Rio felé evezve. Demin Viktor világbajnok kajakos – Felvidéki magyar sikersztorik VI.

Alig múlt húszéves, de már többszörös Európa-és világbajnok. A 2016-os riói nyári olimpia egyik kajak reménysége. Meghódította már a portugál, német, lengyel, horvát, olasz es orosz vizeket, tavaly Kanadából is csapatvilágbajnokként tért haza. 2013-ban az Év sportolójának választották Szlovákiában, idén az Olimpiai Szövetség méltatta kiemelkedő teljesítményét. „Céltudatosság és becsület nélkül ezt nem lehet csinálni” – vallja, miközben a sportkarrier mellett a civil életben való helytállásra is koncentrál. Alázat, szorgalom, tehetség, évi 11 hónap kemény munka bizonyítja, hogy méltón képviselheti Szlovákiát majd Rióban.

Lokálpatrióta, feltett szándéka, hogy egyszer szülővárosát is felvirágoztatassa. A Körkép felvidéki sikersztori sorozatának hatodik részében a komáromi kajakossal, Demin Viktorral beszélgettünk eddigi sikereiről és megpróbáltatásairól, a riói olimpiára vezető útról, a komáromi kajak négyes lehetséges újraalakulásáról, a sportág mai helyzetéről itthon és külföldön. Hiányosságokról, emberi értékekről, nehézségekről és jövőbeni tervekről.

Hogyan és mikor indult a kajakos pályafutásod?

Véletlenszerűen. Előtte három évet úsztam, kettőt karatéztam.A karaté megvonása után – mert ugyeminden fiú kötelező sportja egy kis küzdősport – kellett valamit választani. Mivel Komáromban sikeres sport volt szerintem,meg hát szüleim is ezt mondták, ezért választottam a kajakot.dillemáztunk, hogy vízilabda vagy kajak. Aztán szülői döntésre lett a kajak.

Még húszéves sem voltál, amikor többszörös Európa-bajnok lettél és az ország legjobb junior kajakosának neveztek ki. Húszévesen csapatvilágbajnok lettél Kanadában. Ma már ott vagy minden világversenyen. Pár napja a moszkvai világbajnokságon lettetek ötödikek. Melyik eredményre vagy a legbüszkébb és miért?

Az összesre ugyanolyan szívvel emlékszem. De talán a legelső érem az, amit soha nem fogok elfeljetni. Ugyanúgy, mint az első szerelemet az ember soha nem felejti el, ugyanúgy a legelső érmet sem. A 2010-es EB bronzérmet Moszkvában, amit még az ifi négyessel értünk el.

   

Akkor érezted először, milyen dobogón állni.

Így van, az volt az első dobogó. 2010 volt a választó, akkor bronzérem, és azóta szerencsére minden évben hozunk érmet.

Mit gondolsz, minek volt köszönhető ez az áttörés? Akkorra sikerült összeszokni a csapatnak, vagy csak egyszerűen a sok munka hozta ezt magával?

Akkorra érett be a sok munka. Addig csak dolgoztunk, dolgoztunk és dolgoztunk, de valahogy nem jöttek az eredmények.

Mennyi munka van ilyen eredmények mögött?

Évi 11 hónap kemény munka. Keddtől vasaárnapig minden nap edzünk. Napi két-három alkalommal.

Hogy néz ez ki versenyszezonban és azon kívül?

Ősszel kezdjük a felkészülést. Kezdetben lassan evezünk, van két-három hónap alapozás. Heti háromszor futunk , négyszer súlyzózunk, naponta kôtszer evezünk. Egy őszi napom kedd reggel úgy kezdődik, hogy másfél órát evezünk, utána ebéd, háromtól fél ötig megint evezünk, és öttöl fél hétig súlyzózunk. Másnap ugyanez, csak a súlyzózás helyett futás. Ez az őszi felkészülés. Télen nem lehet evezni, ezért novemberben, decemberben meleg helyekre járunk, mint Olaszország, Spanyolország, Amerika. Attól függően, hol milyen idő van. Hogy az evezést minél tovább ki tudjuk tolni, minél kevesebbet legyünk télen is víz nélkül. Télen mindig abszolválunk egy kéthetes sífutó tábort, ezen kívül heti 3 alkalommal úszunk a komáromi uszodában.

Egyenes út vezet innen Rióba az olimpiára?

Ez egy bonyolult képlet. Nem elég hozzá a munka, sportolói szerencse is kell hozzá és a pozitív hozzállás. Ne legyen az ember beteg. A Tarr Gyuri és Vlček Erik például négy éven keresztül nem nyertek érmet, és ugyanúgy dolgoztak. Most meg egyszerre két aranyérem. Nem volt meg a sportolói szerencse, és nem jött ki nekik a verseny.

Van rá esély, hogy te is ott leszel az olimpiai felállásban?

Reméljük, hogy igen. A 2015-ös augusztusi VB-n kell kievezni a kvótákat. Európának 8 négyese mehet olimpiára. A VB-n kilencen vagyunk a döntőben, az első nyolc európai hajóban benne kell lennünk, és akkor megvan az olimpiai kvóta. Nincs másik kvalifikáció. Talán ez lesz a legnehezebb.

Mi a következő megmérettetés, amire készültök?

Most hosszú felkészülés vár ránk, majd jövőre az első verseny április végén az országos válogató. Ahol felmérik az állóképességünket, és a hajók is változhatnak, ha alulteljesítünk.

Milyen érzés számodra a dobogón magyarként a szlovák himnuszt hallani felcsendülni?

Nem tudom milyen lehet magyar himnusz alatt állni. Nehéz összehasonlítani. Nem volt még olyan, hogy a dobogón álltam, és közben a magyar himnusz szólt.

Szlovákia színeiben versenyzel, egy kajakban evezel a somorjai Jakubík Gáborral, aki szintén magyar. Tudják ezt rólatok a versenyeken?

Persze. Kommunikálunk minden országgal. Szerbiában is van egy magyar. Szerteszét vannak. Angliában is  magyar a vezetőedző. Tudják rólunk, hogy magyarok vagyunk, és nem volt belőle eddig gond.

Mit tekintesz eddigi sportkarriered csúcsának?

Talán az idei EB ezüstömet. Az volt az első felnőtt sikerem.

A verseny hatalmas összpontosítást és összmunkát igényel. Mi játszódik le benned ekkor és mire figyelsz?

Ez személyfüggő. Én és a négyesünk első tagja eléggé összpontosí. Csak a pálya és én létezek. Nem figyelem a külvilágot, nem figyelem a többi versenyzőt, nem hallgatok senkire. Az előttem ülő Gábor lazábban veszi a dolgokat. Kinek mi a jó, ezt el kell találni. Nem lehet az ember se nagyon stresszes, se nagyon laza. Ha túlstresszeli magát valaki, akkor alulteljesíthet a nagy idegességben. Összerándulnak az izmok, és akkor nem tud úgy teljesíteni. Nekem is volt már, hogy túlizgultam a versenyt és szörnyen mentem.

Beszéltek közben egymással?

Nem. A Gábor kétszáz méterrel a cél előtt egyszer behoppol, akkor igyekszünk gyorsítani.

Nem is tudod, miközben evezel, hogy hányadikok vagytok épp?

Nem, én nem nézelődök. Kivéve most a VB döntőn. Kinéztem kétszer,ami nem igazán jó.

Mitől függ egy K4-ben, hogy ki ül elöl, hátul, középen?

Elsőnek olyat kell találni, aki súlyban könnyű, jó a ritmuérzéke, és van önbizalma. Nem szabad megijednie, hogy esetleg egy három-négyszeres olimpiai bajnok áll mellette. Rajta van a legnagyobb nyomás. A jó ritmusérzék azért kell, mert ki tud minket fárasztani. Éreznie kell, mennyire bírjuk. Ha túl gyorsan kezd evezeni, meghalunk kétszáz méterrel cél előtt és elfáradunk. El kell találnia azt a megfelő tempót, csapásszámot, amivel végig tudjuk menni az egész távot. A többi véletlenszerű, de általában a leghátsónak kellene lenni a legerősebb és a leggyorsabb kajakosnak. Nem azt mondom, hogy a legjobbnak, de a legnagyobb sebességet nekem kell tudnom elérni (szerk. megj. Viktor ül hátul a hajóban). Hátul gyorsabban folyik a víz, mint az elsőnek. Így mivel gyorsabban folyik a víz, nekem gyorsabban kell dolgoznom hátul.

Mennyire fontos a hajó?

A négyesben csak a kényelem fontos. Hogy kényelmesen üljünk mind a négyen. Mindegyikünknek más a háta, a medencéje. Az öt hajóból, amit próbáltunk, csak ebben az egyben ülünk jól, ami van nekünk. Ferdén ülve nem lehet evezni.

A hajó minőségén is múlik a siker? A magyarok, németek sikerei ennek is köszönhetők?

Nem. Ugyanolyan hajókkal versenyzünk. A gyártók már jönnek utánunk, és szeretnék, ha az ő hajóikkal versenyeznénk. Az alap ugyanaz, a saját igényeink szerint átalakítva. Mindenkinek ugyanabból az anyagból, szénszálból, karbonkeverékből készítik.

Vannak a verseny előtt bevett rituáléjaid, amiket mindig ugyanúgy csinálsz?

Nem vagyok babonás, szerencsére. Annyi, hogy előtte levő nap fejben koncentrálok és teljesen kikapcsolok.

Volt már olyan, hogy megálmodtad a másnapi versenyt?

Sokszor.

Volt, hogy be is jött?

Persze. Most az EB-n is megtippeltem magunkat is, a K2-t is. Mindegyik bejött.

Volt már komolyabb sérülésed, ami miatt fenállt a veszély, hogy nem folytathatod a versenyzést?

Igen, idén  tavasszal oldódott meg. 2011-ben feljutottam a felnőttekhez, beleugrottam a mélyvízbe. Akkor úgy edzettem, mint egy állat, fél évre rá le is sérültem. A jobb alkarom – máig nem tudják az orvosok, hogy mi volt a baj pontosan – egyszerűen nem volt benne erő. A poharat nehezen tudtam felemelni, gyenge volt. Aztán egy pozsonyi orvos segített. Két évig szenvedtem vele. Nem jöttünk rá, mi lehet az oka. Kipróbáltam mindent. Injekció, kenőcs, terápia, fürdő. De semmi nem segített. Csak ez a pozsonyi orvos.

Melyik számodra a legtesthezállóbb táv és felállás? Miért?

500 méter a kedvenc távom, de sajnos azt már megszüntették. Így kényszerből kénytelen vagyok az 1000 méterre koncentrálni. Felállásban pedig a négyes a kedvencem.

Mi a sikered titka? Miben tudsz Te többet, mint mások?

Biztos, hogy van egy született tehetségem a kajakhoz, szerencsére. Az érzés, ami egy kajakost elválaszt egy kajakostól. Versenytípus vagyok és fejben erős. Sokkal jobb eredményt nyújtok versenyen, mint edzéseken. Kiskorom óta komoly volt a hozzállásom a sporthoz, nem csaltam el az edzéseket, mint sok csapattársam. Céltudatosan csináltam a dolgaimat. Tudtam, ha el akarok valamit érni, ahhoz mit kell tennem.

Miben nyilvánul meg a tehetséged?

Például mellém állítottak egy másik kajakost, aki sokkal erősebb volt, jobban futott, jobban úszott. De vízen nem tudott megverni. Fontos a vízérzék, hogy az ember érezzea vizet. Úszóknál is kell. Ez az a tehetség, ami vagy van, vagy nincs.

Az, hogy melyik pályán rajtol valaki előnyt vagy hátrányt jelent bizonyos versenyeken?

Időjárástól függ. Ha balról jobbra van a számozás egytől kilencig, és ha a kilences pályán vagyok, ami jobb oldalt van a folyónak a partnál, és ha jobbról fúj a szél, akkor minket takar a parton. Akkor az előny. De amúgy nem. Ha szélcsend van, lényegtelen, hol állunk.

Miben kell még fejlődnöd?

Még mindenben vannak tartalékaim. Erőben és állóképességben is van mit fejlődnöm. Ezen kívül étrendileg is nagy hiányosságok vannak a táplálékkiegészítők terén.

Meddig lehet ezt hivatásszerűen csinálni?

Olyan 37 éves korig. De szervezet válogatja, ki mikor adja fel.

Nagy különbség van a juniorok és a felnőttek világa között?

Az első mindig nagyon jó a junioroknál, az labdába rúg a felnőtteknél is. A különbség az, hogy a junioroknál van két-három nagyon jó, a felnőtteknél meg húsz. Sokkal szorosabb a mezőny.

Egy interjúban azt nyilatkoztad, nem látsz esélyt arra, hogy veled újraalakuljon a komáromi négyes. Miért gondolod így?

Mert már csak hárman maradtunk, Vlček Erik, Tarr Gyuri és én. Negyedik ember jelenleg nincs Komáromban. Így nincs esély komáromi négyest alakítani. Ez az egyik. A másik ok: szerencsére három fiatal kajakossal ülök együtt. Szóval így a négy fiatal srác szerencsére jó hozzállással sikereket tud elérni. A jövére nézve ez egy nyerő egység lehet,és ilyen felállásban szeretnénk együtt maradni. Mivel kulcsfontosságú az összeszokás szerepe.

Van utánpótlás? Komáromban, ill. szlovákiai szinten?

Sokan kajakoznak nálunk, hála az égnek. Ez ez edzők, Polhammer László, Likér Péter és a többi vezető, Soós Tibor és a többiek eredménye. Gyönyörű csónakházunk van, ami a világon egyedülálló. Én úgy látom, hogy ami Komáromot illeti jól állunk. Olyan 40-50-en vannak a kezdők. Lányok, fiúk vegyesen. Minden évben jönnek újak.

Sok áldozatot kell hozni ahhoz, hogy valaki professzionális sportoló lehessen?

Én szeretetből csinálom. Nem veszem úgy, hogy extra sok dolgot kéne érte áldoznom. A magánéleten kívül. Az embernek nincs ideje a családra. Van 3 testvérem, alig látom őket. Mert februártól áprilisig nonstop külföldön vagyok, nyáron is csak egy-két napra járok haza. Ez az egyetlen hátulütője ennek a sportnak, hogy sokat utazik az ember és nem látja a családját. De szerintem a munkák többségénél ez így van. Ha az ember sikeres akar lenni bármilyen téren, akkor a család a háttérbe szorul.

A felszerelés, ruházat nem kevés anyagiakkal jár. A szüleiden kívül vannak szponzoraid is?

18 éves koromig nem volt szponzorom. Némileg a komáromi klub támogatott akkoriban,mindent a szülők álltak. Evezőt, hajót a szüleim vettek. Nélkülük biztos, hogy nem lett volna olyan felszerelésem. 18 éves koromtól, érettségi után átléptem az ŠKP Športový Klub Polície egyesületbe, és tőlük mindent kapunk. Ezen kívül vannak egyéni szponzoraim is.

Most a sikerek után jelentkeznek új szponzorok? Felfigyeltek az erdményeitekre?

Általában az emberek csak akkor figyelnek fel, ha aranyérem lóg a nyakunkban. A második hely a támogatókat és a cégeket nem nagyon érdekli, csak az aranyérem. Hogy elmodhassák, mi világbajnokot támogatunk. Nem elég az ezüstéremes, csak a legjobbat keresik. Aranyérmek után könnyebben lehet szerezni támogatót. Ezüstéremmel nehezebben.

A kajak mellett a Semmelweis Egyetemen tanulsz sport menedzsment szakon. Hogyan tudod a kettőt összeegyeztetni?

Már nem. 2 évig jártam. A 3 hetes  vizsgaidőszak alatt én Milánóban voltam és Csehországban, ezért kérvényeztem, hogy nem tudok elmenni a vizsgákra. Korábban azt mondták, hogy jó, írjál kérvényt és kérj a szövetségtől igazolást. Megtettem, lefordítattam, hitelesítettem, elküldtem. A válaszukban mégis elutasitottáka kérvényemet.

Azért, mert nem Magyarországot képviselted?

Biztos. Voltak osztálytársaim, kajakosok, akik Magyarországot képviselik, és nekik megengedték.

Tervezed hogy továbbtanulsz?

Elküldtem Pozsonyba a Közgazdasági Egyetemre és Komáromba a Selye János Egyetemre. Felvettek mindkettőre. Lassan el kéne döntenem, hogy hova megyek. Biztos, hogy szeretnék főiskolát végezni. Szeretném a civil életben is megállni a helyem. Nem akarom, hogy a sportkarrierem után hirtelen sokk érjen. Két lábon szeretnék állni.

Ha már a karriernél tartunk: Mit látsz Magyarországon? Nagy sportolók, ha nyomon követed őket, a civil életben is megtalálják a helyüket? Tudják folytatni az életüket?

Két csoportra osztanám. Vannak sportolók, akik nehezen dolgozzák fel a sportkarrier végét, és nehezen illeszkednek be a társadalomba, mint civil emberek. Nem azért, mert nem tudnak más munkát vállalni A lelki sokk miatt az élsport abbahagyása után, amikor belecsöppenünk egy reális világba, ahol nem tapsolnak meg, és nincs olyan sikerélmény. Mert a munkában valószinűleg nem lesz akkora siker, mint amikor felállsz az olimpiai dobogóra. Ennek a hiánya sok embert az alkoholhoz visz. Sok ilyen példa van.

Másik része pedig, a komáromi vízilabda kapus, Gergely Pista, aki egy álomkarriert futott be. A sportban is, és utána is hű maradt a sporthoz. Most a szövetségnél dolgozik, és a válogatott kapusoknak az edzője. Ez sem rossz. Maradt a sportnál, de mégis egy más irányt választott.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Attól függ éppen mire van szükségem. Általában az alapiskolás barátaimmal járunk össze. Egy jó beszélgetés, és néha már az is elég. Nem tartom  fontosnak, hogy elmenjek diszkózni. Meg van annak is az ideje természetesen, de nem érzem hiányát az év többi részében, amikor felkészülésben vagyok.

Hol mindenhol jártál már a világban a kajaknak köszönhetően?

Milánótól kezdve Los Angelesen át Moszkváig. Európában lassan már talán minden országot meglátogattam. Fiatalként ez tök jó, hogy az ember világot lát. Junior szinten, fiatal gyerekként ez egy álom. Mint ahogy nekem is, amikor 17 évesen Los Angelesben jártam. A korombeliek még csak nem is álmodtak róla. Ez is egy pozitívuma a sportnak.

Egy-két jó eredmény után azt hiheti a fiatal, hogy övé a világ és elszáll. Ki az, aki visszahúz a földre?

Erre mindenkinek saját magának kell odafigyelnie. Az aki elszáll, az ott végzett is a sporttal.

Biztosít a szövetség hátteret ilyen szempontból? Sportpszichológust, akivel meg lehet beszélni a sportolóval kapcsolatos mindennapi dolgokat?

A szüleinkkel tudjuk. Nincs sportpszichológusunk. Külföldön ez működik. Ott van rá pénz. Szlovákiában erre nem jut.

Lenne rá igény?

Némely személyeknél biztosan. Fontos, hogy az ember a sikert is fel tudja dolgozni. Egy-egy verseny előtt pedig helyes állapotba hozni annak érdekében, hogy a legjobb teljesítményt tudja nyújtani.

Érezted már úgy, hogy feladod és nem akarod ezt tovább csinálni?

Minden év tavaszán. Tavasz és az ősz az az időszak, amikor sokat evezünk. Állóképességi munkát végzünk, ami nekem annyira nem megy. Én inkább gyorsasági típus vagyok. Amikor az úszásban, futásban is utolsó vagyok, akkor az demotivál. De szerencsére, amikor beszállunk a hajóba, már jönnek a sikerek. És ez az, ami megtart. Sokszor volt már így. Érettségikor is dillemáztunk az egyetem és a sport között. Abban az évben megnyertem az ifi világbajnokságot K2-ben, így maradtam a sportnál. De ha ez nem lett volna, akkor már valószínűleg más úton vagyok.

Az érdeklődési köröd merőben más, mint az átlag korodbelieknek. Kikkel érzed magad a legjobban és találod meg a közös hangot?

Szerintem mindenkivel. Attól, hogy más az életvitelem, nem vagyok más ember, mint a többiek. Legalábbis remélem,hogy nem úgy néznek rám (nevet). Azon kívül, hogy már gimiben is, alapiskolában is kimaradtak az osztálykirándulások, ugyanúgy megértettem magam a tobbi emberrel is. Soha nem volt ezzel gond.

Nem fájt a szíved, hogy egy-egy osztálykirándulást ki kell hagynod?

De. Sokszor éreztem úgy, hogy mennék. Viszont előttem volt a cél, hogy el szeretnék valamit érni. Ahhoz pedig edzenem kell.

Mit tanultál meg eddig magadról és az életről a versenyek, felkészülések során?

Azt, hogy nehéz megbízni az emberekben. Amikor sikereket érek el, olyanok is jönnek hozzám, akiktől nem várnám. És tudom azt, hogy ha nekem egyszer kéne segítség tőlük, akkor nem segítenének. Pár embert kiismertem. Az emberismeretem az évek során elég jól kifejlődött. Céltudatosság, becsület nélkül nem lehet csinálni.

Mit jelent számodra a siker?

Nem mindig az aranyérmet. Siker számomra, ha az egész évi munka az év végi versenyen, pl.VB-n abban a három percben megmutatkozik. Ha érződik, hogy edzettem, dolgoztam és föládoztam érte abban a 3 percben. Ez számomra a siker. És ha az utolsó csúcsversenyünk az elképzeléseim szerint zajlik. Néha elégedettebb vagyok egy harmadik hellyel, mint az elsővel. Például a 2013-as VB-n a nyakamon volt az aranyérem, a dobogón álltam, de csalódottan, mert szörnyű pályát mentünk. Igaz, hogy világbajnokok lettünk, de nem az elképzeléseink szerint mentünk. Nem a legjobb teljesítményünket nyújtottuk, mint amit tudunk. Az a siker, amikor elégedett vagyok önmagammal.

Ha a jelenlegi körülményeken változtathatnál, mi az, amire itt Komáromban szükségetek lenne, hogy még jobbak lehessetek?

Nagyon sok tekintetben jobbak itt a körülmények, mint a külföldön. Komáromban azt kell hogy mondjam, eléggé elkényeztetett sportolók vagyunk. Pár dologtól eltekintve: nincs sportpszichológusunk, nincs egyáltalán orvosi csapatunk, egy komoly gyógytornászunk, fizioterapeutánk, és diabetikusunk, aki az étrendet irányítaná. Ha ezek a  hiányosságok megoldódnának, akkor azt mondhatnám, hogy nagyon profi szinten vagyunk. Edzői téren nincs gond, a körülmények is jók, a csónakház is jó. Víz is rengeteg van Szlovákiában, evezni van hol. A környezet adta lehetőségek tényleg kiválóak.

Gondolná az ember, hogy a nyugati országokban ha nem is jobbak, de legalább ennyire jók a körülmények, mint nálunk.

Nem biztos. Külföldön vannak olyan országok, akiknek többezer eurós kütyüjeik vannak, ami méri a hajó mozgását, és mégis mögöttünk végeztek. Nem biztos, hogy a modern kütyük jelentik a sikert.

És Magyarországgal összehasonlítva? Hogyan ítéled meg, a magyar kajak-kenut és a szlovákiait?

Mi magasabb szinten vagyunk szerintem. Nekik azért vannak nagyobb sikereik, mert ezerszer annyian vannak, mint mi. 10 ezer kajakosbóĺ könnyebb összeszedni 10 jót, mint 100-ból. A számbeli tényező az ok, amiért ott tartanak, ahol tartanak.

Akkor nem cserélnél?

Nem. Biztos, hogy nem mennék Magyarországra.

Mi a legfontosabb dolog szerinted, amire a mai világban szükség van?

A mai világ szerintem arról szól, hogy ki hazudik jobban a másiknak és ki cselekszik erkölcstelnül. Sokan erre néznek fel. Én így látom. Az erkölcs a mai világból hiányzik mind a nők, mind a férfiak részéről. Erkölcsösebben kellene élnünk az élet minden területén. Valamint ne csak a pénz körül forogjon a világ, meg a külsőségek körül, hogy ki miben van felöltözve. Ne a külső alapján zárjuk be skatulyába az embereket. Hanem próbáljuk őket megismerni.

Mit üzensz a fiataloknak, egyetemistáknak?

Elsősorban nézzen magukba és a szüleikre. Majd vessék össze önmagukat, és hasonlítsák össze a különbségeket. Szerintem sok fiatal el van kényeztetve, mert a szüleik mindent megadnak nekik, és nem becsülik a szeretetet, amit az emberektől kapnak, csak az anyagi értékeket. Ez nagyon tipikus a mai társadalomra, hogy az értéket az anyagiakban látják, nem az erkölcsben.

Szeretnéd, ha a te gyerekeid is hivatásos sportolók lennének?

Ez legyen inkább az ő döntésük. Én biztos nem fogom erőltetni. Örülni fogok, ha egészségesek és boldogok lesznek. Hogy a sportban vagy más területen lesznek sikeresek,mindkettőnek ugyanúgy örülni fogok.

Van példaképed? Ha igen, ki az?

Nincs. Vannak elképezeléseim és az életemet is úgy próbálom rendezni, hogy a fiatalok, akár a csónakházban példaképként nézzenek rám. Magamat próbálom csiszolni a saját elképzeléseim szerint. De van egy személy, akiről pont most néztem A 42-es c. filmet. Jackie Robinson, az első feketebőrű baseball-játékos, akit támadtak, de ennek ellenére maradt a sportnál. Talán ő egy példaképem.

Ha nem a kajak töltené ki a mindennapjaid, mivel foglalkoznál?

Jogra szerettem volna menni. Lehetséges, hogy a jogi pályára mennék.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A legfontosabb tervem jelenleg, hogy kijussak a riói olimpiára 2016-ban. Ott elérni egy szép sikert. És utána szeretnék a sportban maradni. Ugyanakkor szeretnék felépíteni egy várat a másik életemben is. Ne csak a sportban, de a magánéletben is sikeres legyek. Ezalatt vagy vállalkozást, vagy valami hasonlót értek.

Itthon, vagy külföldön képzeled el a jövődet?

Lokálpatrióta vagyok. Éppen múltkor beszélgettünk a barátaimmal Komáromról, hogy nem ishogy stagnálunk, de süllyedünk. Valamit tenni a városért a későbbiekben.

Szóval a politika felé is kacsintgatsz?

Akár. Nem mondanék nemet. De elsősorban magárt a városért tenni, és befektetőket hozni. Mert volna mibe befektetni.

Mit gondolsz, milyen lehetőségek vannak Komáromban?

A városban elég nagy menyiségű termálvíz van. Elsősorban ebba kéne invesztálni. Ha körbenézünk párszáz kilométeres körzetben, Sárvár, Bükkfürdő a semmiből építette fel a fürdőit, és emberek ezrei látogatják. Méghozzá úgy, hogy a fürdőn kívül nincs ott semmi látnivaló. Itt pedig volna, ha a vár is karban lenne tartva. A Csillagerődbe is járnak elég szép számban látogatók. A sport után ez volna a másik célom, hogy valamit tegyek a városért és segíteni rajta.

Hogy látod, találnál is társakat ehhez a projekthez, mondjuk a kortársaid körébe, akikkel együtt ezt megvalósíthatnád?

Szerintem sokan lennének, akik mögém állnának és támogatnának. Sokan örülnének is neki, és sok ember álma, célja valósulna meg ezáltal. A komáromi lakosok álmát valósítanám meg, ha sikerülne valamit tenni ezért.

Demin Viktorral Tóth Lívia beszélgetett

Fényképezett: Király Zsolt

Névjegy

Demin Viktor (21) többszörös Európa-és világbajnok kajakos. A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Semmelweis Egyetemen tanult sportmenedzseri szakon. Idén felvételt nyert a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemre. A 2016-os riói nyári olimpia reménysége. Kitüntetései, díjai:

2011 – Komáromi járás ill.Nyitrai kerület Év sportolója díj

2012 – Belügyminisztérium Legjobb sportolója díj

2012 – Klapka György díj – Selye János Gimnázium

2013 – Az év teljesítménye díj – Szlovák Kajak-Kenu Szövetség