Robert Fico kétéves uralkodása
Kormány és ellenzék félidőben. Bár a szlovákiai magyar írott és elektronikos sajtóban nem kapott különösebb figyelmet, július 4-én volt két éve, hogy Robert Fico kormánya hatalomra került. Töretlen népszerűség, növekvő személyi kultusz az egyik oldalon, tanácstalanság, állandósuló belső harcokkal kisérelt folyamatos marginalizálódás a másikon. Körülbelül ezt láthatjuk, félidőben, ha a kormány és az ellenzék pillanatnyi állapotát vizsgáljuk.
Amit a SMER és maga Robert Fico művel immár 1999 óta, az Szlovákiában egy egyedülálló sikertörténet. Ha most tartanák a parlamenti választásokat, pártja nem egész 4O százalékkal (ami 10 %-al több, mint a legutóbbi választásokon, 2006-ban elért) utcahosszal győzne. Koalíciós partnereivel együtt pedig kényelmes, 100 mandátumos alkotmányos többséget is szereznének. Az ellenzék parlamenti súlya ellenben mostani preferenciáit tekintve mintegy 14 képviselővel gyengült. Ez a valóság, igy állunk 2008 júliusában, a választáci ciklus közepén. Először lehetünk tanúi annak, hogy egy párt a választásokon elért eredményét félidőben nemhogy megőrizze, de azt még erősíteni is tudja.
Kétségtelen, hogy Robert Fico egy rendkívül ügyes politikus, aki tudatos munkával tornázta fel magát idáig. 1999-ben, becsvágytól, kielégítetlen politikai ambicióitól vezérelve kilépett a posztkommunista Demokratikus Baloldal Pártjából, és zöldmezős beruházáskéntés létrehozta a SMER-t. Azt a pártot, mely alig öt év leforgása alatt, 2OO5-re egykori anyapártját is bedarálta. Az évek alatt pedig, a kifelé szociáldemokrata eszméket valló SMER fokozatosan integrálta az egész baloldalt, és mostanra a szlovák politikai paletta meghatározó erejévé nőtte ki magát. Mondhatni élet-halál ura. Ráadásul mindezt jelentős mediális ellenszélben (kivéve talán a Pravda nevű baloldali napilapot anno a választások előtt), melyet azóta sem tud elfelejteni nekik. Innek eredeztethető a mostani kutya macska ”barátsága” is a honi sajtóval. Az 1998-tól hatalmon lévő értelmiségi kormánnyal szemben Robert Fico másként kormányoz. Szinte tökélyre fejlesztett populizmussal, egyszerűen, a közember számára érthetően, mondhatni marketing alapon. Semmi felesleges dologbs nem bocsátkozik, figyeli a közvéleményt, és dumál, dumál, mondja, amit a tömeg hallani akar. Aki zabálja őt.
Ha az ellenzéket nézzük, a helyzet bizony egyáltalán nem ilyen rózsás. Mondhatni szinte reménytelen. A többségi nemzet számára alternatívaként szolgáló két szlovák párt, az SDKÚ és a KDH mostanra már csak fogatlan oroszlánként lézeng a ketrecben. A ketrecben, ahová a kormányfő száműzte őket. A vezércsere megfelelő pillanatát lekésve Mikuláš Dzurinda és Pavol Hrušovský személyében mindkét párt a régi, unalmas, idejétmúlt, újat mondani képtelen vezérével várja a csodát. 8 év kormányzati pozíció és az ezzel óhatatlanul együtt járó népszerűségvesztés, választói szemmel mért bizalmi devalválódásuk után mára már egyikük sem képes felvenni a verbális versenyt a SMER erős embereivel, arcaival. Ráadásul pártjuk, parlamenti klubjuk is egyre jobban recseg ropog, egymás után vesztve el képviselőiket a törvényhozásban. A KDH-nak eddig 4, az SDKÚ-nak 3 parlamenti képviselő intett búcsút, és állitólag további szakadárok felbukkanása várható.
Az MKP a különbség kedvéért tisztújítása óta saját belső ellenzékével, és a honi magyar média tobbségével harcol. Az amúgyis nehéz ellenzéki időket megfejelve ez az állapot lehetetlenné tesz számára bármiféle érdemi munkát. Ráadásul folyamatos drukkolással kénytelen szembesülni, a minél rosszabb választási eredmény érdekében… Éljen a szlovákiai magyar kicsinyesség és önpusztítás! Ezek vagyunk mi!
Mégis, hogy mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Nehéz kérdés. E post írója szerint talán a mielőbbi vezércsere a két szlovák ellenzéki párt háza táján. Tetszik vagy nem tetszik, Iveta Radičová és Daniel Lipšic lehet ugyanis az az egyedüli két személy, akik a CSODA bekövetkezésének legalább az elemi esélyét megadhatják. Minimum a saját választóik felé. Az MKP-ban pedig a fegyverszünet, ideális esetben akár kiegyezés, legalább a következő választásokig. Utánna pedig komplett restrukturalizáció. Bár erre, látva a párt dunaszerdahelyi 10 éves fennállási ünnepsége körüli történéseket, vagy a volt pártelnök, minapi születésnapi partijának vendégseregét - ahová a sajtóban megjelent híreket helyretéve Csáky Pált és Duray Miklóst állítólag meg sem hívták - nem sok esélyt látok.
Marad hát a realitás, a Robert Fico következő négyéves uralkodására való felkészülés. Aki miniszterelnöki bársonyszékében elégedetten hátradőlve lassan nekikezdhet a következő koalíciós partner kimazsolázásába. Választania lesz miből, a kivétel nélkül marginalizált, hatalomért abszolút “kompromisszumképes” politikai vetélytársak sora végtelen. Ennyit Robert Fico uralkodásának eddigi félidejéről, ennyit a szebb jövőről!
nyomkereső
Diplomatikusan megkerülted a véleménynyilvánítást Csáky Pálról, pedig az lett volna az írás legizgalmasabb része.
A cikk fő mondanivalója szempontjából ez a kérdés marginális. De ha már igy felvetetted, szivesen megismerném a Te véleményedet is CSP-ról.
hát én a magam részéről abból a csodából nem kérek, amit Lipsic hozna el az ellenzéki kooperáció számára…utóbbi nyilatkozataiból kitűnik, hogy nincs elragadtatva (de finoman fogalmaztam) értünk magyarokért…mondjuk vannak ezzel még egy páran így az SDKU és a KDH berkein belül, ezért személy szerint nem is kaptam sokkot, hogy az MKP mihez kezd majd most az ellenzékben nélkülük…érdekből szerettek ők minket, bezony :-)
Majd meglátjuk, hogy az euró mennyire fogja befolyásolni a SMER preferenciáit…
A cikkhez: tudom, hogy diplomamunkát lehetne írni az utóbbi két évről, de akkor is, hiányoznak az igéretek VS. tettek konfrontációja.
Továbbá az, hogy a botrányok ellenére mindenki szereti a SMERt is megérne egy cikket, de vajon miért van ez? lol
A választásokhoz: ne tévesszük szem elől, hogy 2006ban is magasak voltak a SMER mutatói, ha jól emlékszem 36% körül, a választásokban azonban csak 29et kaptak. Az SDKÚnak 12-14%ot jósoltak, 18at kapott. A felmérésekre tehát ne hagyatkozzunk, de sajnos még így is nagyon valószinű, hogy a SMER fogja elvinni a pálmát…
Rigi - ha már itt tartunk, szerinted ezek közül ki van oda értünk? Azt hiszem neked nem kell különösebben magyarázni, hogy itt nem az elragadtatásról van szó, hanem arról, hogy mig Lipšic-el legalább egy kormányban lehetett lenni - legyen bármilyen véleménye is a magyarokról - addig a jelenlegi koalíció pártjainál az MKP és a magyarok max. szitokszó.
Sanya - igen, az euró bevezetése még megkeverheti a dolgokat. A fő gond viszont abban van, hogy a szlovák ellenzéki vezetők, akiknek ki kéne használniuk a kormányzati hibákat, hiteltelenek az embereknél. Amig ez nem változik, Robert Fico röhögve törtet át rajtunk. Azért nem kér tőlük számon senki semmit, mert bár az emberek bármemmnyire is hajlamosak a panaszkodásra, és alapból pesszimisták, többségük, valljuk be őszintén, soha nem élt jobban mint most. És ehhez jön még a rendszeres nóta a fülükbe a jóléti, szociális államról, amit oly szeretettel hallgatnak. Hát csodálkozol, hogy szeretik a SMER-t? Amig a dübörgő gazdaság lehetőséget ad a látszatpolitizálásra, ez maradni is fog. A választásokhoz: ne feledjük, hogy a SMER továbbra is tartja a 2006-os eredményét, sőt, az összes közvéleménykutató szerint ezt mára legalább 10 %-al meg is toldotta.
Hát nem tudom… Abban egyetértek nyomkeresővel, hogy a SMER népszerüsége az előző kormány reformjaiból táplálkozik. Abban is biztos vagyok, hogy még minimum hat évig kormányon lesznek, nagyobb kérdés, hogy kivel?
Valami van a levegőben… Nagy a csend az MKP körül, valami készül? Hallottam olyan véleményket, hogy amennyiben sikerülne leváltani a jelenlegi vezetőséget, s az új “szlovákbarátibb” lenne, koalícióba léphetne a SMER-rel a következő ciklusra. Vannak jelek, melyek utalhatnak erre az elméletre: Liszaboni szerződés, Bugár vs. Kaliňák vita a Markízában. Nem tudom elképzelni ennek a realitását. Ezt sem a SMER, sem az MKP nem tudná hitelesen lekommunikálni a választóinak.
Pletykaszintű mendemondákkal felesleges érdemben foglalkozni.
Ez igaz!