„Több is veszett Mohácsnál” – megint a futball akadémiáról

Az elmúlt év során számtalanszor foglalkoztunk a rimaszombati futball akadémiával. Bizonyára sokan vannak olvasóink között, akik már unják a témát. Azt kérdezik, mi közük nekik ehhez? És tényleg. „Mi közünk van mindehhez?” – mondhatnánk akár mindannyian is, ám a dolog nem ilyen egyszerű.

Az elmúlt év történései bebizonyították, hogy a rimaszombati Futball Akadémia „közügy” lett. Egy egyszerű, jóhiszemű nemzetközi egyezkedésből „gyanús” üzlet lett, megmételyezve nemzetiségi problémákkal. A gyerekeink méltó körülmények közötti nevelésének lehetőségéből mára a bizalmatlanság trianonja lett.

Mindamellett, hogy a dolgok még tényszerűen nem dőltek el, már látni lehet, hogy Rimaszombatban nem lesz akadémia. Ennek egyik oka a szlovákság erős ellenállása, amely jellemzően tükröződik a városvezetés halogató, elodázó hozzáállásában.

   

A másik oldalon oka a magyarság közömbössége. Példaként említsük meg a választások eredményét. A rimaszombati magyarság tulajdonképpen két magyar polgármester-jelöltre szavazhatott, Vas Vilmosra és Zagyi Róbertre. A két jelölt együtt csak (kb.) háromszáz szavazatot kapott. Kire szavazott a többi 3000 magyar választópolgár Rimaszombatban. A választások előtti hangulat szerint valószínűleg Šimko Józsefre (az ő begyűjtött szavazatainak a száma kb. 5000), pedig már akkor nyilvánvaló volt az ő, nem éppen pozitív hozzáállása az akadémiához. Mentségükre legyen mondva, hogy a polgármester nagyon sokat tett Rimaszombat szebbé tételéért az utóbbi években. A választópolgárok valószínűleg ezt értékelték.

A magyar képviselők hozzáállása az akadémia ügyéhez és Šimko József támogatásához picit más volt. Elemezve a helyzetet minden arra vall, hogy ők is támogatták Šimko polgármesterré választását, de támogatták az akadémiát is. Tették ezt akkor, amikor már egyértelmű volt a vezetés elodázó, taktikázó álláspontja.

Természetesen csak találgatni lehet, hogy a kérdések eldöntésében a képviselők hatottak-e a választópolgárokra, vagy viszont. Mindenesetre az eset jellemzően mutatja meg mai magyarságunkat. Megmutatja, hogy mennyire nincs önálló értékítélő, helyzetfelismerő képességünk és ebből adódóan nincs bátorságunk sem a helyes cselekvéshez. Ám legfőképpen azt mutatja meg, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő emberek vannak megfelelő funkciókban.

Január 29-én, a következő képviselőtestületi ülésen eldőlni látszik az akadémia ügye, mégpedig az előzetes információink szerint negatív irányba. Melyek ezek az előzetes információk? Vegyük sorra őket!

Radovan Czeglédy-től, a Naša Sobota polgári társulás elnökétől megtudtuk, hogy a képviselői klubjuk által kidolgozott együttműködési szerződés-javaslatot elküldték a magyar félnek, választ még nem kaptak. A magyarokkal folytatott telefonbeszélgetés alapján viszont választ fognak kapni.

Balog István, volt futball-utánpótlás edző elmondta a Körképnek, hogy a diósgyőriek elmondása szerint ők még mindig reménykednek az egyezség létrejöttében, hiszen az előkészületek igen előrehaladott állapotban vannak. Ám a bizakodásuk egyre csökken, tárgyalni kezdtek több futball közösséggel is a régióban. Természetesen ők szeretnék teljesíteni a magyar kormány ide vonatkozó határozatát, miszerint akadémiát kell létesíteniük a Felvidéken.

Rigó László alpolgármester elmondása szerint tudomásuk van arról, hogy a diósgyőriek tárgyalnak többek között Losonccal is az akadémia létrehozásáról. Ezt a losonci alpolgármester kollégája meg is erősítette, miszerint már készül az együttműködési szerződés-javaslat közöttük. Mindamellett Rigó László nem zárta ki teljesen a megegyezést Diósgyőrrel Rimaszombat részéről sem.

A Körkép.sk megkérdezte Miroslav Bitalát is, a Városi Futball Klub (MŠK) ügyvezetőjét. Kíváncsiak voltunk, hogy mi az ő álláspontja Rimaszombat futballjával kapcsolatban.

„A klubunk vezetése személyi változásokat kezdeményezett az elmúlt év végén és az év elején. A kulcspozíciós posztokon változások történtek, vagy történni fognak. Érintve vannak a személyi változásokban a sportigazgatótól kezdve az egyes korosztályok edzőit is beleértve. A változások célja, hogy megerősítsük a város vezetésének a bizalmát a klubunkkal szemben. Nagyon nagy szükség van erre, ha teljesíteni akarjuk a kitűzött feladatainkat. Ezek pedig, feljutni a második ligába a felnőtt csapattal, a fiatal csapatot benntartani a második ligában, az iskolásokat pedig az első ligában.”

A kérdésre, hogy mi lesz a rossz állapotban levő stadionnal, az ügyvezető ezt mondta:

„Bízunk abban, hogy találunk olyan beruházót, aki segít rajtunk, a Szlovák Futball Szövetség is segítséget ígért, velük nagyon jó a kapcsolatunk. Kérjük a szurkolókat, hogy minél nagyobb számban jöjjenek nekünk drukkolni!”

Miroslav Bitala tehát tulajdonképpen azt közölte velünk, hogy ők már berendezkedtek a rimaszombati futball irányítására a diósgyőrieken kívül.

A fentiekből tehát kitűnik annak valószínűtlensége, hogy a képviselőtestület következő ülése pozitívan szavazzon az akadémia ügyében.

Az elején hangsúlyoztuk, hogy a rimaszombati akadémia ügye közügy. Ezután ugyanis nagy valószínűséggel elkezdődnek a tárgyalások a magyar fél és más felvidéki városok között. Nos, ha így lesz, akkor mi várható? Remélhetjük-e, hogy más lesz a tárgyalások kimenetele, mint Rimaszombat esetében?

Minden arra vall, hogy nem lesz más. Megint eltelik majd egy év és megint elmondhatjuk odavetve:

– Több is veszett Mohácsnál!

Mede Géza