Néhány nap turistaként külföldön gyorsan ráébreszti az embert arra, milyen messze is van az ország attól, hogy több napos vonzó célponttá váljon a külföldi vendégek számára.
Májusi andalúziai körutunk ismét megmutatta, hogy ha sürgősen nem történik gyökeres változás a fejekben, hozzáállásban, mentalitásban, Pozsony örülhet, ha a Bécsből Budapestre tartó turisták legfeljebb 1-2 órára útba ejtik a várost. Többre jelenleg nem nagyon számíthat.
A valóság Andalúziában és nálunk.
Andalúzia csillagai
Cordoba, Sevilla, Malaga, Granada, Ronda, Antequera… Szebbnél szebb élhetú városok dél Spanyolországban, fényévekkel előttünk az idegenforgalom terén. Az alig 40 ezres Antequera is „többet tud“ a szlovák fővárosnál, hogy a még kisebb Ronda-ról ne is beszéljünk.
Cordoba, Sevilla nevezetességeit csodálva látható, hogy bár az elmúlt évszázadok alatt ott is megpróbálták a mecseteket katedrálisokká átalakítani, az arab múltat tisztelték és meghagyták. Az évszázados értékekre azóta iparágat építettek, a turizmus pedig virágzik.
Aki járt arrafelé, meg tudja erősíteni.
Nálunk így nem lesz soha semmi
És mi van nálunk?
A pozsonyi vár, melynek udvarán közfelháborodás ide vagy oda, barbár módon mélygarázs épül. A Dóm, ahol Mária Teréziát is koronázták, de akinek szobrát hiába keresnénk a városban (van helyette viszont ide nem illő Svätopluk szobor). Vagy Dévény, ahová kevesen jutnak el, ha egyáltalán ismerik. Ezen kívül sok minden más (is lehetne,) ha akarnánk. A háromnyelvű, német, magyar, szlovák közös múlt egyre kevésbé felfedezhető, jegyeit ahol csak lehet, eltüntetik. Emlékezzünk csak Petőfi Sándor szobrának megpróbáltatásaira, a levakolt, eltüntetett magyar feliratokra…
Pozsony legszebb parkjában bevásárlóközpontot épült (Aupark), Kassán pedig a szlovák parlament korábbi elnöke, Pavol Paška döntött úgy, hogy a zöldövezetbe építkezik.
Legutóbb a Slavínon, Pozsony legdrágább és egyik legszebb telkére vetett szemet az egyik gorillás Penta vezér, és csak idő kérdése, mikor nyúlja le azt a Iuventa nevű közhasznú szervezettől.
Cordobában, Sevillában ilyesmivel nem találkoztunk. Mint ahogy olyannal sem, hogy a cordobai mecset/katedrális tövében egy helyi építész (!) oda nem illő saját rezidenciát húzzon fel. Bezzeg nálunk, a pozsonyi vár tövében:
Szlovákiában a múlt tisztelete, hagyományok megőrzése helyett gyakran a kultúrálatlanság, kisebbrendűségi érzés kerekedik felül. Csakhogy Svatopluk, Jánošík, vagy épp a juhtúrós galuska, a szlovák sör meg a fokos nem fogja idevonzani a turistákat. Azokat, akik előtte Sevillában a Plaza De Espana-n sétáltak, Malagában a Picasso múzeumban nézelődtek, vagy Cordoba tömött belvárosában vacsoráztak egy flamenco est után.
A szlovákiai idegenforgalom Európa legvégén kullog
Legfeljebb egy rövid sétára. Hogy az ország többi részéről ne is beszéljünk. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a szlovák idegenforgalom Európa legvégén kullog alig 1,4 nap itt eltöltött éjszakával. A fő ok, hogy nem tudjuk vonzóvá tenni az országot a külföldi turisták számára.
Andalúziában a parkok évszázadok óra megmaradtak parkoknak, nálunk a mohó oligarchák rövidtávú érdekei bármikor felülírják a közérdeket.
Mi lesz ebből az országból, ha mindent szétlopunk, beépítünk, eladunk, magánkézbe átjátszunk? Marad a kesergés az idegenforgalom visszaesése miatt, és a rádöbbenés a helyi valóságra néhány nap külföld után már a pozsonyi reptéren.
Király Zsolt
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
