Az MKP – SaS koalícióról

Reális az MKP parlamenti visszatérése, de vannak, akik nehezen viselik, tűrik, vagy képtelenek kezelni. Rosszindulatú szivárogtatások, ellenérdekelt aknamunka, ideges reakciók.

„Vajon megmarad a befutó helyem a listán?” Mintha 4,9 százaléknál nem lenne teljesen mindegy, ki hányadik volt rajta.

„Vajon tényleg beülnek az MKP-sok is közénk?” Mintha nem lenne már úgyis mindenki előtt rég világos, hogy Bugárék parlamenti képviselete minden, csak nem érdekképviselet.

„Vajon összeáll az MKP a „csúnya liberálisokkal“?” Mintha elfelejtenénk, hogy az SaS liberalizmusa egyebek mellett a görög kölcsön (egyébként helyes!) elutasítását, a Fico kormány (egyébként helyes!) leváltását, vagy a magyarokkal szembeni korrekt (egyébként dicséretes!) hozzáállást is jelenti.

Az MKP újra szexi, az SaS és Ondrej Dostál OKS-e körül is udvarolja. Az igazi persze az lenne, ha a párt egyedül is képes lenne visszakerülni a parlamentbe. Új helyzet van, melyet szokni kell. Az egyéni érdekeket a közösségi érdek mögé helyezve, ugyanazért a közös célért küzdve szépen elmagyarázva mindent a választóknak. Hogy ha táncba hívnak, ne ijedjünk meg tőle.

A tét ugyanis egyre növekszik

   

Király Zsolt

Ennek kapcsán az alábbiakban Peter Schutz hétfői kommentárját közöljük a SME napilapból az MKP – SaS lehetséges választási együttműködéséről.

Nyári választási keringő

Az elveszett szavazatok minimalizálása 2016 márciusában ellenzéki prioritás kellene, hogy legyen. Ezért csak úgy virágoznak a laboratóriumi kísérletek a trópikus napfényben.

Az MKP – SaS koalíció eszmei szándékát, mely nyilvánosságra került, ugyan Berényi József cáfolta, az általuk rendelt felmérés eredményét viszont megvárhatnák. Az ötlet, hogy összepárosítunk két olyan szubjektumot, mely az öt százalékos parlamenti küszöb körüli kóválygáson kívül semmilyen közös vonással nem rendelkezik, egyértelműen célirányos. Hétszázalékos küszöb a kettes (vagy hármas) koalíció esetén olyan mentőöv a kétségbeesett ember számára, melyet felmérés nélkül elvetni olyan, mint meglopni a saját családot.

Ennek alátámasztását szolgálja az is, hogy bár az MKP és az SaS nem rendelkezik közös választási programponttal, a nyilvánosság előtt nem folytattak vitát olyan kérdésekben, melyek elválasztanák őket – például az azonos neműekről szóló népszavazás, az MKP autonómia tervezete, járulékbónusz.

A gond az, hogy ha összeállnak, mozgó célponttá válnak az ellenzéki barátaik és a Smer számára is, akik nagy örömmel kérdezhetik majd erről-arról őket.

Ami megmagyarázhatja, hogy Berényi miért választja inkább az OKS mini párt ajánlatát, melynek városi szavazótábora jó esetben segíthet megugrani az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Az ugyanis MKP számára magasabb választási részvétel esetén riasztó probléma. A konzervatívok, akiknek már van tapasztalatuk magyar listán való indulással – ami nem koalíció – (2010 – Most-Híd) valószínűleg képesek lennének megvédeni magukat azokkal a vádakkal szemben is, hogy ágyba mentek Orbánnal – aki az MKP-ra is hatással van. Berényi itt biztosra mehet, hogy az OKS miatt egyetlen választója sem szökik át a Most-Hídhoz.

Bugár, aki már vagy tízszer elutasította az MKP-val való választási együttműködést időközben újra a KDH-val és a Sieť-el való együttműködésről beszél.

A Most-Híd elnökének ízlése annál is furcsább, hogy míg a választások után világos elképzelése van arról, hogyan kellene megakadályozni a Smer harmadik kormányát, a választások előtt ugyanezért az ujját sem mozdítja. Nem mintha az MKP, mely Bugárból és társaiból ugyanúgy nem kér, mint azok az MKP-ból, jobb sorsot érdemelne.

De ha parlamenten kívül rekednek (az OKS-el együtt), Fico III visszatérésének esélye meredeken megugrik. Annál is inkább, mert úgy tűnik, Sulík szintén a legjobb úton halad afelé, hogy eltaktikázza a szerény lehetőségeid is.

Peter Schutz, SME.sk

Nyitókép: 24hod.sk

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!