Bár bizonyított tény, hogy az első emberszabásúak a Földön nem Európában jelentek meg, és a civilizált társadalmi forma nem kontinensünkön ütötte fel először a fejét, Európát mégis a kulturális világ bölcsőjének szokás emlegetni. Az emberiség sikersztorija ugyan nem itt vette kezdetét, a leglátványosabb, legpazarabb jelenetek viszont kétséget kizáróan itt zajlottak. Görögország itt alapozta meg a jogállamiság amorf alapjait, Róma itt kápráztatott el mindenkit, itt küzdtek honért gallok hős fiai, és itt kószálták be a földet megannyi népek milliói.
Mégis, ez a káprázatos, ámde elvadult világ nem lenne az ami, egy Jézus nevű férfi s a követői munkája nélkül, akik egy teljesen új vallást hoztak létre. Ez a vallás gyorsabban terjedt mint a futótűz, térdre kényszerítette a római panteont, mindezt szolidan, csendben, alig észrevehetetlenül, ám annál hatásosabban. Egy új világvallás alakult: a kereszténység. Mivel dogmatikus szimbóluma beleivódott és eggyé vált a kultúra fogalmával, és szilárdan megalapozta mai értelemben vett értékrendünk korpuszát, méltán tekinthetünk rá mindmáig, mint szellemi irányvonalunkra. Arra az irányvonalra, ami sok-sok éven át vitte előre, és terelte a fejlődés útjára minduntalan világunkat.
Ámde a 21. század embere,mintha feledné gyökereit, kamaszkori gőggel rohan saját feje után a végtelenbe, és idegeníti el közönyével magát az Istentől. A felvilágosultnak hitt eszmevilág és annak velejárója, a korlátlan szabadságvágy és a kielégíthetetlen kommersz-mohóság pedig egyre jobban sodorja társadalmunkat újfent Sodoma és Gomora sorsára. Mindehhez pedig legfelsőbb szinten, intézményesített formában az Európai Unió is hallgatólagos, vagy éppen igen is jól hallható beleegyezését adja.
Kövesd a Körképet Facebookon, plusz tartalommal!
Mára már eljutottunk arra a szintre, hogy világunkban az értékek nem számítanak: az emberek igényt tartanak ruhákra, cipőkre, a legkorszerűbb elektromos készülékekre, a legújabb mobilra, kocsira, lakáskölcsönre, hitelre – egyszóval mindenre, csak a hitre nem. Arra a hitre, ami alapjaiban határozta meg korábban létüket. Az ateizmus és a libertarianizmus fertője egyre jobban uralkodik el a közgondolkodásban. Ez pedig tökéletesen ráerősít arra az amúgy is közönyös sivár hangulatra, amit akár korszellemnek is nevezhetünk. Meglátszik ez abban is, hogy hogy kezeli a mai kor embere szellemi és kulturális örökségét. Például a templomokat.
Isten házában mindig, minden időben menedéket lelhetett, mindenki ki betért. Addig mára e megszentelt falak konganak az ürességtől, s feleslegessé váltak, pedig lenne miért kérni Isten oltalmát. Sok helyütt az idősebb generáció még ugyan fenn tudja tartani a templomok egzisztenciáját, ám egyre szerényebb állapotok közepette.
Franciaország viszont már eljutott arra a pontra – nem csak a fent elmondottak, hanem több, egyéb tényező hatására is -, hogy sok száz éves, esztétikailag impozáns, s felbecsülhetetlen értékű műemlékeit enyészni hagyja és lebontassa. Egy tavalyi felmérés alapján ugyanis a társadalom kevesebb, mint 5%-a jár csupán rendszeresen templomba. Így a fenntartó állam számára bebizonyosodott gazdaságilag nem jövedelmező a múlt és a hit ápolása. Ám ne gondoljuk, hogy csak speciálisan francia esettel állunk szemben.
Hasonló problémák merültek fel Angliában is, ahol sajátos módon kezelték a kialakuló problémát, és átalakították a korábbi szent helyeket, könyvtárakká, éttermekké, hotelokká. De a helyzet igazi súlyosságát jelzi, hogy az apátia nem kerüli el a katolikus anyaszentegyház mentsvárát, Olaszországot sem, ahol szintén tanácstalanul állnak a vidéki üres templomok felett.
Ily korba ért az ember? Hol könyvet égetnek, hol templomot rombolnak?
Hasonló a meghökkentő hozzáállás Brüsszelben is, ahol a tolerancia már-már olyan mértékeket ölt, hogy tavaly karácsonykor nem állítottak élő karácsonyfát a város főterére, csupán arra hasonlító építményt, mert a hivatalos érv szerint egyes más, nem őslakosok kultúrájának az nem képezi részét, így zavarhatja őket.
De gondolhatunk itt, arra a megdöbbentő érvelésre is, amikor Szlovákia a 2 eurós érméjének a hátoldalán Cirill és Metód képét szerette volna megjeleníteni, ám az Európai Bizottság érve szerint ez „túl keresztény”, ami sértheti a vallási toleranciát, vagy neutralizmust, ami foglalva van az Unió alapjogi kartájában (szerk. megj. – ezzel a témával a Körkép is foglalkozott, bővebben itt).
Idén, 2013-ban volt a milánói ediktum 1700. évfordulója. Elgondolkodtató, hogy ha mostanra, a 21. századra ily mértékű értékválság állt elő, akkor meglehet 300 év múlva a 2000. évfordulón már nemhogy nem lesz mit ünnepelni, de újfent tilossá vagy üldözötté válik a kereszténység. Elgondolkodtató és elszomorító tények. Mi lesz veled így, Európa?
Csonka Ákos
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Ajánlott cikkek:
Megosztás:
Címkék: Európa hit Jézus keresztény értékek kereszténység templom
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Fábián Magdi
2013. nov. 25. 21:55Jó lenne utána számolni,hogy a 10 parancsolatból hány vedlett át,,bocsánatos bűnné" mára a mindenható PÉNZ,,szavára"!
orpheus
2013. nov. 26. 19:24Miért van az Egyesült Államokban, arányaiban sokkal több aktívan vallásos keresztény, mint Európában? Szerintem, pont a kárhoztatott szabad verseny miatt. Amerikában, ha egy egyházfi, nem tudja becsábítani a híveket a templomába és nem végez a közösség számára HASZNOS munkát, az rövid úton éhen hal. Vagy a hívei pártolnak át másik keresztény egyházhoz, vagy leváltják. Persze mi ebben a kérdésben is arisztokratikusan lesajnáljuk az amerikaiakat. Nevetséges bohóckodásnak tartjuk az istentiszteleteiket. Pedig eljött az idő, amikor az európai keresztény egyházaknak, ha életben akarnak maradni, le kell szállniuk a magas lóról. Nagy hiba, ha mindenféle bűnbakokat keresnek a sikertelenségük megindokolására, majd széttárják karjukat és tétlenek maradnak. Nem várhatják, hogy a hívek maguktól visszatérnek. Nekik kell becserkészni az elbitangolt nyájat. Nem csak az emberek távolodtak el a vallástól, hanem a vallási vezetők is az emberektől. Ha a hívek interneteznek és bevásárolni járnak, akkor facebookolni kell, és utánuk menni a plázákba! Észre kell venni, hogy száz évvel ezelőtti bibliamagyarázatokkal nem lehet megszólítani a ma emberét. Sarkítva a dolgot, azt mondom, ha lebontanak egy templomot, az az adott helyi egyház kudarca és senki másé. Én nem tudom elképzelni Európát kereszténység nélkül. Ezért sok kitartást, empátiát, sikeres megujhódást kívánok egyházainknak! Van jó hírem is: korunk elidegenedett emberének, minden eddiginél nagyobb szüksége van a kereszténység alapértékeire. Köteles Szabolcs, a www.intri.sk fórum alapítója.
Lajos
2013. nov. 27. 08:12Ó, édes Istenem! A szerző eldönthetné, mit is akar. Azzal kezdi a cikket, hogy miként fejlődtek ki az emberszabásúak, aztán azon panaszkodik, hogy elveszőben a hit. Azt már csak tényleg margóra, hogy kultúráról írni helyesírási hibákkal hemzsegő cikkben tudathasadásos állapotra vall.
A kommenteket lezártuk.