A tojás meg a héja

„Bármerre jársz és visz az élet, én sohsem feledlek el Téged”, nagy cikornyás tével, jut eszébe a nőnek egy régi falvédő szövege, mert a napokban az üzletekben bármerre jár és nyúl , mindenhol tojás és nyúl. És a magazinokban is, amelyeket vásárol, mindegy melyikhez nyúl, ott is csupa tojás és nyúl. Rímel, mint a falvédő. Mármint az ige-nyúl, meg a főnév-nyúl.

Az üzletekben és a lapokban fából, papundekliből, betonból, pléhből készült, kötött, hímzett és horgolt nyulak tobzódnak, továbbá mindenféle technikával díszített héjú tojások, a drótozott héjútól a lyuggatott héjúig, nem beszélve a kelt és piskótatésztából sütött nyulakról és tojás alakú tortákról.

Csupa ellenállhatatlan dolog, egy fiatalasszony is bőszen válogat, tele a kosara, a vele levő férfi kommentál, minek ez a sok porfogó, ha ezt mindet használni akarod, legalább kétszáz évig kell élnünk, miért nem jó az, amit tavaly vettél, meg az, amit még előtte az anyádtól kaptál? De a fiatalasszony nem is hallja, épp egy patchwork nyulat nézeget, amelyhez patchwork tyúk is tartozik, szép tavaszi pár, a fazékban is, jaj, ez durva gondolat volt, szóval az asszonyka nem szól, így a nő válaszol. Gondolatban.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Előszöris. Amit az ember tavaly vett, az nem biztos, hogy most is tetszik neki, főleg, hogy most más is tetszik neki. Másodszor. Amit az anyukájától kap, az nem jó, mert az nem saját. A saját háztartásában a legtöbb nő saját nyulat és tojást akar. A legjobb, ha még véletlenül sem hasonlít az anyjáéra, hogy kellőképpen látszódjon, ő már egy önálló egyed, asszony, háztartás. Ilyenkor két lehetőség van. Venni vagy saját kezűleg készíteni. Az elfoglaltabbak irány az üzlet, az elfoglaltabbak és nem megalkuvók kézimunkaújságokat vesznek, és nekilátnak, hogy minél eredetibb nyúllal és tojással várják a húsvéti öntözőket, akik persze férfiak, s ebből, meg más kifolyóból kifolyólag is észre sem veszik, minő kreatív pirostojást kaptak. Az egyetlen személy, aki biztosan észreveszi és értékeli, az a nő saját édes anyukája, akitől annyira nagyon különbözni akar.

Az elején. Aztán ahogy telnek az évek és a húsvétok, fokozatosan dobozba kerül a vett-csinált tojások és nyulak többsége. Van néhány kedvenc, az megmarad, a többi foglalja a helyet, kétszáz évig is foglalná, mert senkinek sem hiányoznak. Viszont fokozatosan előkerülnek egy másik nagy dobozba zárt tojások és nyulak. Ez a doboz máshol van, vagy talán már nincs is, csak az emlékezetben. A nő is ma már ugyanúgy csinálja a pirostojást, mint az anyukája valaha, ugyanúgy megzsírozza, hogy szép fényes legyen. Ugyanabba a vázába teszi a rügyező ágakat, amibe ő tette, pedig van őneki sok szép és modern vázája, használja is, és mégis. S amikor ráköti a tojásokat, és igazgatja a masnit, mint valaha az a másik nő, arra gondol, hogy feltámadunk.

Lampl Zsuzsanna

   

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!