A kerítés

Egyszerű ember vagyok, nem politizálok, nem is értek hozzá. Csak úgy külső szemlélőként figyelem az eseményeket, mi történik körülöttem, meg a nagyvilágban. Mert nem árt, ha az ember tájékozott, akarva-akaratlanul belesodródhat az eseményekbe. Sosem lehet tudni ….

Mostanában elég gyakran azon gondolkozom, vajon mi célt szolgál a kerítés. Állandóan ott motoszkál az agyamban, nem tudok szabadulni tőle. Főzés, mosogatás, takarítás közben ezen töprengek.  Vajon mi célt szolgál a kerítés?  Pedig egyszerű a válasz: hogy megvédje otthonunkat, házunkat, kertünket.

Emlékszem, gyerekkoromban a hatvanas években voltak még szülőfalumban olyan hosszú, ám keskeny parasztporták, hogy a porta elején álló ház a Fő utcára nézett,de a kert vége már a vele párhuzamosan futó mellékútra húzódott át. Itt is volt egy kertajtó, de ezt mindig zárva tartották. Mert a gazda nem látott oda.

   

Eljátszom a gondolattal, mert mosogatás közben miért is ne, mi lenne, ha ma is léteznének ezek a kétkapus parasztporták, és egy szép hajnalom, vagy akár estefelé a gazda arra lenne figyelmes, hogy nagyon ugat a puli, vagy a komondor. Mert volt kutya minden parasztportán.

A gazda kijönne, és azt látná, hogy egy nagycsapat idegen ember közeledik a háza irányába.

Lehetnek legalább százan.

Bevárná őket, és a kutya is hűségesen mellette lenne. Aztán megkérdezné tőlük, hogy mi járatban vannak. Ha bizonyosságot szerezne róla, hogy békés vándorok, abban az esetben meghallgatná a kérésüket, mely szerint át szeretnének vonulni az ő portáján, mert számukra azon keresztül vezet a legkedvezőbb ösvény távolabbi céljuk eléréséhez.

És mert a gazda jóindulatú, így szólna hozzájuk:

„ Látom, békével közeledtek, ezért átengedlek benneteket . De kérem, hogy álljatok egyes sorba, mert a portám nagyon keskeny, és egyetlen ösvény húzódik végig a kert közepén. Csakis azon szabad járni, mert különben letapossátok a növényeket, amelyekkel én és a családom nagyon sokat dolgoztunk, mert ebből élünk. Tudom, hogy éhesek és szomjasak vagytok, de kérlek, ne bántsátok a most érő paradicsomot, mert abból idén nekünk is kevés termett. Alig van ott hatvan szem, ti meg vagytok vagy százan. Nektek sem jutna elég, nekünk meg teljesen kárba veszne a munkánk gyümölcse. Pedig sokat kellett azt palántázni, öntözni, gyomlálni.

Van viszont a kert végében két almafa, azok bőven termettek idén, az ösvény mellett álló termését leszedhetitek, azt jó szívvel nektek ajánlom. Kút is van a kert végében, oltsátok szomjatokat, töltsétek meg kulacsaitokat. De ne feledkezzetek meg az egyes sorról, saját érdeketekben is mondom ezt, mert a  puli különös gonddal ügyel a rendre.  Nem tűri a kihágásokat. Aztán, ha szépen, nyugodtan átvonultatok, kinyitom a hátsó kertajtót, és ott kiengedlek benneteket. Akkor barátsággal válunk el, és azt mondom: Menjetek békével …„

Biztosan így szólana a gazda, mert a magyar ember vendégszerető, segítőkész és barátságos.

Egészen a józan ész határáig.

De ha Merkel asszony ezt valamiért mégsem tudja, kérem a politikusukat, emlékeztessék őt 1989-re!

Buday Mária, Komárom

Képek: Király Zsolt, Körkép.sk

Exkluzív fotóink a tompai magyar-szerb határon készültek szemtember 11-én.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.