Igény van rá – szervezkednek a pozsonyi magyarok

„Igény volt rá, meglett. Két szabály van: dolgozzon és magyar legyen.“ –  áll a PDM, vagyis a Pozsonyban Dolgozó Magyarok csoport leírásában. A Facebookról indult az egész, mára pedig az alapítók számára is meglepő méretre nőtt.

Szerda van. A szerda nem igazán különös vagy kiemelkedő nap a munkanapok közül. Régen, bezzeg mikor még magyarbulik voltak… (nosztalgikus sóhaj). De dolgozó ember már nem partizik orrvérzésig a hét közepén. Mégis, ma is, mint minden szerdán kiszállok a Szlovák Nemzeti Felkelés terén, a Fő téren keresztül haladva irány az első pub balról. Ha nem is partizás orrvérzésig, de legalább egy szusszanásnyi relax a hét közepén. Ismerősök-idegenek várnak, vegyesen. Egy a közös bennük: mind magyarul beszélnek.

„Rengeteg olyan Pozsonyban dolgozó magyar ismerősöm volt, aki arról panaszkodott, hogy milyen „szar” város is ez a Pozsony. Dolgoztak, hétvégére hazamentek, dolgoztak, hazamentek. Így perszehogy nem szerettek itt lenni.“ – meséli Zsupcsán Zoltán (Zsupi), a PDM egyik fő-fő tagja a Körképnek. A csoport pedig épp ezen szeretne változtatni. Ha van pár ember, akivel mindig ki lehet ugorni egy italra, mindjárt nem lesz olyan unalmas mondjuk a szerda este, és annyira rossz város ez a Pozsony. „Lili, vagyis Kovács Cecília írt egyszer a JAIK oldalán, hogy nincs-e Pozsonyban dolgozó magyaroknak is hasonló csoportja. Az ötlet megszületett, klikkeltem négyet a Facebookon, és lett.“ – szól Zsupi a kezdetekről.

A mindenki meghívja a saját ismerőseit elv alapján nagyon gyorsan, pár hónap alatt 330 fölé emelkedett a tagok száma, és folyamatosan, minden héten van 5-10 új ember. Ha valaki éppen otthon unatkozik, vagy elmenne valami programra, de nincs kivel, dob egy üzenetet a legnagyobb közösségi portálra, és mindjárt akad, aki csatlakozik. Ilyen alapon szerveződött már közös mozizás, az osztrák-magyar-szlovák hármashatár-túra, Dévény-Hainburg-túra olyanok közt, akik előtte nem is ismerték egymást, de volt már prágai városnézés is, és készül párkányi kirándulás, sőt még egy repeta Prágából.

Ezentúl itt egy program, ami minden héten konstans, ha esik, ha fúj. A már az elején említett sörözés, ahova a csoport keménymagja jár. Pár ember szinte állandó bérlettel rendelkezik. Elnézve a társaságot, akad itt nép, vegyesen. Magyarországi magyar, erdélyi magyar, félig orosz magyar, volt pozsonyi egyetemisták, akiket még a JAIK-ből ismertem meg, és ezer éve nem láttam, ismerősök ismerősei, vadidegenek, akikről kiderül, hogy együtt álltál a sorban hideg vízes zuhanyra várva az egyik nyári táborban három évvel korábban, és még mindig emlékeznek rád. Ezenkívül ez egy jó alkalom, hogy mindig megünnepeljük az aktuális születésnapokat.

   

Az ismerkedős beszélgetések témája is vegyes. Természetesen a munka is szóba kerül („Mi újság a Volkswagenben?“ „Múltkor kicsit behorpasztottam egy Porsche Cayenne motorháztetőt. Kiesett a manipulatorból, úgy másfél méter magasból“), a nosztalgia az egyetemistás évekre, a közös ismerősök kibeszélése.

Ilyenkor döbben rá az ember, hogy milyen kicsi a világ. Pláne a szlovákiai magyaroké („Te nagymagyari vagy? A volt barátnőm nagymagyari.“ „Na neeee. Ki az? Tuti, hogy ismerem!“ „Hát a …“ „Persze, hogy ismerem!“ ). És mik a további tervek? „Négy hónap után már látni kik az aktívabbak, és kik azok, akik csak randizni jönnek (nevet.) Gondolkodunk azon is, hogy polgári társulást kellene létrehozni. De még mindig nagyon az elején vagyunk, alakulhat akárhogy.“  – mondja Zsupi.

Pozsonyban az aktív közösségformáló magyar kulturális életet a József Attila Ifjúsági Klub (JAIK), a Pozsonyi Casinó és a Csemadok szervezi. Ezek azok a szervezetek, akiknek aktív tagjai vannak, programjaikon többé kevésbé ugyanazok az emberek vesznek részt, életreszóló barátságok kötésében fontos a szerepük. (A Pozsonyi Magyar Intézetet és a körülötte csoportosuló polgári társulásokat ebből a szempontból nem sorolnánk ide). Korosztályilag azonban nagyon nagy a különbség  – még az előbbi elsősorban az egyetemistáké, az utóbbi kettő  tagjai inkább nyugdíjasok. A kettő között pedig nagyon mély a szakadék, amit talán a frissen alakult PDM áthidalhat.

Szóval ha egy Pozsonyban dolgozó magyar vagy, akkor bátran keress meg minket vagy itt, vagy szerdánként a Zöld kocsmában. Egy-két régi-új ismerőst biztosan találsz.

Lengyel Diana

Képek: Spalovsky Tamás és Mészáros András (PDM-archív)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!