Kalita Gábor: Európa alkuja – avagy ha nem az olasz partok, akkor irány a Gibraltári-szoros?

Az európai polgár most veszi észre igazán, hogy az erős gazdaságokkal rendelkező, eredetileg keresztény értékek mentén haladó országok politikai pártjai – például a német CDU, CSU – ma amolyan közelharcot vívnak a fura körülmények között poszthoz jutott csúcspolitikus párttársaikkal. Gondolok itt személy szerint Angela Merkelre és társaira, akik tetteik alapján neoliberális, s mondjuk ki bátran, hosszú távon, álcázva, Európa esélyeit rontó vonalakat képviselnek. Koalíciós alkudozások esetében  –  CDU,CSU, SDP – ez fura döntések sorát eredményezte eddig is  – 500 millió ember sorsát jól, vagy rosszul befolyásolva.

A pártok, politikusok alkudozásai, a koalíciók erőltetett életben maradásának kikényszerítése Európa végét jelentheti

A politikai csatározásokból, adok-kapok, mozgásokból mindinkább kiviláglik, hogy egy-egy koalíció fennmaradása,  akár egy-egy politikus talpon maradása felülír mindent, legyen szó akár magáról Európa belső értékeinek, békéjének fennmaradásáról.

   

A CDU-CSU koalíciós válságáról sokat hallottunk. Mint ismert, a minden idegszálával Európa barát, konzervatív beállítottságú Horst Seehofer  (CSU – Keresztényszociális Unió) a német Szövetségi Köztársaság belügyminisztere ultimátumot adott Angela Merkelnek (CDU – Kereszténydemokrata Unió) a migrációs politika hathatós átalakítása kapcsán.

Közben az új belügyminiszter már meghozott olyan intézkedéseket, – a közszolgák hazugságainak feltárása a migránsok letelepedési engedélyeivel kapcsolatban, szigorított határellenőrzések, keményebb fellépés a gazdasági bevándorlók bűntettei kapcsán – amelyek a harmadik koalíciós partner, az erőltetett bevándorlás pártján álló SDP – nem igen szívlelt.

Seehofer ultimátumának befejeztével, forró koalíciós tárgyalások végén a felek a napokban kijelentették, minden rendben van, a koalíció talpon maradt, ellenőrző táborokat Seehofer javaslata szerint nem állítunk fel, később, ősszel döntenek a további intézkedésekről. A mostani üzenet, legalábbis Seehofer, s a vele partnerségben álló osztrák kancellár Sebastian Kurz üzenete a következő: ma már nem éri meg a gazdasági bevándorlóknak a „beutazás”.

Minden marad a régiben

Tehát, a dolgok tovább tolva, jóformán minden maradt a régiben. A német külügyminiszter esetleg abban bízhat, hogy minisztériumán belül képes lesz addig is kisebb nagyobb változtatásokat eszközölni a migrációs gondok tompítása körül. Végeredményben elkerülte lemondását, pártja kilépését a koalícióból, ami egy nagyobb földrengéstől mentette meg a német politikai létet. De vajon jót tettek ezzel Európának?

Vagyis: Kontinensünkért, mindannyiunk békéjéért, biztonságunkért tenni akaró európai vezetők alantas erők által való fékezésének vagyunk szemtanúi, akik az ellenszél ellenére is igyekeznek vállalni fogadalmaikat, gyakorolni kötelességüket.

Persze Martin Schulz az SDP (német Szociáldemokrata Párt) rossz múltú, lemondott pártelnökének csapata  sem kalkulált okosan akkor, amikor minden áron a belügyminiszter útjába állt Merkel asszony intenzív koledálása  mellett.

Ugyanis a migránsellenes erőnek tekintett, AfD – Alternatíva Németországnak, s szövetségeseik az elkövetkező időszakban úgy „felzavarhatják” népszerűségüket az amúgy is frusztrált német polgárok tömeges igenlése mellett, hogy a következő választások alkalmával az SDP könnyen a partszélről nézheti majd a Németországban zajló eseményeket. Lehet, az általuk meggyengített koalíciós partnereikkel  egyetemben.

Ugyanis, az idő múlik, a bevándorlók viszont, ma már főleg Líbia irányából új migráns útvonalakon, csak jönnek és jönnek.

Amíg a koalíciós partnerek vitatkoznak, s a problémákat jegelik, addig „Gyuri bácsi” cselekszik…

 „Gibraltár közelében még könnyebb Európa elárasztása fekete afrikaiakkal, mint Olaszország partjainál”  – kiálthatott fel „Gyuri bácsi” magán repülőgépe ablakából kinézve. Vagyis G. Soros – amikor éppen megérkezve az Ibériai-félszigetre, a spanyol államvezetést sietett meggyőzni arról, fogadják be civilszervezeteinek hajóit -Európa munkaerő hiányának „megmentőivel.” Befogadták. S, hát villámgyorsasággal az Európai Uniótól is kaptak hatalmas pénztámogatást – a gazdasági bevándorlók betelepítéséért nem máshova, mint Európa területére.

Hogy meddig fogja ezt bírni cérnával a vendéglátó szerepének újfent gyakorlását Spanyolország, ezt nem tudni. Véleményem szerint egyben biztosak lehetünk: ha számos, az embercsempészek által is támogatott hajó hozza majd „rakományát” a gazdaságilag meggyengült Spanyolországba, amint elfogy a „betelepülni vágyókra” szánt manna, kitör az elégedetlenség – persze nemcsak a lakosság részéről. Akkor milyen irányba szalad széjjel, az elégedetlen, – lakás, apanázs, jólét „című” ígérgetésekkel elhülyített, sötét bőrű néptömeg?

Róma, s egész Olaszország már megtapasztalta azt, amit eddig még Madrid, Barcelona csak részben: sztrájkok, elégedetlenségek, no-go zónák, a betolakodók által szétvert, sztrájkokkal bénított római utcák, ellehetetlenített tengerparti üdülőhelyek, bűnözés, gyilkosságok.

Svédországot talán már említenem sem kell, hiszen Stockholmban, s az ország többi  nagyvárosában napi szintűek a gépfegyveres bandaháborúk, a gyilkosságok, a drog és fegyverkereskedők köreiben, s a „bennszülött” svédek már a „harctérre,” vagyis az utcára sem mernek kimenni.

Totojázás a Frontex körül

Négy év után /!/, vagyis az olasz figyelmeztetés negyedik „évfordulója” után egy „kellemes” döntést hallhattunk az elmúlt napokban  az Európai Bizottság elnökétől, Jean-Cloude Junckertől. Megerősítik a Frontex – Európai Határ – és Partvédelmi Ügynökség  csapatát, a létszámot három ezer főről tízezerre növelik.

S mi volt ebben a jelentésben a „legszebb,” Juncker úr részéről?  Szeptemberben mutatjuk majd be az ezzel kapcsolatos határozat-csomagot.

Gyönyörű, hiszen ezt még el kell majd fogadtatni, szervezési, tárgyalási folyamatok sora kezdődik, s majd megszülethetik – ki tudja mikor – a páncél hátú „cserebogár.”

Közben az EU elöljárói ölelkeznek még néhányszor „Gyuri bácsival,” így szabadon jöhetnek a fekete afrikaiak a Gibraltári-szoroson keresztül Európába.

Jövőre aztán az EU-s választásokkal lesz elfoglalva a kontinens, tömegével jönnek majd az ezzel kapcsolatos tárgyalások, politikai gáncsoskodások, okoskodások, közben viszont minden úgy történik majd, ahogyan ez a háttérhatalmak óhaja, kedve?

Vagyis idegen népséggel elárasztani – újfent a Földközi-tenger Gibraltár felőli szakasza irányából Európát, s a káoszon, majd a természetes következményként kialakulható vallás – és polgárháború révén, az új Marshall tervek bevezetésével – ismét nagy pénzeket kaszálhatnak majd a világ tőzsde spekulánsai, milliárdos befektetői? Valóban ezt kívánná Európa népe?

Az európai polgár most ébredt rá igazán, mennyire igaza volt Líbia vezérének, Kaddafinak, aki Európa segítségét kérte országa idegen terroristáktól való megszabadítása kapcsán.

S, mennyire igazuk volt az olaszoknak, amikor a 2004 óta működő Frontex megerősítését, s beavatkozását kérték négy évvel /!/ ezelőtt, ismétlem négy évvel ezelőtt az országukat is sújtó migráns hullám megfékezése gyanánt.

Az óra ketyeg, Európa polgára viszont vár. Korántsem arra, mikor is fejeződik be egy-egy koalíciós csatározás, mikor is menti át hatalmát egy-egy politikus, vagy párt, de arra sem vár, hogy az Európai Unió „fura urai” mikor is „tolnak odébb” egy-egy valóban égető, azonnali megoldásra való problémát.

Európa tehát a jó döntések sorát óhajtja, melyek  kontinensünk hagyományos arculatát, kultúráját őrzik, melyek mindannyiunk érdekében, igenis a béke, a biztonság szószólói, biztosítékai.

Kalita Gábor

Nyitókép: merkur.de