jó gazdasági befektetésnek ígérkező Csehszlovákia létrehozásához. Persze,ez a fantazmagória nem volt újkeletű, mert egy olyan korábbi tévedéssel kezdődött el, hogy a Morava folyó mellett említett Nagymorávia létezését olvasó történetkutató csak a Dévénynél a Dunába ömlő Moraváról hallott, de nem tudta, hogy a délszláv szerbeknél a Déli-Morava és Nyugati-Morava egyesüléséből Krusevácnál keletkezik az a Morava folyó, amely Belgrád alatt ömlik a Dunába. Sőt a horvát területen folyó Mura folyót is nevezik a helyiek Moravának. Ezen a déli területen volt valójában az egykorú tudósítás szerint Dagobert frank uralkodó idején 623 és 658 között egy Sámuel (Samo) nevű frankokkal üzletelő kereskedő a vendek, vinidek (nem szlávok, és egyáltalán nem szlovákok!) vezetője Karintiában (a Dráva és Mura vidékén). Akkor az avar elődnépünk (rokonaink) a szintén közeli szkíta eredetű gepidák uralmát megtörve már jó száz év óta uralta a Kárpát-medence közepét, és ők kezdtek szláv szolganépeket beengedni és letelepíteni területükön. Szlávokról ott majd csak két-három évszázad múltán ír a krónikás , vagyis amikor a déli szlávok létrehozták Nagymoráviát (de nem birodalmat!). Egyes későbbi krónikások ezt a helyzetet vetítették vissza Samo idejére is.
Csehországgal és a keleti (mai morva) részein kialakult Morva Őrgrófsággal (amit Kismoráviának is neveznek) más a helyzet. Ott a szlávok első népessége a longobárdok kivonulása után 480 táján jelenik meg. Viszont a Kárpát-medencéből a longobard nép csak 568-ban távozik, és mivel helyükre az avarok érkeztek, ezért a szlávok ide nem jöhettek. Ők akkor még a mai lengyelek vidékén élnek valamint a Kárpátok keleti peremén vonulnak lefelé az Al-Dunáig, és csak Bulgárián keresztül érkezve a Dunától délre, Belgrád alatti vidéken (Szirmiumban és Alsó-Pannóniában) telepednek meg a horvátok és szerbek elődei. A 9. századi krónikások egyértelműen azt írják a Margus (Morava Szerbiában) menti szlávokról, hogy ott volt az a Nagymorávia, ahol Pribina, Mojmír és Rastislav is uralkodott, ahol szintén létezett egy Nitrawa (vagy Mitrawa, Mitrowica) nevű település is. Hiszen több tucat közös földrajzi és településnév van szerb, cseh, bolgár, ukrán vagy lengyel területeken, hiszen egyrészt szlávok, másrész a népek a vándorlásaik során magukkal viszik helyneveiket, s a letelepedés után az ottani földrajzi helyeket jelölik meg. Amint például az Uralon túli Onga folyó és Onga hegy neve Ong, Ung, Onga alakban a Kárpát-medencében is megtalálható a turáni népek (amelyhez egyik ágon a magyar is tartozik) vándorlása jóvoltából. Ezek után felmerül a kérdés, hogy hol ténykedett vajon Ciril és Metód, és mit fog ünnepelni a szlovákiai katolikus egyház ebben az esztendőben. Ők bizony csak Pannóniában s annak déli részén Nagymoráviában terjeszthették az evangéliumot, mert Szirmiumban (vagyis nem a mai Szlovákia, hanem Szebia területén!) Szent Andronikos által alapított püspökség székhelyén volt Metód Morávia érseke 869-től, ahol ez a poszt az avarok 582-től tartó uralma óta üresen állt. Csakis ide kaphatott a logika szerint is kinevezést . Ott ma is használatos a ciril írás, míg mifelénk egyetlen leírt ciril betűt sem találtak eddig a régészek! A bizánci császár is azt tudatja velünk a szlávok szomszédságából, tehát közvetlen forrásokból értesülve, hogy a Vaskaputól három napi járásra van Belgrád, majd onnan két napnyira Szirmium (Szerémvár, a Száva mellett), amely városoknál kezdődött Nagymorávia, ahol Svatopluk is uralkodott. Márpedig az egynapi járóföld akkor kb. 50-60 km lehetett (jó utakon), de Belgrádtól Szlovákia légvonalban is több 260 kilométernél. Tehát egyértelmű, hogy Metód nem járhatott azon a területen, ahol ma Szlovákia van, és nem ezen a területen volt Nagymorávia, szerémségi székhelyét amúgy sem hagyhatta el térítés céljából. A ár említett Morva Őrgrófság pedig a frankok tartománya volt, s amikor az utolsó morva fejedelem kiterjesztette észak felé uralmát az Árpád fejedelemtől segítségül kért magyar hadak jóvoltából, akkor elfoglalta a korábbi Avar Tartományt és Észak-Pannóniát is, de ez csak egy rövid ideig tartó katonai uralomnak tekinthető időszak volt 880 táján, mert ekkor megérkeznek Árpád magyarjai, egyesülnek a peremvidékre kivonult avar testvéreikkel, és visszaveszik a 6. évszázadtól (illetve a hunok által a 4. századtól) birtokolt földjüket. IX. János pápa idejében 900-ban például már úgy emlékeznek Wichingre, hogy 800-ban lett annak az északi Nyitrának püspöke, amit Svätopluk hódított meg, és az ottani népeket akkor térítette keresztény hitre. Tehát korábban nem tartozott sem hozzá, sem elődeihez.
Lehetne folytatni a bizonyítást tényekkel és dokumentumokkal, melyek bizony vaskosan ellentmondanak azoknak a megalapozatlan képzeteknek, amikből mifelénk történelmet, országot és alkotmányba vett hagyományt csaptak össze egy évezreddel később. Az egész szlovákiai Ciril-Metód történet, vagy pedig a nagymorva hagyomány ápolása itt olyan, mintha mi, mostani magyarok visszakövetelnénk a délorosz sztyeppéket vagy az iraki (sumer, pártus, turáni) olajmezőket csak azért, mert egykoron elődnépeink birtokolták. Arról nem is beszélve, hogy őseink ama területeke évszázadok vagy évezredek folyamán birtokolták, míg a szlávok ehhez képest néhány évtizedükkel (a 13. század előtt) legfeljebb átutazó vagy kempingező turistáknak számíthattak a Kárpát-medencében. Talán ezért is oly fájdalmas számukra ennek a földrajzi névnek a használata, s ezért szeretnék csalárd módon kitiltani az iskolákból is…
Csakhogy az igazság akkor is igazság marad, ha eltitkolják! Először tehát elegendő lenne egy alig kilenc évtizede elkövetett bűntény hiteles adatainak bevallása, hogy esetleg a szlovák közvélemény is megértse végre, hogy ki kinek a házában, otthonában, földjén lakik…
Igen, tudom, illúzió, de ha már eddig elmulasztottuk, legalább gyermekeink ne mondhassák, hogy meg sem próbáltuk, mert nekik még nehezebb lesz elkezdeni…ne kelljen József Attilát imigyen idéznünk:„Mint fatutaj a folyamon, mint méla tót a tutajon, száll alá emberi fajom némán a szenvedéstől…” Ideje van immár a hangosabb szólásnak is, különben lesz okunk félni a büntetéstől.
Mihályi Molnár László
Bocsi, a fenti cikkben maradt egy pontatlanság a második bekezdés végén, helyesen így kell:
IX. János pápa idejében 900-ban például már úgy emlékeznek Wichingre, hogy 880-ban lett annak az északi Nyitrának püspöke, amit Svätopluk hódított meg, és az ottani népeket akkor térítette keresztény hitre. Tehát korábban nem tartozott sem hozzá, sem elődeihez.
Kedves Hozzászólók!
Egyetlen felvetésre szeretnék reagálni: Petőfire - szlovák lett volna? - Anyja tót szolgálóleány Nagycenken, nemzőatyja magyar mágnás, aki egyengeti útját a gyermeknek a háttérből ( Mariska kiházasítása, megélhetés biztosítása,- korcsma Petrovicsnak, aki elveszi ennek fejében a megesett lányt, a gyermek iskoláztatása a legjobb iskolákban; Aszód, Sárospatak), nevelő atyja a szerb (rác) Petrovics. Petőfi magyarul gondolkodik, él, és versel. Akkor hogyan lenne szlovák? - Úgy, mint Valentin Balassa vagy Frantisek Rakoczi vagy Helena Tokolyova? - Vajon írt-e verset Petőfi a híres tót rablóról Janosikról?
Kedves Nemo, Te azt állítod, hogy: “Ha a tudományos szempontot tartjuk szem előtt, az első kérdésre egyenes választ lehet adni: előbb a szlovákok, pontosabb elődeik, az ószlávok jelentek meg ezen a vidéken.”
Ez így nem igaz!
Nem ártana elolvasni Dr. Nagy Sàndor A magyar nép kialakulásnak története c. könyvét!
További adatok:
Ibn Ruszta: ” A besenyôk orszàga és a bolgàrokhoz tartozo szkl-ek orszàga között van a magyarok elsô hatàra.”
Gardizi: “..a bolgàrok területeés az szkl terület között, amely szintén Bolgàrhoz tartozik, van a magyarok hatàra.”
Al Bakri: “..A magyarok a besenyôk orszàga és a bolgàrokhoz tartozo szkl-ek orszàga között laknak.”
De akár a Hun birodalom összeomlása után a következő források állnak rendelkezésünkre.
Attila népe voltak (Anonymus), akik az Attila halála után kitört harcok miatt Csigle mezejére menekültek s attól kezdve magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezik (Kézai). A székelyek a legmagyarabb magyarok s Attila halála óta laknak Erdélyben. Az árpádi honfoglaláskor ugyanazt a területet kapták meg, amelyet korábban is választottak maguknak (Thúróczi)
És hol voltak ebben az időben ősszlávok?
A Te írásod hasonlít a finnugorizmushoz! Csak féligazságokat mondunk el és a többit elhallgatjuk.
Vagy: Nem tekintjük a székelyeket magyaroknak.?
Te melyiket választod?
@Baudog:
Igazad lehet Erdély vonatkozásában, bár ott is vannak szláv eredetű földrajzi nevek.
Más a helyzet a Dunantúl és a mai Szlovákia nyugati részével. Ott előbb éltek a mai szlovákok elődei, mint a magyarok.
Amúgy a magyarok és a szlovákok történelmi kapcsolata teljesen más, mint a magyarok és a románok történelmi kapcsolata!
Kedves kovax,
“Más a helyzet a Dunantúl és a mai Szlovákia nyugati részével. Ott előbb éltek a mai szlovákok elődei, mint a magyarok.”
Én ezt a megállapítást sem tartom elfogadhatónak.
Már avar kórban, sőt annak előtte a székely népesség határozta meg a KM -i népesség jellegét.
Erről bővebben: Makkay: Székelyek.
Kristó Gyula: székelység eredete”, Székelyföld, 2000/4
és még sorolhatnám. Itt érdemes megemlíteni Dr. Nagy Sàndor székelyek története: “.Azért hívom segítségül most a székelyek hadát, mert róluk bizonyítani tudom, hogy màr Arpàd honfoglalása előtt régen a Kàrpàtmedence lakói voltak. Az őstelepes népből valók, a mai nyelvük is az őstelepes népéből származik s ott alakult ki a Kàrpàtmedencében jóval előbb Arpàd honfoglalàsànàl. Ugyanazt a nyelvet beszélték már akkor, amelyikkel ma is élnek, sőt ugyanazzal a szójàràssal és kiejtéssel amelyet ma is használnak…” Ezek az adatok régészetileg alátámaszthatók. Nyelvi témában pedig olvashatsz erről Kniezsa Istvánnál. Baráth Tibor is arra a következtetésre jutott, hogy a székelyek a Kárpát-medencébe 2700 éve betelepült szkíták utódai, akik eredeti nevüket mindmáig megőrizték. Szerinte Kr. e. 500 és 300 között a szkíták (azaz a székelyek ősei) alkották az ország harmadik legnagyobb népcsoportját.
Ajánlott irodalom: KOLUMBÁN-ANTAL J.: Székely honfoglalás, avagy mikor költözhettek a székelyek a Kárpát-medencébe? Litera–Veres, Székelyudvarhely, 2006; KRISTÓ Gy.: A székelyek eredete. Szeged, 1996; KORDÉ Z.: A székelykérdés története. Székelyudvarhely, 1991.
Véleményem szerint a Székely nép kialakulása itt a KM -ben vette kezdetét és ők voltak azok, kikre a hódító hatalom rátelepedett.
A székely írással kapcsolatban: Varga Csaba írásait ajánlom.
http://www.varga.hu/IRASTORTENET/A%20SZEKELY%20ABC%20TORTENETE.pdf
Kiegészitésként fenti írásomhoz.
“A szlávok legkorábban 545 körül tűntek fel őshazájukon kívül. De nem a Kis- Alföldön vagy a Csallóközben, hanem mesze az Al- Dunánál. 518- ban még ott is a folyótól északra éltek”.
Forrás: F. Curta: The making of the Slavs. Cambridge, 2001, 36-119
További források: Szádeczky- Kardos, Az avar történelem forrásai, Balassi Kiadó, 1998
“Najahuha: egy másik fórumból.
“Bizonyításképpen pár szó, amit a hivatalos nyelvészet is a MAGYAR átadóként említ, vagyis a szó a magyarból ment a szlávba:
teher –—> trh
tornác –-> trnac
törköly –-> trkulj
alakban honosodtak meg.
Vagyis a változás a következő KIEMELT részeket igazolja:
“….Megjelent: Életünk 1996/6–7, 634–648.)
írja:
„……A jerek kieséséig a szláv nyelv, mint láttuk, csupa nyílt szótagokból állt, a szótagzáró magánhangzót azonban több mássalhangzó is megelőzhette, ami a magyarban különösen szó elején sokáig szokatlan volt, ezért a szó eleji mássalhangzó-torlódásokat a szláv eredetű szavakban — más (latin, német, francia stb.) korai jövevényszavainkhoz hasonlóan — a magyar feloldotta. Ez történhetett hangbetoldással
(brazda > barázda, klas > kalász, kračun > karácsony, kral’ > király), magánhangzó-előtéttel (stol > asztal, stog > asztag, strěcha > eszterha),…….”
Vagy fordítva. Ugyanis ezen szavaknál a magyarban éppen a MÁSODIK szótag a hosszú, így ez tűnik hangsúlyosnak: ba-RÁZ-da, ka-LÁSZ, ka-RÁ-csony, ki-RÁly, így egy idegen fül számára torlódnak a mássalhangzók. A magánhangzó-előtét pedig a szuper-rövid kiejtése okán szimpla elhagyással tűnt el….( Ahogy a magyar meg a duplán leírt hangzókat rendszerint duplázva/nyomatékkal is ejti az idegen szavakban: communication, better, letter, stb.)
„….A korai szláv jövevényszavakat is érintette a két egymást követő nyílt szótag esetén a második magánhangzójának a kiesése (malina > málna, palica > pálca, slama > szalama > szalma, srěda > szereda > szerda, sluga > szuluga > szolga). …..”
Vagy fordítva. Ugyanis ezen szavaknál a magyarban éppen az ELSŐ magánhangzó hosszú, az azt követő mássalhangzó kitartott, így nyomatékos a hangsúly: MÁL-na, PÁL-ca, SzAL-ma, SZER-da, SZOL-ga, (SZU-l(u)-ga).
Mindkét típussal végig kell nézni a szláv eredeztetésű szavakat.
„..Ugyanaz a nyílt szótagra való törekvés egyes nyelvjárásokban a korábbi ősszláv bărda ‘szakáll’ szót (vö. ném. Bart) brada-vá, másutt broda-vá, megint másutt boroda-vá alakította. Ezek és az ehhez hasonló, közös indítékú változások azonban egyrészt nem egy-egy leendő szláv nyelvre, hanem azok egész csoportjaira terjedtek ki, keresztül-kasul szabdalva a szláv nyelvterületet, másrészt egyes perifériákat (poláb, kasub) nem értek el…..” (Zoltán András: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai, Megjelent: Életünk 1996/6–7, 634–648.) …”
A szláv nyelvekben a hangsúlynak különleges jelentősége van – egyebek mellett – az r és az l hangok metatézisében.
És a fenti fölsorolt szavaink tartalmaznak -R- és -L- hangokat ?
Csak azokkal vannak teli !!!!
És tényleg:
„..Az uráli alapnyelvben a CVCV és CVC(V)CV etimonok már a szókincs alapelemeiként jelentkeznek…..” (Dezső László: Areális tipológiai megjegyzések J. H. Greenberg könyvéről , Budapest, 2003.)
CVCV / CVC(V)CV képletek,
ahol nemzetközileg elfogadott jelzésrendszer szerint
“C” = Consonant –> mássalhangzó
“V” = vowel –> magánhangzó”