Nyitókép: bratislavaden.sk (illusztrációs felvétel)

 

Érdekes grafikont közölt Nagyszombat megye MKP-s alelnöke, Berényi József. A magyar szempontból elért eredmények felsorolása mellett az alábbi grafikon a be- és elköltözött lakosok számát mutatja a Nagyszombati kerület járásaiban a 2014- 2017 közötti időszakban.

 

A konkrét számokból jól látható, hogy az új telepesek épp a két magyarok által lakott járást nézték ki maguknak, azaz a Dunaszerdahelyit és a Galántait.

 

Be- és elköltözött lakosok száma a Nagyszombati kerület járásai szerinti megoszlásban 2014- 2017 között. Piros oszlopok beköltözött/Zöld oszlopok elköltözött, a megyei MKP-frakció számításai a Statisztikai Hivatal adatai alapján

 

 hirdetes_400x285  

Az adatok a Statisztikai Hivataltól (SH) származnak, azaz hivatalos mutatók. Berényi hivatala annyit csinált, hogy járási szinten összegezte mindazt, amit egyébként a SH honlapján akár saját községünkre vonatkozóan mi magunk is megnézhetünk (itt.)

 

Vonzóak a magyarlakta területek

 

A trend egyértelmű: a kerület szlovák többségű járásaiból a nép a magyarok által lakott községekbe, városokba költözik. Ha az elmúlt 4 esztendőt nézzük, minden évben többen jöttek, mint ahányan elmentek.

 

Mert a kevésbé fejlett infrastruktúra miatt a magyar többségű falvakban olcsóbb az élet, megfizethetőbbek az ingatlanok, építkezési területek. A magyar falvaknak ráadásul sok más előnyük is van. Általában nyugodtabbak, takarosabbak, ergó élhetőbbek, mint eddigi szlovák lakóhelyük. Az új lakosok jól tudják azt is, hogy az R7-es megépülésével a Pozsonyban, vagy a kerület ipari területein dolgozók számára hamarosan ideális megoldás lesz a magyar őslakosok lakóhelyéről való ingázás.

 

Egy példa a sok közül. Nagyborsa számokban. Kép: data.statistics.sk

 

Hasonló a helyzet a Pozsonyhoz közeli Szenci járásban is. Érdemes megnézni a számokat mondjuk Szenc, vagy a közeli Nagyborsa esetében, de más településeket is említhetnénk, vagy akár a magyarországi Rajkát, Dunakilitit.

 

Megváltozott helyzet, szlovák igények

 

Mi következik mindebből? Az, ami a szemünk előtt játszódik. Hogy a betelepülésnek köszönhetően néhány év alatt gyökeresen megváltozik az adott terület nemzetiségi összetétele. Az új telepesek azonnal saját igényekkel állnak elő és bizony nem szégyenlősek. Konkrét példa a nagyszarvai szlovák iskola esete, melyet a Körképen is bemutattunk.

 

Adj szállást a „tótnak”… – Avagy a nagyszarvai szlovák iskola története

 

Saját óvoda, iskola kell nekik, majd bejutva a helyi képviselőtestületekbe indítványozzák, hogy ne magyarul mint eddig (mert nem értik), hanem szlovákul beszéljenek.

 

Hogy összehangolt akció zajlik, jól mutatja a szlovák betelepülők és politikusaik együttműködése. Nagyszarva két szlovák kisiskolása miatt egyenesen Peter Pellegrini kormányfő látogatott személyesen a helyszínre, majd gyorsan a közoktatási törvényt is megváltoztatták, hogy jöhessenek a szlovák kisiskolák a magyar tömbterületekre. Hogy mindez a magyarok számára is lehetőség? Elvileg igen, gyakorlatilag viszont nehezen, ha az MKP oktatásügyi alelnöke (sic!) is igazi öngólként elismeri, hogy a „gyakorlat nem erről szól”.

 

Pellegrini Nagyszarván: Nem fogom tolerálni, hogy a gyerekek ne tudjanak szlovák anyanyelvükön tanulni

 

Elutasítjuk az R7-est? Gettóba zárnánk a magyarokat? Nem akarjuk, hogy ők is jobban éljenek? Tehetné fel (fel is tette) a kérdést a Most-Híd közlekedésügyi minisztere Érsek Árpád, vagy éppen az R7-es körüli telkekből saját rokonai átverésevel meggazdagodott Bugár Béla.

 

Miért nem az őslakosok a nyertesek?

 

A valódi kérdés azonban nem így áll. A kérdés inkább az, hogy amit a betelepülő szlovákok saját politikai képviseletükön keresztül el tudnak érni, arra miért nem képesek a magyar őslakosok? Hogy őseik lakóhelyének elszlovákosítása helyett miért nem lehetnek a nyertesei a megváltozott feltételeknek?

 

Kép: d4r7.com

 

Miért kell eltűnniük és eltűrniük azt, hogy ha így folytatódik, nagyapáik falujában az unokáik már szlovák többségben fognak felnőni, miközben az aktuális miniszterelnök a jogos kétnyelvűségi igényeket is durván lesöpri az asztalról?

 

Miért kell a magyarnak húznia a rövidebbet saját lakóhelyén is, és miért nem képes a politikai képviselete arra, amit a szlovákok szemünk láttára a mi kárunkra elérnek? Miért csak grafikonokat és siránkozó nyilatkozatokat gyártunk, ahelyett hogy saját túlélésünk és gyarapodásunk megoldásain dolgoznánk ezerrel?

 

Hogy lehetne másként is, nemzetközi példák egész sora bizonyítja.

 

Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.