Bátorkeszi község érdekes színfolt a Mátyusföld dél-keleti szegletében. A nagy kiterjedésű Duna-menti síkság mintha ideérve kissé ráunna saját egyhangúságára. Apró teret enged a Bátorkeszi – dombságnak, mely a térkép fölé hajolva összekötő kapocs gyanánt tűnik fel a Duna túloldalán húzódó Gerecse hegyvonulata és a Garam-menti hátság között. E lankás tájon terül el a komáromi járás egyetlen összefüggő, csaknem 5 km átmérőjű erdeje, mely a nagyközséget észak-nyugati irányból fogja át.

 

Az erdőség falu felőli részét keskeny, megművelt földnyelvek szabdalják, s ezeken található a már híressé vált Galambos-dűlő és Szentlászló-dűlő, melyek felváltva adnak otthont az évenkénti borfesztiváloknak. Nem véletlen, hiszen a dombvidék kiváló mikroklímával rendelkezik, mely a szőlőtermesztés egyik alapfeltétele.

 

Kukoricás a Galambosi Felső út mellett. Mögötte már az erdő kezdődik.

 

Galambos-i Felső út

 

 hirdetes_810x300  
A dűlőút mentét szegélyező növényvilág

 

Persze Bátorkeszi község határa lényegesen több dűlőre osztódik, csupán az előbbiektől kevésbé ismeretesek, de némelyik neve lassan már a feledésbe is merül. Ilyen például az Eredmény, mely közvetlenül a Madari-dűlő szomszédságában húzódik, és fölötte pedig a Gurgyal.

 

Az Eredmény-puszta fokozatosan emelkedő földútjáról ha visszatekintünk, egészen közelinek tűnik a Duna túloldalán húzódó Gerecse hegyvonulata.  És ha már a Gurgyal dombjaira is felkapaszkodtunk, átpillanthatunk a jó hírnévnek örvendő Szentlászló-dűlőre, és az alatta húzódó falura.

 

A háttérben a Kisújfalu és Köbölkút közötti erdő

 

Az Eredmény-pusztán a hatvanas években még juhaklok bújtak meg a ligetnek látszó fák lombjai alatt, és tavasztól őszig gyönyörű nyáj legelészett a domboldalon, a Madari-dűlőút irányába.

 

A hátterében húzódó Gurgyal dombsága ma hasonlóan híres lehetne, mint a Galambos és a Szentlászló, ha közbe nem szólt volna a szövetkezetesítés kegyetlensége. A hatvanas, hetvenes években még a dombhátat szorgos kisgazdák szép szőlőskertjei borították, melyeket aztán egy tollvonással elvett a kommunista hatalom akkori tulajdonosaitól, mindenféle anyagi juttatás, kártérítés nélkül.

 

Galambosi táj
Galambos
Galambosi táj
A dombtetőn szép borházak sorakoznak

 

Gyönyörű szőlőskertek, értékes gyümölcsfák százai vesztek bele a semmibe. Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ez nem mindjárt a háború utáni években, az államosítást követően történt, hanem bő húsz évvel később, amikor az emberek már azt hitték, az a tenyérnyi föld, melyet szeretettel, gonddal művelnek, mégiscsak a sajátjuk maradhat.

 

Az egybeszántott földterületre aztán az Egységes Földműves Szövetkezet (EFSZ – JRD) saját, nagykiterjedésű szőlészetet telepített, melyet a rendszerválást követően módosított névvel és struktúrával tovább művel. Persze valamiféle kártérítések később aztán történtek, de korántsem egyenlítették ki azt a számlát, amekkora törést az érintettek életében okoztak. Mindezek ellenére maga a táj így is szépséget, nyugalmat áraszt…

 

A seregélyek hullávonalban repülnek fel. A háttéri fasor már a Madari határ-dűlőt jelzi.

 

Manapság az Eredmény és a Gurgyal dombjai közé azoknak érdemes kisétálni, akik egy kicsit távol szeretnének lenni a világ minden zajától, hogy feltöltődjenek a szabad ég, a természet – nyújtotta csöndes nyugalommal. Majdnem garantált, hogy most ősszel, a termények betakarítása után egyetlen teremtett lélekkel sem fognak találkozni. Ez alól kivételt képeznek a madarak, főként a seregélyek, melyek hatalmas csapatokba verődve keresik az élelmet a szántóföldeken, és főként az óriási kiterjedésű szőlőskertben. Az ott felejtett apró fürtök szemei számukra igazi csemege.

 

Seregély- sokadalom

 

Seregély- sokadalom
Seregély- sokadalom
Seregély- sokadalom

 

Ha az arra kószáló vándor egy ilyen felröppenő seregély-sokadalom közvetlen közelébe kerül, egészen biztos, hogy azonnal Hitchcock Madarak című horror-filmjében érezheti magát, amikor megcsapja őt a többezres madár-rend szárnysuhogásának légáramlata. Persze a félelemre valójában semmi ok, hiszen a madarak éppen az ember közeledése miatt húznak el hatalmas iramban.

 

Egyébként a seregélyeknek kiváló ízlésük van, hiszen a szőlőtőkéken ottfelejtett apró fürtök mézédesek, minden kis szemükben benne rejlik az anyaföld édessége és a nap heve.

 

Az ember testközelből a Hitchcock-i filmben érezheti magát

 

Ez a hangulatos táj Hetény és Marcelháza felől érkezve, Madar községet elhagyva, az 1464-es közút mellett, Bátorkeszi határában található.

 

A Galambos-dűlő lényegesen ismertebb az előbbieknél, őszi csöndességében is áramlik belőle az élet.  A dombtetőn szebbnél-szebb borházak sorakoznak, melyekben a munka mellett aktív társasági élet is folyik, így ezer szállal kötődik a falu lakóihoz.

 

A seregélyek áthúznak a dűlőutat szegélyező bozótos felett a szövetkezet szőlejébe

 

Sárgabarck-fa ősszel

 

Talán legszebb helye a Bátorkeszi tájnak, hiszen a szőlőhegy az erővel párhuzamosan húzódik, az egymással szembe helyezkedő domboldalakon, melyeket csakis az ide vezető keskeny földút választ el.  E természeti táj szépsége, csendes nyugalma a kikapcsolódni, pihenni vágyók számára szintén kiváló hely. Bár hozzá kell tennem, az itt élő nép a relaxációt szorgalmas munkával párosítja :),  mely elengedhetetlen feltétele a szőlő- és gyümölcstermesztésnek.

 

A dűlőútról visszatekintve a Gerecse hegyvonulata köszön ránk

 

Gurgyali dombok. Balra kukoricás, jobbra a szőlőhegy, háttérben az erdőség

 

Gurgyali táj.

 

A Galambos dombjaihoz az említett földúton kívül aszfaltozott út is vezet, melyet Felső-útnak neveznek, és kerékpározásra is kiválóan alkalmas. Ha ősszel járunk erre, szüret után, csönd, béke, nyugalom honol mindenütt.  A természet őszi színpompájával tudtunkra adja, lassan, de biztosan pihenni tér…

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!