Reneszánszát éli a civil mozgalom szűk hazánkban. Bármerre fordulunk, ebbe az új hangzású fogalomba ütközünk. Sőt, a minap azt tapasztaltam, hogy még a tükörből is civilek mosolyognak már vissza. Viccet félretéve, az utóbbi hónapokban, években valóban többször lehet hallani a polgár szó latin változatát, mint az ezt megelőző időszakban. Civil reneszánsz, civil kurázsi, civil mozgalom, civil térnyerés és egyéb szókapcsolatokba operálva jelennek meg mindennapjainkban rendszerint.
Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!
A Szabad Újság hasábjain többen is kifejtették véleményüket ezzel az ismeretlen ismerős társadalmi réteggel kapcsolatban. Szinte minden megszólalónak igazat tudok adni a témát illetően, hisz megannyi sebből vérző társadalmunkra ráfér a tettrekészség. Igazán csak azt nem értem, hogy miért éppen csak most jött elő ez a tárgykör? Eddig tán nem voltak civil társulások, mozgalmak, tevékenységek? Sok minden rosszat lehet mondani a felvidéki magyarságra, de a fogyásért, asszimilálódásokért és egyéb negatív hatásokért a népi mozgalmakat lehet a legkevésbé hibáztatni, akik a legtöbb esetben régiós, helyi szinten szervezik a közéletet és ápolják a magyar kultúrát.
Igaz, 2009-ig nem volt egységbe tömörítő – esetenként szelektáló – kirakatszervezetük és koordinációs bizottságuk, de közhasznú feladataikat így is el tudták látni. Az sem olvasható fejükre, hogy a közéletet nem tematizálták és a politikai palettán nem közvetítették a nép gondját-baját, hiszen szépen nyomon követhető a rendszerváltás óta eltelt időkben – és előtte is – mennyi mozgalmi ember lépett a politikum világába.
Ám ha visszatekintünk az ezt megelőző időszakra, amikor az érdekérvényesítés vörös akadályokba ütközött, ott is láthatjuk, hogy az akkor tevékeny, magyar közéletet alakító emberek váltak a ’89-es és az utána következő események formálóivá. De említhetjük akár a mai politikai közszereplőinket is, hiszen ők is számos esetben mozgalmi tevékenységük okán/révén kerültek a nagypolitika színpadára – nyilván nem véletlenül.
Most joggal gondolhatja az olvasó, hogy igaz, de miután egy polgár/civil pártpolitizálásba kezd, megszűnik civil mivolta. A kettő feladatait tekintve viszont nem kéne, hogy kizárja egymást, ahogy nem tette a 1998-2009-es időszakban sem vagy előtte. Hiszen a pártstruktúrába be nem illeszkedők számára ezidáig is nyitott volt a lehetőség, hogy nem elkötelezve, önállóan politizáljanak. A szlovák jogrend ugyanis ismer és megenged független képviseleti mandátumot. Ezzel a lehetőséggel az előző ciklusban pl. 56 képviselő élt megyei, 4764 pedig helyi szinten. A 979 polgármesterről nem is beszélve, aki ezt választotta közjogi állapotának. A Szlovák Nemzeti Tanácsban jelenleg több képviselő szintén független státuszban tevékenykedik, bár itt már van némi korlát, hiszen a parlamentbe bekerülni csak pártlistán lehetséges. Párttagság vagy frakcióból való kilépés, függetlenedés után viszont a mandátum megtartható. (Szó-mi szó, valljuk be magunknak őszintén, komolyabb eredmények eléréséről független státuszból viszonylag ritkán lehet hallani.)
Ebből is látszik, hogy az úgymond civil szféra szerepvállalása a politikában nem újkeletű jelenség, csupán eddig nem így nevezték ezt. Akkor mégis miért tűnik újnak, frissnek és hiánypótlónak ez a mozgolódás? Azért, mert látványos, populáris(ista) témákkal foglalkoznak. Fiatalos, lendületes, figyelemfelkeltő tevékenységgel. Melyek valós problémákra hívják fel a figyelmet, de megoldással, annak kivitelezésére irányuló javaslatot a legritkább esetekben kínálnak. Ami tulajdonképpen nem is feladatuk. Csakhogy az egyszerű polgár ezt várja el tőlük sok esetben .
Hisz joggal feltételezhető, hogy aki a problémára rávilágít, vagy valamivel szemben kritikát fogalmaz meg, annak a tudás is a birtokában van, amellyel azt képes megoldani. Így akarva-akaratlanul dimenzionális szereptévesztés történik. Ennek lehetünk szemtanúi az utóbbi időkben: a civilség politizál, a politikum pedig fogadva az igényt, civilkedik. És annak ellenére, hogy ez kissé paradoxonnak tűnhet, nem zárja ki egyik a másikát, ahogy eddig sem zárta.
Már, ha kétoldalúan történne, rendszeres, érdemi kommunikáció mellett, nem pedig szerteágazóan, egyéni akciók mentén. Jó, hiszen eddig is voltak a pártokban olyanok, akik mozgalmi vonalon, a civil szférában tevékenykedtek, és olyanok is, akik ebből a szférából eveztek mélyebb vizekre. Majd ott párt- vagy független vonalon igyekeztek tevékenységüket kifejteni.
Ezért én úgy gondolom a legkevésbé sem ítélendő el egyik-vagy másik útválasztás sem, hisz jó esetben mind ugyanazon egy célt szeretnék szolgálni: a felvidéki magyarság helyzetét, életkörülményeit javítani, és jogait, érdekeit a lehető leghatékonyabban érvényesíteni. Ám igencsak elgondolkodtató, hogy ennek elérésére nem lenne-e célszerűbb, ha a felek nem egymás ellenében, hanem egymással karöltve, egymást támogatva fejtenék ki ezt a fajta tevékenységüket. Egy egység megteremtéséhez azonban nyílt lapok szükségesek, pontosan meghatározott értékek és célok mentén, fűszerezve tömérdek kompromisszummal.
A felvidéki magyarság fakulásának mai kritikus stádiumában ugyanakkor mindenkinek fokozottan komolyan kéne már vennie a felelősséget még az előtt, hogy túl késő lenne (ha még nincs késő). Egót, büszkeséget, személyes sérelmeket vagy gőgöt végre félretéve ténylegesen megvalósítani az oly pompásan hangzatos, ám eddig csak körüludvarolt egységfront gondolatát. Amivel újfent meg lehetne teremteni az esélyt régiónk, közösségünk számára, egyben kielégíteni az egyre hangosodó – egyébként teljesen jogos – szavazói igényeket. Folytassa, Felvidék!
Csonka Ákos – Via Nova ICs Nemzetpolitikai Kabinet megbízott vezetője
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Eke Máté
2013. okt. 02. 08:55Két gyors kérdés, ami nem teljesen érthető: "Hisz joggal feltételezhető, hogy aki a problémára rávilágít, vagy valamivel szemben kritikát fogalmaz meg, annak a tudás is a birtokában van, amellyel azt képes megoldani. " Ezt most te gondolod így, vagy az előtte említett egyszerű polgár? Az utolsó bekezdésben az egóval, büszkeséggel, személyes sérelmekkel vagy gőggel nameg a nyílt lapokkal az MKP-ra, vagy pár civil szervezetre gondoltál? Ha a második, akkor érdekelne miért és kikre is, mert ezek a dolgok elsősorban a párt irányából látszanak, nem a civil szféra felől.
Csonka Ákos
2013. okt. 02. 21:17Üdv, 1. is-is 2. is-is - mindenkire, az összefogás azért összefogás, hogy mindenkinek össze kell fogni, mert már kongatják a vészharangot identitáséknál...
sohivatal
2013. okt. 03. 10:23ez a kedvencem, amikor az adónkból pénzelt politikus azzal vág vissza, hogy kritizálni könnyű, csináld te ha tudod. bazmeg én meg azt mondom, menjen a politikus lapátolni, ha jobban tudja csinálni, pláne ha nem bírja a kritikát. a politikus fogadja el hogy az utolsó jöttment is véleményezheti amit csinál, és nem kell ehhez semmi olyasmit feltételezni, hogy az illető jobban ért hozzá, ez egy baromság.
Eke Máté
2013. okt. 08. 13:09Ákos, konkrétan melyik civil szervezetekre gondoltál?
Csonka Ákos
2013. okt. 08. 20:05Kedves Máté, nem gondoltam konkrétra, általánosságban írtam, tehát un bloc mindenkire! Itt az ideje a komplex összefogásnak, párt és civil hovatartozástól függetlenül!
Eke Máté
2013. okt. 10. 17:16Ákos, jó volna ha nem süllyednél le te is Berényi és Nyomkereső szintjére. Ha általánosan dobálózol a civilek irányába mindenféle negatív jelzőkkel, az már akkor sem korrekt ha a háttérben vannak létező célpontjaid, de ha még arra sem vagy képes hogy konkrét példákat hozz, ha valaki rákérdez, akkor az nagyon rossz kezdet. Ilyenkor sokkal jobb, ha egyszerűen csendben maradsz. Szóval legközelebb, ha azzal jössz majd, hogy a civilek így meg a civileg úgy, akkor ilyen általános szövegelés helyett legyél már képes egy nevet vagy egy szervezetet is társítani a mondandódhoz, hogy annak értelme is legyen. Az általános célozgatásokból meg sejtetésekből már elegünk van.
Eke Máté
2013. nov. 08. 16:40Így, csaknem egy hónap elteltével sikerült már rájönnöd, konkrétan melyik civil szervezeteket is próbáltad sározni vagy még kérsz egy kis gondolkodási időt?
Eke Máté
2013. okt. 03. 00:031. Ez egy tényleg eléggé elfogadott nézet, de bármennyire is jól hangzik, nem igaz. Kritizálni lehet és sok esetben kell olyan dolgokat is, melyet te sem csinálnál jobban. De nincs is szükség rá, hogy jobban csináld. A politikus azért kapja a fizetését, hogy ezzel ő foglalkozzon és mivel neked dolgoznak, te vagy az, aki eldönti, milyen jól megy neki. Mint a festő, aki kifesti a házad, vagy a takarítónő a munkahelyeden, egy politikus sem több náluk. Nincs szükség arra, hogy a választók jobbak legyenek mint bármelyik hivatásos és ők oldják meg a problémákat. Ők azért vannak, hogy megmondják mi a gond, a politikusban meg legyen annyi tartás, hogy elfogadja, amit a munkaadója mond, ne pedig meneküljenek a kritika elől és csak a bűnbakkeresésre koncentráljanak. Nekünk, neked, bárkinek az a dolgunk hogy kritikát fogalmazzunk meg, nem az, hogy a politikusok helyett dolgozzunk és megoldásokat keressünk vagy netán mi adjuk a szájukba a szavakat, a kezükbe a szövegeket. Erre ők vannak ott, erre vállalkoztak és ezért kapják a fizetésüket. Ha nem megy nekik, hagyják abba, és azok, akik eldöntik, hogy megy-e nekik, azok vagyunk mi, te, én meg a többi ember, akit képviselni szeretnének. Ezért kötelessége mindegyiküknek végighallgatni minden kritikát és a legtöbb amit tehetnek ellene, az az, hogy nem fogadják el, de olyan nincs, hogy nekem egy festő visszaszól, hogy ha megmutatom, hogy foltos maradt a fal, hogy egy takarítónő visszabeszél, ha megmutatom hogy maradt utána szemét, és igen, a politikus is legfeljebb csak csúnyán nézhet rám, de olyan nincs, hogy még neki álljon feljebb, ha valaki rámutat, hogy rosszul dolgozik. Ez az, ami mindenhol más hivatásnál természetes, de amit itt még mindig nem bírnak felfogni egyesek, Berényivel az élen. Egy konkrét példával élve, szerinted milyen tudás birtokában kellene lennem ahhoz, hogy kritizálhassam az MKP-t mondjuk azért, hogy a tagjai egy magyar gimnázium megszünését szavazták meg? 2. Melyik civil szervezetekre gondoltál?
Zoltán
2013. okt. 03. 08:56Eke Máté naivitása, mert sajnos a politika a pártokráciákban nem az érdekképviseletről, hanem a hatalomról (pénzről, korupcióról, a közösségek eladósodásról) a többség diktatúrájáról szól. Hiányzik a hatalom etnikai és térségi elvű megosztása, a hatalmi ágak szétválasztás a hatékony népszavazás intézménye, amelyekkel felelős és a népét szolgáló „korrupció mentes” politizálásra lehet ösztönözni a képviselőket. Továbbá a rendszer e hiányosságai az ország gazdasági felemelkedésének legnagyobb gátjai.
Eke Máté
2013. okt. 03. 09:44Tényleg erről szól, nem vagyok naiv :o) , de te most teljesen másról beszélsz, mint amiről én írtam. Te a politikáról írsz általánosan, én meg az emberekről, akiket mi választottunk, hogy képviseljenek minket és a problémáinkkal velük, néha egész konkrétan. Ezen a szinten gondolkodj, ne politikai elméletekben.
Zoltán
2013. okt. 03. 10:02Ők „akiket mi választottunk, hogy képviseljenek”, ők azok a politikusok, akik úgy politizálnak, kicsiben és nagyban, ahogyan azt leírtam. Pillanatnyilag nincsenek bevezetve olyan eszközök amelyekkel, felelős politizálásra (érdekvédelemre, ügyintézésre) lehetne bírni őket. Úgy viselkednek, ahogyan pillanatnyi érdekük kívánja, a közérdek és a választói érdek számukra legtöbbször nem mérvadó.
Zoltán
2013. okt. 03. 09:08"A nem kormányzati szervezet (angolul Non-governmental Organisations, NGO) vagy civilszervezet olyan minden kormánytól független, magánjog alapján működő civilekből álló nonprofit szervezet, amely saját költségvetéssel rendelkezik. Általában spontán módon, kezdeményezésre, mozgalomból kinőve jön létre." A társadalmi szervezetek, azoknak szövetsége és szervezeti egysége: szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, egyesület, pártok, szakszervezetek, sportági szakszövetségek és egyházak. Forrás:Wikipédia, Társadalmi szervezet
Eke Máté
2013. okt. 03. 20:28"Pillanatnyilag nincsenek bevezetve olyan eszközök amelyekkel, felelős politizálásra (érdekvédelemre, ügyintézésre) lehetne bírni őket. " Dehogynem lehet, nyilvánossággal, informálással és a választásokat is erre találták ki. Képzeld el, egy ilyen ügy, mint most ez a rozsnyói szavazás tíz-húsz éve milyen lett volna. Még csak el sem jut az egyszeri válaszóhoz. Ma meg? Ezzel van tele az internet. Mindenki látja mi történt, mindenki látja hogy lapul Berényi, válasz nélkül hagyva mindenkit, aki kérdőre vonja, mindenki látja hogy lapul az MKP, kommentár nélkül hagyva az ügyet, mindenki látja hogy lapul Szőllős János alelnök, elérhetetlenül az ujságírók számára. A választó meg dönthet, hogy kell-e neki egy ilyen MKP vagy megpróbálja inkább változásra kényszerítani. Nem kell a húrt a végsőkig feszíteni és ténylegesen várni a választásokig, csak az kell, hogy ráébredjenek, komoly változást várnak tőlük az emberek, és ha nem lesznek komoly változások, nem fognak rájuk szavazni. Jelenleg bármit csinálnak, annak azt hiszik nincs következménye. Többek között te vagy az, aki megmutathatja, hogy igenis van. Te, és a többi választó.
Zoltán
2013. okt. 04. 08:55Nagyon jól leírtad a létező eszközöket, de a politikusok viselkedéséből nagyon jól látni, hogy ez a felelős politizáláshoz kevés. Furfangos csalók módjára hazudoznak, vesztegetésekben vesznek részt, mert tudják hogy kicsi az esélye a büntetőjogi felelősségre vonásnak. Ugyanis övék az alkotmányozás és az ebből kialakult hatalmi és normatív rendszer, amely az ő személyes és pártérdeküket szolgálja.
A kommenteket lezártuk.