Újvilági italok – régi szakácskönyvek

Színes löttyök, sok jég, papír-napernyő, kacskaringós szívószál, homokos tengerpart és persze alkohol. Mindehhez a karibi szigeteket és a fürdőnadrágos Tom Cruise-t társítjuk, nem egy 1906-os magyar szakácskönyvet vagy Csáky Sándort. Pedig utóbbiakkal sem lőnénk mellé.

„A cocktail mindenki által elismert étvágycsináló ital, amely oly közkedveltségnek örvend, hogy magánházakban a háziasszonyok külön kedveskednek étkezés előtt egy-egy pohárral a vendégeiknek. Legtöbb nyugati városban minden étteremnek megvan a maga speciális cocktailja, melyet feltűnő helyen ajánlanak a vendégeknek étkezés előtt és után. Elkészítése a recept után igen egyszerű” – írja a meglepő sorokat Csáky Sándor 1929-es szakácskönyve.

Újvilági hódítók

Ezek után viszont már érthető, hogy az újtátrafüredi szálló sztárszakácsa receptgyűjteményében külön fejezetet szentelt a koktéloknak, sőt, hogy olvasói tájékozottak legyenek a témában, néhány tudnivalót, kis történeteket is lejegyzett. Ám mindjárt magyarázkodással kellett kezdenie, hiszen amerikai italokról van szó, ez pedig „ma már kissé furcsán és szokatlanul hangzik.” A szesztilalom idején járunk ugyanis, s bár mi már tudjuk, hogy ez korántsem jelentett teljes absztinenciát, Csáky átlagolvasóiban ez a kép élt: „az amerikai bárélet, amely minden tekintetben különbözik a zenés és táncos európai bárélettől, teljesen megszűnt.” Így aztán el kellett magyarázni, hogy ezek a régi amerikai italok az Egyesült Államokból való kitiltás után Európában leltek új hazát.

A híres mixerek megismertették italaikat a nyugat-európai mulatók, bárok, hotelek látogatóival, majd az új divat egy idő után megjelent a polgári háztartásokban is. Emiatt kerülhettek be Csáky könyvébe, a Pesti Hírlap receptválogatásába vagy az 1906-os Dunántúli szakácskönyvbe.

Koktélok Dunántúlon

   

A legmeglepőbb ebben a sorban alsószopori Nagy Ferencné Dunántúli szakácskönyve: a hagyományos magyar pörköltek, a házi kenyér, a lekvár és a mézeskalács-receptek mellett itt is helyet kaptak koktélok. Amerikai ital – sherry cobler címszó alatt például a következő leírás szerepel: „háromnegyed résznyire megtöltünk egy talpas poharat tiszta zúzott jéggel. Felöntjük egy borospohár sherryvel, teszünk hozzá 3 csöpp angosztura-keserűt, 2 narancs- vagy citromszeletet, 2 evőkanál porcukrot és kis kanállal, szalmaszállal feladjuk”. (A szalmaszál szívószálként funkcionált.)

De szerepelnek ún. alkoholellenes italok is a könyvben, ezek főleg szörpök – ez a válogatás sem szokványos: az alma- mellett a gyerekeknek ajánlott rizs-, a kukorica- és az árpaszörp receptjét olvashatjuk itt.

Háziasszonyból bártender

A Pesti Hírlap 1930-as években megjelent szakácskönyvében csak néhány koktélreceptet találunk, de azokkal bármelyik háziasszony lenyűgözhette vendégeit.

Az egyik rögtön egy klasszikus trükkel indul: „egy nagyobb talpas pohár szélét ujjnyi vízbe mártjuk, aztán jól bedörzsöljük porcukorba, hogy az köröskörül ráragadjon”. Aztán „a pohárba óvatosan beleteszünk 2 db diónagyságú jeget, néhány szelet vegyes párolt gyümölcsöt (barack, cseresznye, alma), felöntjük forralt borral a pohár háromnegyedéig, s arra még likőrös pohárnyi cointreau-t. A tetejére egy vékony szelet citromot teszünk. Kanállal és szalmaszállal adjuk az asztalra.”

A „coctail d’amour” fantázianév pedig ezt takarta ekkoriban: „egy keverőüvegbe öntsünk 2 dl konyakot, 2 dl cointreaut, 2 dl altvatert, fél dl gint. Jól összerázva, jéggel telt poharakba öntve és szalmaszállal, karikára vágott szelet-citrommal a pohár szélén tálalva.”

Koktélok a szakácskönyvből

Ha már hozzászoktunk a gondolathoz, hogy régi szakácskönyveinkben még koktélrecepteket is találhatunk, Csáky Sándor gyűjteménye újabb meglepetést hoz. Az 1929-es könyvben a hazánkban tíz éve még teljesen újdonságként kezelt lime-mal is találkozhatunk: „rickies pohárba tegyünk egy kettévágott lime-ot (citromszerű gyümölcs) vagy egy fél citromot, egy darab kristályjeget és egy cocktail-pohár gint. Öntsük fel szódavízzel” – így Iványi receptje.

Koktélokban egyébként Csáky munkája a legerősebb (egy magyar és egy bécsi mixertől idéz recepteket), akár azok mennyiségét, akár minőségét nézzük. Ezek közül természetesen nem hiányozhattak az akkor (is) roppant divatos amerikai nevű italok. Az „Ohio”-hoz curaçao likőrt, konyakot, fehérbort és pezsgőt ír (cseresznyével díszítsük), a „Chicago” cukor-jég-angostura likőr és ugyancsak pezsgő felhasználásával készült. A „Mississippi” pedig így: „tegyünk a keverőpohárba néhány darab tiszta jeget, 3 spriccelés feloldott cukrot, 3 spriccelés citromlevet, 1/2 jamaikai rumot, 1/2 whiskyt. Jól keverjük meg és citromszelettel szervírozzuk”.

A következő italhoz is izgalmas hozzávalót, ibolyával ízesített likőrt használtak: „tegyünk a keverőpohárba 3-4 darab kristályjeget, öntsünk bele 3 likőrpohár creme d’yvettet és 2 likőrpohár absinthet. Keverjük jól meg, szűrjük át coctail-pohárba és szervírozzuk.” Ehhez pedig borsmentalikőr kell: „összekeverünk 2-3 db kristályjeget, 1 teakanál cukorszirupot, 1 likőrpohár pepermintlikőrt, 1 coctail-pohár konyakot és 1 karika citromot. Öntsük fel szódavízzel és díszítsük különféle gyümölccsel.” – szól az utasítás 1929-ből.

Szintén szerepel Csáky gyűjteményében a „prairie oyester” nevű koktél, mely Leo Engel londoni találmánya, az 1870-es évekből. Klasszikus másnaposságot gyógyító ital (ne ijesszen meg, hogy fűszeres), még P. G. Wodehouse zseniális komornyikja, Jeeves is ismerte. Csáky könyvében ebben a formában szerepel a recept: „egy c-poharat jó hidegre hűtsünk le, tegyük bele ½ citrom levét, 1 evőkanálnyi Worcestershire-saucet és 1 evőkanálnyi paradicsomsauce-t. Szórjunk bele kevés sót, paprikát és törött borsot. Tegyünk bele egy tojássárgáját (Keverni nem szabad). Igen kedvelt gyomorjavító.”

Bogos Zsuzsanna
régi receptek nyomában blogon, facebookon és a Körképen