Azt hihetnénk, az egészségtudatos táplálkozás napjaink vívmánya. Az igaz ugyan, hogy korábban nem vette körül ekkora szenzáció, ám a régiek is igyekeztek odafigyelni arra, mit esznek. A kalendáriumokból például nemcsak a hónap jeles eseményeit lehetett kiolvasni, hanem azt is, mit lehet enni. Például egy 15. századi kalendárium szerint áprilisban vágathatunk eret, gyökereket azonban nem szabad enni, borunkban jó, ha gyógyfüvek állnak, halat, tyúkot, bárányt és kecskét ehetünk – marhát nem.

Nem kell azonban ekkora időutazást tennünk, ha tavaszi ételekhez akarunk ötleteket gyűjteni.  Bármilyen meglepő, egy harmincas években kiadott női magazin receptjei ugyanúgy megfelelnek napjaink követelményeinek. Fellapozva a Prágai Magyar Hírlap mellékleteként megjelenő Nagyasszony című, „társadalmi, szépirodalmi és háztartási lap” tavaszi számait, sok olyan receptet találunk, mely illeszkedik az idényhez és még valami újat is hoz konyhánkba.

Lapszemle

Újságot olvasó nő - Carl Vilhelm Holsoe festménye
Újságot olvasó nő – Carl Vilhelm Holsoe festménye

1936 áprilisában a háztartási rovat kifejezetten az egészséges táplálkozásról szólt, amit a következő jelenséggel indokoltak: „A múlt század végéig a különféle fertőző betegségek adták a halálozási statisztika legnagyobb számát, míg most az anyagcsere-megbetegedésekből származó halálos kórok vetnek véget túlnyomóan az emberek életének.” Ebben a cikkben a főbb tudnivalók ismertetésére helyezték a hangsúlyt (mi alapján állítsuk össze az étrendet; hogyan hozzuk meg a kedvét az étvágytalan embernek; miért fontos a változatos fűszerhasználat; milyen higiéniás előírást kell szem előtt tartani), de természetesen a receptek sem maradtak el. Édes és sós tejleves, vajban sült borjúszelet, áttört zöldfőzelék, töltött alma, májleves, fehérboros narancssaláta és ham & eggs szerepel ezek között, mutatva, hogy egy igazi ínyencségnek nem kell szükségszerűen egészségtelennek is lennie. A következő lapszámban már vitamintartalom szerint, az évszaknak megfelelően választottak recepteket, akárcsak az 1937 áprilisában megjelenő kiadványban. Érdemes ezekből szemezgetnünk, hiszen segíthetnek új köntösben tálalni a tavaszi alapanyagokat.

Saláta

salátaAz ebédlőasztalon a fejes salátával kínált tojásos nokedli az első hírnöke a tavasznak, ráadásul van benne C- és B-vitamin, mész, karotin, foszfor és vas is, úgyhogy energiát is nyerhetünk belőle a megújuláshoz. A saláta elkészítése ugyan nem igényel nagy konyhai jártasságot, alapszabályok azért vannak. A Nagyasszony szerint fontos, hogy ne sózzuk elő, mert a „lével, melyet ereszt, s melyet leöntöttünk,” a vitamint is elvesztettük. Ehelyett mossuk meg, csurgassuk le, majd „közvetlenül az étkezés előtt egy páclével leöntjük, mely áll: ecet vagy citromlé, kis só, cukor s olaj, esetleg mustár s tejfölből.” A salátát máshogy is felhasználhatjuk, főszerepbe kerülhet, ha levest készítünk belőle vagy megsütjük. Németh Zsuzsána 1858-ban írt receptje szerint ehhez: „Szép vastag fejes salátát megmosnak, négy szeletre metszik és abárolják [főzik]. Ezután egy tálat megkennek vajjal, fél meszely [2,1 dl] tejfölt öntenek reá, s ezután a salátát, s ezt mindaddig teszik, míg a tál tele nem lesz, ezután felül írósvajat és zsemlyemorzsát adnak; felül és alul széntüzet raknak, s ha a saláta felforrott, karbonádokkal [bordán levő hús] ékesítik.”

 hirdetes_810x300  

Spenót

spenótA spenótot szintén többnyire egyféleképpen, főzelékként készítjük, így a Nagyasszony ismét tud újat mondani. Süthetjük is: „Porhanyós tésztával kibélelünk egy tortaformát, s megtöltjük a következő töltelékkel. Egy kg spenótot tíz percig gőzben főzünk, apróra vagdaljuk, összekeverjük 20 dkg reszelt sajttal, 2 tojássárgájával, 5 dkg vajjal, majd 2 tojás habjával. Megsózzuk, borsozzuk. Beletöltjük a tésztaformába, a maradék tésztával betakarjuk, tojással megkenjük, megszórjuk sajttal és meleg, egyenletes tűznél átsütjük.” Ha pedig hiányozna a hús, akkor ezt a receptet készítsük: „Minden személyre egy tojást számítunk és annyi csésze nagyságú formát vajjal kikenünk, s egy tojást ütünk bele. A formában levő üres helyet megtöltjük spenótpürével, vagdalt sonkával, melyet reszelt sajttal és tejfellel vegyítünk el. Forró vizes lábasba állítjuk, befedjük, és 10-15 percig gőzöljük. Kiborítjuk és meleg hollandi szószt vagy paradicsommártást adunk hozzá.”

Sóska

sóskaNem maradhat ki a felsorolásból a sóska sem, hiszen élénkítő és vértisztító hatása miatt a népi gyógyászat évszázadok óta kedvelt növénye ez. Levesének elkészítését, Csáky Sándortól, az újtátrafüredi gyógyszálló séfjétől érdemes ellesnünk: „Sóskát finommetéltre vágunk, kevés vajban vöröshagymával megpároljuk, jó bouillonnal feleresztjük, jól felforralunk és tálalás előtt fél liter habtejszínnel, amibe 3 tojássárgáját vegyítünk, összehabarjuk és forrpontig hevítve (nem szabad forrnia) feladjuk. Metéltre vágott és vajban pirított fehérkenyeret külön szervírozunk.”

A tavasz első zöldségeivel vegyes viszonyunk van. Örülünk érkeztüknek, mert végre vége a télnek és egyre többfélét ehetünk. Ugyanakkor eszünkbe jutnak a menzán belénk erőltetett, vízízű főzelékek, a túlcukrozott saláta. Ha a régi emlékektől nem is tudunk teljesen megszabadulni, a Nagyasszony régi fortélyaival más oldalukról is megismerhetjük ezeket a növényeket.

Bogos Zsuzsanna

Régi receptek nyomában blogon és a facebookon is.

/A nyitóképen Valevskaya Valentina Mihaylovna képe látható/

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!