Borsószezon van, adja magát, hogy levest főzzünk. Az már kevésbé kézenfekvő, hogy mindehhez egy 1795-ös receptet válasszunk. Kipróbáltuk: érdemes újítani. És a későbbi korok is adhatnak jó ötletet, Móra Ferencné 1928-as ötlete szintén bevált.
A borsót persze legjobb fejtés közben, nyersen enni, hiszen így a legfinomabb, ráadásul így érvényesül igazán magas cukor-, fehérje- és vitamintartalma (A, B-vitamin-csoport, folsav, C-vitamin, E-vitamin), illetve a benne található kálium, foszfor, kalcium, mangán, cink, vas és magnézium. Ugyanakkor nehéz ellenállni egy jó borsólevesnek!
Ha hagyományos receptet keresünk, találunk rákfarkakkal és „pontytej fánkocskákkal” kínált változatot – a folyami rák nagy slágere volt a magyar konyhának egykor – a 16. században pedig a kor nagy kedvencét, a mandulát tették a borsóléhez, mely végül tejfölös-vajas habarást kapott. Egy évszázaddal később pedig gyömbért és zsályát használtak ízesítéséhez.
Végül Simai Kristóf piarista szerzetes körmöcbányai gyűjteményéből próbáltam ki egy receptet:
„Tehénhúslévben tedd fel a borsót, ha félig megfőtt, tégy közibe mindenféle gyükeret [gyökérzöldséget], egy kevés bazsalikomfüvet, valamint több kakukkfüvet, sót, borsot, s ha mindez jól öszvefőtt, szitán verd által, piríts főtt vajon zsemlyeszeleteket, s töltsd reájuk az általszűrt levet, s melegen add fel.” – szól az egykori recept.
A vajat és a kakukkfüvet ne sajnáljuk, ez a lelke a levesnek! Kézi áttörés helyett én már botmixert használtam. (A tehénhúslé, vagyis az alaplé akár elmaradhat, ha nincs.)
Mivel még maradt borsóm, tovább kerestem a régi szakácskönyvekben. Móra Ferencnénél (1928) bukkantam rá egy olyan receptre, ahol a zöldborsó köretnek készül. Eszerint:
„Megmossuk a zöldborsót, feltesszük forró zsírban, keverünk bele sót, petrezselymet, mindig egy-egy kevés vizet öntünk alá, és puhára pároljuk, de vigyázva, hogy a szemek egészben maradjanak.”
Az elkészítés legalább olyan egyszerű, mint maga a leírás; nagyon hamar megvan. Amíg a borsó puhult, hagymát és kolbászt sütöttem, ezzel lett teljes a fogás.
Bogos Zsuzsanna
régi receptek nyomában blogon, facebookon és a Körképen
Még több régi recept a Körképen:
Almás-céklás heringsaláta
Fokhagymás süllő
Gomba gombával
Kenyérre lehet kenni
Húst hússal
Mustáros krumplifőzelék
Csodatorta 1938-ból
Csirke madárlével
Vörösboros nyúl
Ínyencreggeli
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.