A szomszéd állata mindig cukibb – volt eddig

Szurikátával, kis elefánttal, bébifókával vagy emberrel barátkozó delfinnel könnyen lehet cukiságbombát robbantani, így gyakran találkozhatunk képeikkel. Hazai állataink méltatlanul háttérbe szorulnak ezáltal, pedig ők is tudnak imádni valóan helyesek lenni!

A havasi mormota egykor a történelmi Magyarország több hegyvidékén élt, mára sajnos csak a Szörényi-havasokban és a Magas-Tátrában található meg – ráadásul utóbbi élőhelyén is veszélybe került, ezért az északi oldalról kellett példányokat visszatelepíteni. Táplálkozását az ínyenckedés és a kifinomultság jellemzi: lágy szárú növények lédús hajtásait, fiatal leveleket, virágokat, gyümölcsöket fogyaszt. Telente 6-7 hónapot alszik a lakóhelyéül szolgáló üregben (családostul), melynek bejáratát belülről elzárja ilyenkor. Párzását kölcsönös ölelések előzik meg.

A keleti sün szintén alszik telente, az avarból csak tavasszal bújik elő: ilyenkor egyre gyorsabban ver szíve, egyre sűrűbben veszi a levegőt, testhőmérséklete pedig eléri a rendes, 35-37 °C-t. Mivel zsírtartalékát teljesen felhasználta eddigre, ébredés után rengeteget eszik. Táplálékáért (földigiliszta, csiga, sáska, gyík, gyümölcs és akár madárfióka) hosszú utat képes megtenni. Éjszaka kitűnő szaglása és hallása segíti a tájékozódásban.

A vörös mókus a hideg évszakokban felváltva alszik és pihen, de valódi téli álmot nem alszik. Bundája is megváltozik ilyenkor, sötétebb lesz. A tobozt, fakérget, makkot, mogyorót, rovarokat, tojásokat, gombát, bogyókat, eszi, és táplálékából télire is raktároz. Lakóhelye a fák lombkoronáján van, de az avarban is láthatjuk: itt szokott párzás előtt kergetőzni. Az év nagy részét ugyanakkor egyedül tölti, csapatostul akkor találkozhatunk vele, ha valahol rendszeresen etetik őket.

Az európai őz nyáron szintén jellemzően magányosan él, esetleg kis családi csoportokban, például suta az őzgidáival. Ősztől tavaszig csapatokat formálnak, melynek száma igen eltérő lehet, erdőben 4-8 egyedből, nyílt mezőgazdasági területeken 40-90 tagból is állhatnak. Kedveli még a nádasokat, a magas, füves, bozótos térségeket is. Finom, kecses alkata, a far felé enyhén nehezedő teste segíti az elrejtőzésben – legaktívabbak este és a hajnali szürkület idején. Téli bundája szürkésbarna, a combok hátulsó felén található ún. tükör pedig fehérnek látszik ilyenkor.

A macskabagoly nevét a szürkületkor hallható, nyávogásra emlékeztető hangjáról kapta, mely miatt egyébként az emberek sokáig a balszerencsével és a halállal kapcsolták össze ezt az állatot. Éjszakai ragadozó, rágcsálókra vadászik ilyenkor: faágról lesi a leendő áldozatot, majd lecsap. Táplálékát egészben nyeli le. Városban akár kisebb madarakat is megeszik – ám ő is áldozatául eshet a nagyobbaknak, így az uhunak vagy a héjának. Nem vándorol, hevesen védi területét. Fészkeit középhegységi és ártéri erdőkben szereti rakni, de templomtornyokban, városban is előfordulhat. Akár több ezer méteren (pl. az Alpokban) is fészkel.

   

A zerge élőhelye 800 és 2500 méter között ingadozik, nyáron a törpefenyők zónájából a meredek hegyoldalakra, hegyi legelőkre vonul, télen pedig a völgy felé, az erdőzóna felső részébe vándorol. A Magas-Tátrában élő alfaj, a tátrai zerge veszélyeztetett, az élőhelyén túlzásba vitt turizmus miatt. A szélsőséges viszonyokhoz remekül alkalmazkodtak lábai, erős ízülete és izomzata van, patája hátul széles, előre keskenyedő, mely tapadókorongként fogja az aljzatot, a belső puha szarutalp pedig megakadályozza a csúszást. Így olyan meredek helyekre is képes eljutni, ahol már csak a szirti sasok jelenthetnek veszélyt rá.

A vidra Európában már több helyen kipusztult, próbálkoznak visszatelepítésével. Vacka a víz fölé hajló fák tövében van, de nádasban is előfordulhat. Idejének jelentős részét pihenéssel, játékkal és táplálkozással tölti: megeszi a halat, rákot, pockot, kagylót, rovarokat. A párzási időszak kivételével magányosan él – ez természetesen nem vonatkozik a kölykeit nevelő nőstényre és a kicsikre.

A kis vöcsök szintén szereti a halakat, vízinövényeket, apróbb rovarokat, csigákat. Táplálékát részben bukva, részben a felszínen csipegetve szerzi, a kisebb zsákmányt még a víz alatt lenyeli, a nagyobbakkal a felszínre jön. Fiókái már az első napon tudnak úszni. Nálunk évente kétszer költenek, az ilyenkor rakott 4-7 tojás kotlási ideje 19-20 nap. A másodiknál megesik, hogy a kotlási idő alatt a pár másik tagja a korábbi költés fiókáira vigyáz. Fészkük a nádas sűrűjében szokott lenni, egy része a víz alatt. Télen a be nem fagyott vizeken néha képes áttelelni, de egyébként vonuló madár, mivel nem bírja a kemény hideget.

Az őszapó egész évben itt marad, áttelel nálunk. Fenyvesekben, bozótos ligetekben lakik, de hideg időben csatlakozhat a cinegékhez, találkozhatunk velük madáretetőkön. Rovarokkal, lepkékkel, férgekkel, olajos magvakkal, bogyókkal táplálkozik. Csoportokban él, több család együtt. Gömb alakú fészkében (melyet pókfonálból, zuzmóból, mohából épít) évente egyszer költ, 9-11 tojást. Ezen 12-13 napig kotlik, majd a pár mindkét tagja gondoskodik a fiókák neveléséről. Alváskor szorosan egymáshoz bújnak, az egyik a másik fölé rakja a szárnyát, mintha betakarná azzal társát.

Az üregi nyúl kolóniában él, egy-egy hímnek több nősténye is lehet. A csoportokon és a nagycsaládokon belül szigorú rend van, az alacsonyabb rangúak kevésbé biztonságos, szélső területeken élnek. Üregeikből általában alkonyatkor és éjjel merészkednek ki, ha pedig esetleg bajba kerülnek, cikkcakkban kezdenek el menekülni. Veszély esetén hátsó lábával dobol a földön, társai így eltűnnek az üregekben. Futás közben szemmel tudja tartani üldözőjét, mert látómezeje 360 fokos. Kisebb a mezei nyúlnál, fülei is rövidebbek, feje gömbölyűbb. Jó ízű húsa miatt háziasították az ókori rómaiak.

A vaddisznó szintén társas, családi közösségekben, csapatokban jár. Ennek magját az öreg koca és a süldők, malacok adják, a kanok csak a szaporodási időszak kezdetekor csatlakoznak a kocákhoz. A vemhességi idő 16-21 hét, az alom 4-10 malacból áll – ők a koca által puha levelekkel és gazzal kibélelt mélyedésben élnek. A csapat estefelé élénkül meg, amikor táplálkozni indulnak. Nagyon óvatosak ilyenkor, minden irányban figyelnek, halkan mozognak. Apró szemeikkel egyébként gyengén látnak, ezért hallásukra (sokféle hangot képesek kiadni), érzékeny orrukra számíthatnak a tájékozódásban. Együtt pihennek, egymást tisztogatják – ehhez összedörzsölik sörtéiket –, gyakran szorosan fekszenek egymás mellett.

Míg az előbbi állatokról ritkán hallunk, legelterjedtebb szárazföldi ragadozónk, a vörös róka cukiságát egyre többen ismerik ma már. Lakóhelye a kotorék, melyet jó esetben nem ő készít el: a borzokét veszi át. Gyakran előfordul ezen kívül barlangokban, természetes üregekben, kőrakásokban. Vadászni kölykeivel indul. A kicsik összetapadt szemhéjjal, fejhez lapult füllel születnek egyébként. Egy–másfél hónapos korukban merészkednek először a szabadba, hogy a napon sütkérezzenek és játszadozzanak.

Bogos Zsuzsanna

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!