Az igazi magyarok

Ma van a magyar kultúra napja, amely alkalomból valószínűleg már minden érdemeset elmondtak és leírtak az évek során Kölcsey Himnuszáról. Ezért most inkább az alcímhez igazodva, a magyar nép zivataros századaiból szemezgetünk olyan eseteket, amikor ésszel kerekedtünk felül.

A sok-sok Nobel-díjasunk nagyon elcsépelt szlogen már, mégis fontos feleleveníteni, hogy több kiemelkedő magyar és külföldi tudós elmondása szerint is a magyar nyelvben rejlik a kulcs.

A nyelv működése, logikája alapvetően befolyásolja az ember gondolkodásmódját. A magyar gondolkodásmód és néplélek hozta létre a kultúránkat, ezért ezek épp úgy hozzá tartoznak a magyar művelődéshez, mint költőink, íróink, festőink és zenészeink.

Ma az a kép él a magyarokban, hogy kicsiny népként, az eszünket használva győzhetjük le a kihívásokat, viszont a középkorban még nagyhatalmi erőt is fel tudtunk sorakoztatni a csavaros észjárásunk mögött.

Dicsőséget hozó kalandozások

A kalandozások nyolc évtizedének rengeteg harctéri dicsőségét az életmódszerűen megtanult lovasíjász taktikának köszönhettük, amelynek lényegi elemei voltak a jó terepismereten alapuló váratlan, gyors csapatmozgások és az ellenség megtévesztése. Mátyás király politikusként és államférfiként egészen kivételeset alkotott, és noha hadvezérként nem ért fel apja páratlan lángelméjéhez, amikor átfogó stratégiában kellett jeleskedni, akkor az ő fejéből is kipattant néhány ütős ötlet.

   

Az ellenségei számára félelmetes fekete seregről mindenki hallott már, de az kevésbé ismert, hogy ez a sereg óriási létszámhátrányban is aratott fényes diadalt.

Mátyás a cseh királyi címért vívott háborújában már évekkel korábban megszerezte Morvaországot és Sziléziát, amikor V. Ulászló cseh király és testvére, IV. Kázmér lengyel király óriási sereget gyűjtöttek, hogy kiverjék a két országrészből. Mátyást a hónapokkal korábban megkötött béke miatt váratlanul érte az orvtámadás híre, csak a békeidős létszámú (8-10 ezer fő) fekete sereggel tudott odavonulni a nyolcszoros túlerőben lévő támadók ellen, így valami olyat kellett kieszelni, ami nem fogan meg akármelyik agyban.

Kinizsi és Szapolyai huszárai

Seregét Szilézia városaiban rakta szét, ő maga a fővárosba, Boroszlóba (ma Wroclaw) vette be magát, a falvakat pedig kiürítette. A támadók csak a bezárt városokkal és a használhatatlanul üres falvakkal szembesültek, így távolról kellett utánpótlást hozatniuk.

Ezt viszont a villámgyors magyar huszárok hiúsították meg, akik Kinizsi Pál és Szapolyai István vezetésével rendszeresen kifosztották a Lengyelországból érkező szállítmányokat, tovább duzzasztva a magyar tartalékokat. Az ostromlott városokban eközben nagy lábon éltek Mátyás katonái a felhalmozott élelmiszerből, és ezt az éhező ostromlóknak pimaszul küldött „kóstolóval” is nyomatékosította a magyar király.

Másfél hónap erőlködés után a nyolcszoros túlerőben lévő ostromlók elkeseredetten békét kértek, amire nem nagyon van példa a világtörténelemben.

Kinizsi Pálnak sem kellett a szomszédba mennie ravaszságért, hiszen 1479-ben akkor ütött rajta Kenyérmezőnél az országra tört, nagy török seregen, amikor az már a rablott kincsekkel megrakodva, rabszolgának szánt magyarok sokaságát magával hurcolva, elégedetten, de lassan vánszorgott az országhatár felé.

Zrínyi Miklós szimata

A csata vége az lett, hogy az országhatárt futva sem nagyon érték el a betolakodók, a török sereget megsemmisítették a magyarok. Zrínyi Miklós is a törökökön edzette az agytekervényeit: Magyar Marsnak nevezték Európa-szerte, amiért a kortársak szerint lehetetlen, és ezért a törökök által is teljesen váratlan katonai tettet hajtott végre, remekül kigondolt csapásiránnyal és az ellenség gyenge pontjainak pontos kiszimatolásával.

1664 legelején, az oszmánok téli mozgásképtelenségét kihasználva, csekély emberveszteséggel, 240 km mélyen benyomult az ellenség kezén levő területre, felégette a hódoltság utánpótlását biztosító eszéki hidat, és csak az osztrák hadvezetés kelletlenségén múlott, hogy a tavasszal kiújuló komoly harcokig nem hozták igen nehéz helyzetbe a törököket.

Az agyafúrt gondolkodással ötvözött merészség beszédes példáit folytathatnánk akár Görgey Artúr honvédtábornok szabadságharcbéli tevékenységével, mégis szemléletesebb az az eset, amikor 1849. március 24-én Beniczky Lajos őrnagy 800 lovassal kikergette Losoncról az ott állomásozó, többezres osztrák egységet. A huszárok szándékosan nagy ribilliót csaptak az éjjeli roham közben, a rémülten menekülő osztrákok pedig 8000-nek hitték az alig 800 főnyi támadót.

Papp Laci, Kokó, Erdei Zsolt

Azt se gondoljuk viszont, hogy a magyaros észjárás csak a háborúkban termett babért! Papp Laci, Kokó és Erdei Zsolt szédületes ökölvívó pályafutását egyaránt az ésszel és technikával kivívott győzelmek repítették magasba. Nem véletlen, hogy a hosszú éveken át verhetetlen Erdei nem futhatott be az Egyesült Államokban, hiszen az ottani közönség egymásnak feszülős bunyót meg felrepedt szemöldököket akar látni, és talán nem is érti, amikor valaki ésszel és ügyességgel kergeti őrületbe az ellenfelét.

Legeredményesebb olimpiai sportágunkról, a vívásról nyilvánvaló, hogy elképesztő lelkierő, szellemesség és önbizalom kell hozzá. Kard egyéniben az 1924-1964 közti csekély négy évtized alatt kizárólag magyar nyakba akasztottak aranyérmet, 1952-ben még az a csúfság is megesett a többi országgal, hogy a dobogóra sem fért fel nem magyar.

Ezzel párhuzamosan, 1928-1960 között kard csapatversenyben is megnyertük az összes olimpiát, ami azt jelzi, hogy a lelkierő, a szellemesség és az önbizalom egyaránt bőven benne van alkatilag a magyarokban.

Végigverték a világot

Ezeknél a példáknál is ismertebb az a két magyar csapat, amelyeket éveken át elképesztő tisztelet és elismerés övezett, amiért oda-vissza elverték az egész világot.

Az Aranycsapat azért tudta 1950-54 között a vert mezőnyben tartani az egész világot, mert a kalandozó harcosainkhoz, vagy éppen Mátyás királyhoz hasonlóan mindig tudott valami meglepőt húzni, amire az ellenfél nem számított.

Hogy is számított volna rá, hogy a balszélső a jobbszélről ad gólpasszt? A csapat – meglehetősen eredményes – támadójátéka arra épült, hogy egy az egy ellen ki kellett cselezni az ellenfelet, ami szellemességet és kreativitást feltételez. A játékosok nagy szabadságot élveztek a pályán, bárki bárhol felbukkanhatott, és ők éltek is vele, hiszen a szabadjára engedett magyaros rafinéria kiválóan fűszerezte meg az egyéni technikai képzettségüket.

A Kemény-legénység

Aki nézett vízilabdát a 2000-es években, az bizonyára élénken emlékszik rá, hogy a magyar sporttörténet egyik legnemesebb jelensége, a Kemény-legénység által játszott „űrvízilabda” is hasonló módszerrel nyerte sorban az olimpiákat és a más világversenyeket. Mi ilyenek vagyunk, nekünk ez a természetes, ezzel tudtunk akár szorult vagy szegényes helyzetben is kiemelkedő dolgokat alkotni a történelmünkben.

Ezért nem is adtunk neki nevet. Végül az angolok nevezték el thinking outside the box-nak az 1970-es években, Edward de Bono máltai orvos nyomán; a fogalom azt jelenti, hogy a megszokott megoldási út erőltetése helyett új vonatkoztatási keretet állítunk fel, formabontó megoldást keresve. Talán ez a jelenet is közrejátszott abban, hogy éppen az angolok nevezték el:

Sokszor elhangzott már az a rosszindulatú vád, hogy a magyarok nem alkalmasak csapatot alkotni, mert önzőek. Nos, ez egy erősen sarkított részigazság, amelyet éppen Puskásék vagy Benedekék cáfolnak. Ezek a csapatok azzal emelkedtek ki, hogy szabadon engedték az egyéni szellemességet, ugyanakkor kellő alázat is volt bennük ahhoz, hogy az egyéniséget a csapat mögé tudják helyezni.

A magyaros gondolkodásmódnak amellett, hogy egyszerre tud eredményes és látványos lenni, vannak hátulütői is – ebben van a bekezdés első mondatának részigazsága. Ha hiányzik az alázat, és az egyéni érdek mindent felülír, akkor a széthulló csapat elbukik, ha viszont túl kemény kézzel fogják össze, hogy a szükséges szabadság is csorbul, akkor erőlködés és szintén kudarc lesz a történetből.

Vékony mezsgyén haladva, az egyensúlyokat jól eltalálva értük el a sikereinket a régmúltban és a közelmúltban egyaránt. Ez nem könnyű, de a fenti, közel sem teljes felsorolást látva, van kiktől ihletet merítenünk az elmúlt 1100 évből.

Vésey Kovács László

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.